Kedves Munkatársaim! Szeretett Testvéreim!
A 2004-es év végén szeretettel köszöntlek mindnyájatokat. Isten ajándékai alatt roskadozva hálatelt szívvel gondolok mindarra a jóra szépre, mit Isten dicsőségére és népünk javára cselekedhettünk közösen ebben az évben. Talán számokban kifejezve egyetlen évben sem fejlődött ekkorát gyermekvédelmi hálózatunk, mind az idén. Sok új gyermek kopogtatott az ajtónkon, és hála az új munkatársaknak, a sok-sok adománynak, melyekbol otthonok lettek, mi befogadhattuk őket. Most már Déván, Szászvároson, Szovátán, Szalontán, Zsombolyán, Torockón, Kolozsváron van házunk. Petrozsényben a 2003-ban elkezdett építkezés nagyon szépen halad. A moldvai Csíkfalván bérelt házunkban ugyancsak pezseg az élet. Fogaras városában is van egy alkalmazottunk, aki az ottani gyermekeket próbálja összeszedni és nevelni. Nyárádszeredában is van egy kedves asszony, aki a segítségünket kérte, és így ott is naponta tanulnak közösen gyermekek Isten dicsoségére. A Szent Ferenc Alapítvány szárnyai alatt így több mind 500 gyermek kapott és kap jó magyar szót, ételt, tanszert, mindazt amire szükségük van.
Hálát kell adnunk azért a sok-sok tanulásban, becsületes munkában eltöltött napért, önfeledt játékban kipirult és kivirult gyermekkacajért, kisgyermekeink szívbol oszintén felfakadó esti hálaadásért, melyek hiszem, hogy nemcsak nekünk, hanem az Élet Urának is örömet loptak a szívébe.
Munkánk végzésében nagyon sokan segítettek, segítenek. Hálás szeretettel köszönöm az Élő Isten nevében mindazt, amit gyermekeinknek adtak, adtatok. Különös szeretettel köszönöm azokat az órákat, napokat, hónapokat, amit életetekbol adtatok a gyermekeknek. Köszönöm az anyagi segítséget, az ösztöndíjakat biztosító keresztszülok jóságát, Istennek hála Ausztriából, Németországból, Magyarországról, és itthon Erdélyben is sokan megfogták egy-egy gyermekünk kezét, hogy mindennapi adományaikkal is vezessék a felnotté válás rögös útjain a magára maradt gyermekeket. Sokszor még a levegő is elfogyott a tüdőnkből, köszönöm a bizalmat, a vigasztalást, a jó tanácsokat, az imát, mindazt, ami nélkül ez óév napját nagy családunk nem érhette volna meg szerencsésen. Hála mindazoknak, akik a leégett szovátai ház újjáépítésében segítettek, akár szakértelmükkel, akár munkájukkal, akár adományaikkal. Hála a dévai új iskoláért, a kilencedik osztályért, az asztalos tanműhelyért, a Marosnémeti-i új és hatalmas telephelyért, a kilenc kis bociért, mindenért, mit Isten túlcsorduló szeretete szívünkbe öntött. Szívem melegével ölelem a magyarországi Dévai Szent Ferenc Alapítvány munkatársait, akiknek nagyon sokat köszönetünk gyermekeinkkel együtt.
Hiszem, hogy földi sátrunk előbb utóbb ledől, testünk, anyagi javaink, minden el fog pusztulni, de teljes bizonyossággal állíthatom, hogy mindaz, amit a gyermekeknek adtatok, azt Istennek adtátok, és így ezerszeresen fogjátok visszakapni az örök életben. Sok-sok időnk kárba vész, de amit szeretetből tettünk, az örökre megmarad.
Szentmisére készülök, az év végi hálaadó szentmisémet értetek mutatom be, a paténára mindnyájatokat ráhelyezlek és felajánllak az Úrnak. Legyetek áldottak, töltse be szíveteket Isten végtelen deruje, öröme, békéje. Adjon nektek erot a mindennapi munkához, bizalmat a mindennapi megmérettetéshez, hogy a 2005. évben tovább tudjuk építeni, szépíteni Isten országát.
Reménnyel, bizalommal telt szívvel köszöntelek mindannyiatokat, és kívánok Boldog új évet.
Szeretettel, Böjte Csaba ofm
Déva, 2004. december 31
