Csaba testvér, Isten ingatlanmenedzsere

Kiss Ádám

Nyomor és mélyszegénység egyfelõl, fejlõdés, internet, otthonosság és pozitív életszemlélet másfelõl. Böjte Csaba Dévai Szent Ferenc Alapítványának gyermekotthonai ezernyolcszáz gyereknek és sok felnõttnek nyújtanak esélyt a tanulásra és a biztos munkahelyre, a magyar kisebbségnek és a románoknak pedig példát adnak az összefogás és a békés együttélés lehetõségére. Csaba testvér gyermekotthon-hálózata egyszerre jobbos, balos és liberális, mûködését pedig tanítani kellene Magyarországon.

Kapcsolódó cikkek

• "Ha én nevelném ezt a gyereket, azt mondanám: semmi baj fiú"

• "A veszprémi tragédia a román-magyar megbékélést fémjelezheti"

Zavarba ejtõ érzés elõször járni a Dévai Szent Ferenc Alapítvány gyermekotthonaiban. Az ember árvaház-látogatásra indul, annak mindenféle nyomasztó kliséjével felvértezve, és igényesen felújított, otthonos hangulatú házakba érkezik, ahol kedves nevelõk és jól nevelt, jó bõrben lévõ gyerekek fogadják õszinte örömmel, borral-pálinkával, énekkel.

Pedig a vidám hangulat mögött hajmeresztõ sorsok és történetek vannak. Böjte Csaba ferences szerzetes, vagy ahogy mindenki hívja, Csaba testvér 1993 óta gyûjti Erdély és a történelmi Magyarország többi, ma Romániához tartozó részén élõk legaljának gyermekeit. Alkoholista, elvált, munkanélküli, bûnözõ, börtönbe zárt, külföldre, öngyilkosságba menekült szülõk gyerekeit, akiket állomásokról, faluszélrõl, putrikból szedett össze, vagy a szülõk maguk kérték, hogy vigye el a gyereket, mert képtelenek felnevelni.

Volt olyan is, aki maga indult útnak tizennégy évesen, vak édesanyja mellõl, hogy fél Erdélyt átutazva Dévára érjen, mert hallotta, hogy ott lehet tanulni. Három testvért egy üres házban találtak meg, ahol több napja ültek, miután az anyjuk otthagyta õket, pedig a legnagyobb nem volt több három évesnél. Sok gyerek nem a kisiklott életpályák miatt kerül az otthonokba, hanem azért, mert a hegyek elzárt falvaiban nem lenne más perspektívája az életének, mint néhány osztály elvégzése után juhokat terelni, meg füvet kaszálni megöregedésig.

Sok cigány gyerek nevelkedik az alapítvány otthonaiban. A román gyerekek az állami árvaházakba kerülnek, de a magyarok mellett Csaba testvér a magyarul beszélõ cigány gyermekeket is "begyûjti". A cigányság jó részének életkörülményei Erdélyben is súlyosak. Viszont nincs a magyarországihoz hasonló etnikai feszültség, és az is látható, hogy az otthonokba bekerült rossz sorsú cigány gyerekek ugyanúgy felemelhetõk, mint nem cigány társaik. 

Utolsókból elsõket

Kilencvenháromban Déván egy lepusztult és üres kolostorépület "elfoglalásával" kezdõdött Böjte Csaba gyerekotthonainak története. Mára ezernyolcszáz gyerek él a magyarlakta területeket nagyrészt behálózó otthonokban. Magyarországról érdemes lenne menedzsereket és önkormányzati képviselõket kiutaztatni, hogy lássák, hogyan mûködik a Szent Ferenc Alapítvány hatalmasra nõtt hálózata. Annyi építkezés, fejlesztés zajlik egyszerre, hogy az ember azt képzelné, ez nem is gyermekvédelem, hanem ingatlanbiznisz. 

Kattintson a képre galériánk megtekintéséhez! Fotó: Magócsi Márton

Pedig itt a gyerekek sorsa a lényeg. A cél az óvodától az egyetemig segítséget adni nekik, hogy szakmát tanuljanak, diplomát szerezzenek. Eközben pedig keresztény és nemzeti szellemû nevelést kapjanak, mely alatt nem az utóbbi években Magyarországon feléledt pogánykeresztény-nagymagyar mûmájerkedés értendõ. Csaba testvér azzal küzd a magyarság fogyása ellen, hogy azokból igyekszik a gyerekvállalást, a házasságot fontosnak tartó, a családalapításhoz kellõ egzisztenciával rendelkezõ felnõtteket nevelni, akiknek erre a legkevesebb esélye lenne.

Az otthonokban hatvan-hetven gyerek él együtt "szociális családokban". Nagyjából tíz gyerek egy nevelõvel vagy házaspárral, külön-külön szobákban, vagy akár lakásokban. Ez nem csak a gyerekeknek biztosít családias körülményeket, hanem munkalehetõséget és egzisztenciát sok olyan felnõttnek - köztük az alapítvány által felnevelteknek - akik enélkül nagy eséllyel a tengõdés, vagy a külföldi vendégmunka közül választhatnának. 

Internetkávézó és kápolna 2 in 1

Az otthonok hangsúlyos feladata az amúgy állami oktatásban részesülõ gyerekek tanulmányait segíteni az iskolán kívül. Így a gyerekek például a román és a magyar nyelvet is iskolai szinten tanulják, de angoltanulásra is van lehetõség. Emellett Déván van saját óvoda, általános iskola és középiskolai kollégium, Csíksomlyón, Szovátán is kollégium épül, Kolozsváron pedig most készült el a második egyetemi ház az alapítványi hallgatóknak. Számos napközi is létesül gyors ütemben, melyekben bentlakás nincs, de taneszközökkel, nevelõkkel, meleg étellel segítik a falusi élet és oktatás szegényes körülményeit "élvezõ" gyerekeket.

Az alapítványnak kismamaotthona, lovardája is van, és rendelkezik vendégek fogadására szolgáló szálláshelyekkel. Csaba testvér a tusnádfürdõi otthonba a kápolna mellé internetkávézót is szeretne, a csíksomlyói kollégiumba pedig olyan stúdiót, melybõl online hittanórát tarthat az alapítvány minden háza számára, melyekben mindenhol kell lennie internetnek is.

Csaba testvér élete mostanra már a folyamatos utazásból áll az alapítvány házai, építkezései és különféle meghívások, vendégségek között. A siker titka azonban nem csak a rengeteg adomány és a karizmatikus vezetõ, hanem a mûködés rendszere, mely a támogatások mellett a takarékosságra, az önellátásra, a helyi közösségek segítségére és a gyerekek energiájának, tudásának felhasználására épül. Olyan szellemben, hogy a nevelõk, gyerekek, támogatók, helyi politikusok, iskolaigazgatók érezzék, hogy mindnyájuknak érdeke az alapítvány mûködése, melyhez szükség is van rájuk.
 

Az alapítványnak a románokkal is rendezett a viszonya. Csaba testvér szerint nincs ugyan minden rendben, de a viszonyuk alapvetõen jó, amit több példa is bizonyít. Basescu elnök felesége kétszer is meglátogatta a kovásznai házat, Mircia Muntean dévai polgármester díszpolgárrá avatta Böjte Csabát, a szinte csak románokból álló helyi rendõrség pedig a rendõrbál teljes bevételét ajánlotta fel a dévai otthon számára. A kezdeti gyanakvás után az alapítvány tevékenysége általában zöld utat, sõt támogatást kap a román állami és önkormányzati szervektõl. 

Gyurcsány, széljobberek és a szeretet

Az alapítvány munkáját segítõ Révész Máriusz országgyûlési képviselõ szerint Böjte Csaba mûve egyszerre baloldali, jobboldali és liberális. "Magyarországi" fogalmaink szerint ez igaz is. A szellemiség keresztény és nemzeti. A mûködés nem csak erõsen szociális, de az önellátás-önszervezés már-már kommuna-szerû. A rend szigorú, de kaszárnya-szellem helyett a józan belátásra és a sikerélményekre épül - ahogy Csaba testvér számos mondásának egyikében fogalmaz, jóra verni nem lehet senkit, a jót ki kell szeretni a gyerekekbõl. Vakációkor a gyerekek hazamehetnek, de õsszel vissza is jönnek, mert tudják, hogy jobb nekik az otthonokban.

Liberális, baloldali, és jobboldali: a képlet ennél egyszerûbbnek tûnik. Mint egy skandináv, vagy kelet-európai filmben, az élni akarásról, a bizonyításról, a hátrányos helyzetbõl indulás, a kisebbségi lét "csakazértsem hagyom magam" pozitív felfogásából szól inkább a Dévai Szent Ferenc Alapítvány sikere. 

Utunk során egyéni sorsokon, az alapítványon kívüli történeteken keresztül is ez a szellemiség tükrözõdött vissza, a fél karját vesztõ munkásból sérülteket foglalkoztató cég vezetõjévé váló Fikó Csabától a kilencvenegy éves Antal atyáig, akinek csak egy ujja vészelte át épen a román kommunizmus kínzási módszereit, de misézik, verseket ír, fákat ültet, és nincs egy rossz szava sem. Kicsit úgy is tûnt, romániai magyarnak most pozitívabb érzés lenni, mint magyarországinak.

Csaba testvér tevékenysége, szerepvállalása is értelmezhetõ mindenféle ideológiai és politikai dimenziókból, és politikai-közéleti kérdésekben maga sem titkolja nézeteit. Az õ legfõbb vezérelve azonban a Szent Ferenc-i szeretet és erõszakmentesség, amit saját beosztottain és gyerekein kívül akkor is érvényesít, ha politikáról; nagyszájú szélsõjobbosokról, Gyurcsány Ferencrõl, vagy kötekedõ román szervekrõl van szó, s ez érvényes a nevelés, a kisebbségi létben való mûködés szellemére is. Böjte Csaba utunk során többször is elmondta, magyarok, románok és cigányok külön-külön tönkre tudják tenni egymás életét, de "tündérkertet Erdélyben" csak közösen tudnak csinálni.