Karácsonyra készülve örömmel gondolok vissza arra az adventi napra,
amikor megismertem a dévai gyerekek kis csalogányát, Zitát. A téli
vakáció első napján elmentem Kisiratosra, hogy az ünnepekre elhozzam a
gyerekeket Dévára. Már késő délután volt, mikor a buszban abbahagyták az
éneklést, és elkezdtek csiritelni, beszélgetni. Az egyik kis szőke
hatodikos lány kéréssel fordult hozzám: „Atya, vigyen el minket a
szülőfalumba, ahonnan egy évvel ezelőtt elhozott!” Tudtam, hogy neki
nincs, ahova hazamenjen, ezért csodálkozva kérdeztem: „Ugyan hova
szeretnél menni?”