XVI. Benedek pápa üzenete a tömegtájékoztatás 43. világnapjára

XVI. Benedek pápa Szalézi Szent Ferenc ünnepén, január 24-én fogalmazta meg ez évi üzenetét a tömegtájékoztatás világnapjára, melyet az alábbiakban adunk közre.

Kedves Testvéreim!

A soron következõ tömegtájékoztatási világnap közeledtével, néhány gondolattal szeretnék hozzátok fordulni az idei témával kapcsolatban: Új technológiák, új kapcsolatok – a tisztelet, a párbeszéd és a barátság kultúrájáért. Az új digitális technológiák valóban alapvetõ változásokat idéznek elõ a kommunikációs modellekben és az emberi kapcsolatokban. Ezek a változások különösen kézzel foghatóak a fiatalok között, akik már ezekkel az új kommunikációs technológiákkal szoros kapcsolatban nõttek fel. Jól érzik magukat digitális világban, amely viszont gyakran idegennek tûnik sok felnõttnek, akiknek meg kellett tanulniuk, hogy megértsék és értékeljék azokat a lehetõségeket, melyeket e világ felkínál a kommunikációhoz. Idei üzenetem gondolatai különösen azokhoz szólnak, akik már ehhez az úgynevezett digitális nemzedékhez tartoznak: velük szeretnék megosztani néhány elképzelést az új technológiákban rejlõ rendkívüli lehetõségekrõl, amennyiben azokat egymás megértésének és a szolidaritásnak az elõsegítésére használjuk. Ezek a technológiák valódi ajándékot jelentenek az emberiség számára: arra kell tehát törekednünk, hogy az ezek nyújtotta elõnyöket minden ember és minden közösség, különösen a szükséget szenvedõk és kiszolgáltatottak szolgálatába állítsuk.

A mobiltelefonokhoz és a számítógépekhez való hozzáférés lehetõsége az internet globális hatókörével és sûrû elterjedésével együtt olyan szerteágazó utakat teremtett, amelyeken keresztül egy pillanat alatt szavakat és képeket lehet küldeni a világ legtávolabbi és legeldugottabb sarkaiba. Ez a lehetõség elképzelhetetlen volt az elõzõ nemzedékek számára. Különösen a fiatalok ismerték fel az új médiumokban rejlõ óriási lehetõségeket az egyének és közösségek közötti kapcsolat, kommunikáció és megértés elõsegítésére. Ezeket az eszközöket a barátaikkal való kapcsolattartásra, illetve arra használják, hogy új barátokat találjanak, közösségeket és ismeretségi hálózatokat építsenek, hogy információkat és híreket keressenek, hogy megosszák másokkal gondolataikat és véleményüket. Nagyon sok jó származik ebbõl az új kommunikációs kultúrából: a családtagok kapcsolatban maradhatnak egymással akkor is, ha nagyon távol vannak egymástól, a diákok és a kutatók könnyebben és hamarabb hozzáférnek dokumentumokhoz, forrásokhoz, tudományos felfedezésekhez, és bár különbözõ helyeken vannak, a kommunikáció révén csoportmunkát végezhetnek. Ezeken felül az új médiumok interaktív jellege a megértés és a kommunikáció dinamikusabb formáit teszi lehetõvé, ez pedig hozzájárul a társadalmi fejlõdéshez.

Bár ámulatba ejtõ, hogy az új technológiák milyen gyorsan fejlõdtek a megbízhatóság és a hatékonyság terén, a felhasználók közötti népszerûségük nem meglepõ, hiszen ezek választ jelentenek az embereknek arra az alapvetõ vágyára, hogy kapcsolatba lépjenek egymással.

A kommunikáció és a barátság utáni vágy emberi természetünkben gyökerezik és nem értjük meg kellõképpen, ha csak a technológiai újításokra adott válaszként fogjuk fel. A bibliai üzenet fényében ezt sokkal inkább úgy kell felfognunk, mint Isten egyesítõ és közlékeny szeretetében való részesedésünk megnyilvánulását, aki az egész emberiségbõl egyetlen családot akar formálni. Amikor szükségét érezzük, hogy mások felé lépjünk, amikor jobban meg akarunk ismerni másokat, vagy szeretnénk, hogy mások megismerjenek bennünket, akkor Isten hívására válaszolunk, egy hívásra, mely természetünkbe van vésve. Ez nem más, mint hogy Isten képére és hasonlatosságára vagyunk teremtve, a kommunikáció és a közösség Istenének képére.

Az emberi kapcsolat iránti vágy és a kommunikációs kívánság, amelyet annyira magától értetõdõnek tartanak a kortárs kultúrában, valójában nem más, mint annak az alapvetõ és állandó emberi irányultságnak a modern megnyilvánulása, hogy túllépjen önmagán és kapcsolatba lépjen másokkal. Amikor megnyílunk a többiek felé, beteljesítjük azt, amire leginkább szükségünk van és még teljesebb értelemben emberré válunk. A Teremtõ ugyanis éppen arra teremtett minket, hogy szeressünk. Természetesen nem futólagos, felületes kapcsolatokról beszélek, hanem az igazi szeretetrõl, amely Jézus erkölcsi tanításának középpontját képezi: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl, teljes elmédbõl és minden erõdbõl!” és „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” (vö. Mk 12,30-31) Ennek fényében gondolkodva az új technológiák jelentõségérõl, fontos, hogy ne csak azt vegyük figyelembe, hogy kétségtelenül nagymértékben segíteni tudják az emberek közötti kapcsolatokat, hanem a terjesztett tartalom minõségére is figyeljünk. Szeretnék bátorítani minden jóakaratú embert, akik aktív szereplõi a digitális kommunikáció világának, hogy tegyenek meg mindent a tisztelet, a párbeszéd, és a barátság kultúrájának elõmozdításáért.

Ezért azok, akik a tömegtájékoztatás területén a tartalom létrehozásával és terjesztésével foglalkoznak, érezniük kell az elkötelezettséget az ember méltóságának és értékének tiszteletben tartása iránt. Minthogy az új technológiáknak az egyének és a társadalom javát kell szolgálniuk, a felhasználóknak kerülniük kell az embert lealacsonyító szavak és képek használatát, és ki kell zárniuk azt, ami táplálja a gyûlöletet, a türelmetlenséget, megrontja az emberi szexualitás intimitását és szépségét, kihasználja a gyengéket és a védteleneket.

Az új technológiák utat nyitottak a különbözõ országokban élõ, különbözõ kultúrájú és vallású emberek közötti párbeszédhez is. Az új digitális tér, az ún. cyberspace lehetõvé teszi, hogy találkozzunk egymással, megismerjük mások értékeit és hagyományait. Persze ahhoz, hogy ezek a találkozások hasznosak legyenek, a kifejezés tisztességes és korrekt formáira, valamint figyelmes és másokat tisztelõ befogadásra van szükség. A párbeszédnek az igazság õszinte és kölcsönös keresésében kell gyökereznie, ahhoz hogy elõsegítsük a megértés és a tolerancia növekedését. Az élet nem egyszerûen csak események és tapasztalatok egymásutánja: sokkal inkább az igaz, a jó és a szép keresése. Éppen ezek távlatában döntünk, hogy mit választunk, eszerint gyakoroljuk szabadságunkat és ezekben – az igazságban, a jóban és a szépben – találjuk meg a boldogságot és az örömet. Nem szabad hagynunk, hogy megtévesszenek minket azok, akik csupán fogyasztókat keresnek egy olyan piacon, ahol a lehetõségek nem különülnek el egymástól, ahol a választás önmagában jelenti a jót, ahol az újdonság tûnik fel szépségként, a szubjektív tapasztalat pedig kiszorítja az igazságot.

Az utóbbi években létrejött digitális közösségi hálózatok szókincsében újból divatba jött a barátság fogalma. Ez a fogalom az emberiség kultúrájának egyik legnemesebb gyümölcse. Barátságainkban és azokon keresztül emberségünkben növekszünk és fejlõdünk. A barátságot éppen ezért tartották mindig is az egyik legnagyobb gazdagságnak, amivel az ember rendelkezhet. Ezért vigyázni kell és nem szabad közönségessé tenni a barátság fogalmát és tapasztalatát. Szomorú lenne, hogyha vágyunknak, hogy on-line fenntartsuk és erõsítsük a barátságokat, az lenne az ára, hogy kevesebb idõnk jut a családra, a szomszédainkra és azokra, akikkel nap mint nap találkozunk a munkahelyünkön, az iskolában, a szabadidõnkben. Amikor ugyanis valaki megszállottan vágyik a virtuális kapcsolatra, akkor ennek következménye odáig mehet, hogy az ember elszigetelõdik, megszakítva a valós társadalmi érintkezéseket. Végül ez zavarokat okoz a pihenési, az elcsendesülési és az elmélyülési szokásaikban, amelyek viszont szükségesek az egészséges emberi fejlõdéshez.

A barátság az ember nagy kincse, de meg lenne fosztva értékétõl, ha úgy tekintenénk rá mint önmagáért való dologra. A barátoknak segíteniük és bátorítaniuk kell egymást képességeik és talentumaik fejlesztésében és abban, hogy az emberiség szolgálatába állítsák azokat. Ezzel kapcsolatban öröm látni, hogy olyan új digitális közösségi hálózatok jönnek létre, amelyek elõmozdítják a szolidaritást, a békét, az igazságosságot, az emberi jogok és az élet tiszteletben tartását és a teremtett világ javát szolgálják. Ezek a hálózatok megkönnyíthetik az együttmûködést a különbözõ földrajzi helyzetû és kultúrájú népek között, lehetõvé téve számukra, hogy erõsödjenek közös emberségükben és a társfelelõsségük tudatában mindenki javára. Mindazonáltal tenni kell azért, hogy a digitális világ, amelyben ezek a közösségi hálózatok létrejöhetnek, valóban mindenki számára hozzáférhetõ legyen. Súlyos kár lenne az emberiség jövõje számára, ha az új kommunikációs eszközök, amelyek lehetõvé teszik a tudás és az információk gyorsabb és hatékonyabb megosztását, nem lennének hozzáférhetõek azoknak, akik gazdaságilag és társadalmilag egyébként is peremre szorultak, vagy ezek az eszközök csak növelnék azt a szakadékot, amely elválasztja a szegényeket az új közösségi hálózatoktól, amelyek most fejlõdnek az információ és az emberi szocializáció szolgálatában.

Üzenetemet azzal szeretném zárni, hogy különösen is a katolikus fiatalokhoz fordulok, és arra buzdítom õket, hogy a digitális világban tegyenek tanúságot hitükrõl. Kedves fiatalok, érezzétek az elkötelezettséget arra, hogy megjelenítsétek a kommunikációs és információs világ kultúrájában azokat az értékeket, amelyekre életetek épül! Az egyház történetének kezdetén az apostolok és azok tanítványai a görög-római világba vitték Jézus örömhírét: akkor ahhoz, hogy az evangelizáció eredményes legyen és megvalósuljon szándékuk, hogy megérintsék az emberek szívét és értelmét, arra volt szükség, hogy alaposan megértsék az akkori pogány népek kultúráját és szokásait. Ugyanígy ma, Krisztus hírüladása az új technológiák világában feltételezi azok alapos ismeretét, majd azt követõen megfelelõ használatát. Fiatalok, akik szinte spontán módon összhangban vagytok ezekkel az új kommunikációs eszközökkel, elsõsorban rátok vár a feladat, hogy evangelizáljátok ezt a „digitális kontinenst”. Vállaljátok lelkesen az evangélium hírüladását kortársaitok között! Ismeritek félelmeiket és reményeiket, lelkesedésüket és csalódásaikat: a legértékesebb ajándék, amit adhattok nekik az, hogy megosztjátok velük Isten „jó hírét”, aki emberré lett, szenvedett, meghalt és feltámadt, hogy üdvözítse az emberiséget. Az emberi szív olyan világra vágyik, ahol szeretet uralkodik, ahol az ajándékokat az emberek megosztják egymással, ahol az egységet építik, ahol a szabadság az igazságban nyeri el valódi jelentését, és ahol minden ember identitása egy egymást kölcsönösen tisztelõ közösségben valósul meg. A hit ezekre a vágyakra választ tud adni: legyetek ennek hírnökei! A pápa mellettetek van imáival és áldásával.


Vatikán, 2009. január 24-én, Szalézi Szent Ferenc ünnepén

XVI. Benedek pápa