Újból és újból a fülembe csengenek egy idõs
gyimesi csángó bácsi szavai, melyet tavaly, Péter és Pál napján
mondott, a szentmisérõl hazajöttünk után, az ünnephez terített
asztala mellett, melyet körülült nagy családja, hogy névnapja
alkalmából felköszöntsék õt. Egyszerû szép beszédjét így
indította:
"Nekem tetszve, nem is olyan régen
egyedül voltam, és lám most 18 lélek dicséri velem együtt az
Istent. "
Hallom a szavait, látom az öröm könnyekben
úszó arcát, és értem ennek az egyszerû embernek az örömteli
boldogságát.
Egyszerû, szegény árva gyerek volt,
kiskorában odaadták szolgálni. Nem járt õ soha iskolába, de
becsületes munkával otthont teremtett magának, hova ahogy õ
mondotta, "Isten kegyelmébõl egy nagyszerû asszonyt is tudtam
vinni a házacskába, ki megajándékozott négy szép
fiúgyermekkel." A bácsi keményen dolgozott és minden fiának
házat épített, meg is nõsítette õket és most unokáival
együtt, a szép ünnepi szentmisében tizennyolcan dicsérték
együtt az Istent, ki felkelti napját itt a szép gyimesi szorosban
is, ki megáldja igazi boldogsággal az egyszerû embereket is.
Itt
ülök Déván az irodában, szép májusi vasárnap van, mögöttem
a templomot betölti a sok vidám gyermek hangja. Énekelnek, a nem
sokára kezdõdõ szentmiséhez próbát tartanak. Nagyon szépen
énekelnek az én gyermekeim, hisz mint Szent Józsefre a kis Jézust,
ahogy rábízta a mennyei Atya, valahogy úgy rám is bízta,
ezeket az aranyos gyerekeket az Isten. Ülök, hallgatom ahogyan
énekelnek, dicsérik az Istent és potyognak a könnyeim:
Nekem
tetszve nem is olyan régen egyedül voltam, és most egy templomnyi
gyerek dicséri velem együtt az Istent, ki jóságában lehajol az
övéihez, hogy megáldja õket. Kicsinyek vagyunk, gyengék. Biztos,
hogy a világ gondjai, mint tengernek hullámai ostromolnak
bennünket, próbálnak megzavarni, eltemetni, de mint õszi viharban
drága gyümölcstõl hajladozó fának pattanásig feszült ágaiban,
bennem is ott van a jól végzett becsületes munka öröme. Nem élek
hiába, gyümölcs érik mindenik fán... Közel ötven otthonban
több mind 1.800 gyerek dicséri az Istent. Biztos, hogy vannak, kik
mutáló hangjukon falsul énekelnek, de együtt énekelnek, dicsérik
az Istent, ki szeretettel, szépen, nem vizsgáztatja, hanem
mosolyogva nevelgeti õket.
Sok mindent lehet mondani, talán
sok-sok döntést maroknyi porságból született létem korlátai
között másképpen kellett volna meghozni, de szál a templomban a
jókedvû gyermekének, dicséri az Istent, és nekem peregnek a
szemembõl a könnyek, az öröm könnyei. Úgy gondolom, hogy
bennünket csak a becsületesen, jól végzett munka tud
megszentelni, a mindmáig munkálkodó Istenhez felemelni, fénnyel,
örömmel eltölteni. Arra születtünk, - mondja Jézus Krisztus -,
hogy gyümölcsöket teremjünk, és gyümölcsünk maradandó
legyen. Minden más, mi ezen felül van, a sok-sok körmönfont
okoskodás, steril elméletek feletti véget nem érõ civakodások,
a gazdasági válság miatti pánikolás, minden-minden a gonosztól
van.
Arra születtünk, hogy életet fakasszunk és mind
hangosabban, az öröm hangján dicsérjük az Istent, ki megosztja
velünk a létezés, az alkotás, a teremtés örömét. Ki
meghívott, hogy vele egy asztalhoz ülve, merítsünk bõségesen az
egyszerû bölcsesség, a tiszta boldogság, a testvéri szeretet
kelyhébõl. Csodálatos hivatás, végtelen horizont, Istennel
minden a miénk. Merjünk nagylelkûen mindent odaadni. Ha meg akarod
õrizni magadnak az életedet, elveszíted azt, de ha
nagylelkûen odaadod, percrõl-percre a napjaidat, szeretetbõl,
akkor megnyered azt, tanítja a mi Urunk, Jézus Krisztus.
Ülök
az irodában és végtelenül boldog vagyok, persze tudom, hogy
gyermekeink éneke, nem az angyalok éneke, és hogy mindannyiukra
sok-sok buktató vár, de útra keltek, elindultak, megtapasztalták,
hogy jó az Istent nagyosan dicsérni, szeretetben élni, a másikat
megbecsülni, és becsületes munkával álmainkat valóra váltani.
A többi már az õ harcuk, én drukkolok nekik.
Ülök
az irodában, térben és idõben messze az öreg csángó bácsitól,
de hiszem, hogy jó lesz vele, mind testvéremmel, Isten
asztalánál egy pohár pálinkát elkoccintani, mert egyek
vagyunk.
Szeretettel, Csaba t.
