Az
etikai gondolkodás mai helyzetének legsúlyosabb tünete az, hogy a
nyugati világ képtelen kidolgozni egy közerkölcsöt. Már az alapoknál
összeütközések vannak – állapította meg Carlo Caffarra.
Az
említett válság az értelem és a szabadság fogalmában, az igazság és a
szabadság közötti kapcsolat felfogásában, valamint az emberszemléletben
mutatkozik meg; antropológiai összeütközésrõl van tehát szó. Az
értelem, a gyakorlati gondolkodás leszûkült: pusztán az egyén érdekeit,
vágyait szolgálja. A modern filozófiai gondolkodás egyik atyját,
Humme-t idézve: „Sohasem lépünk túl saját magunkon”. Caffarra szerint
ma a radikális autonómia etikája érvényesül, azaz kizárólag az ember
saját vágyainak igenlése, amibõl hiányzik mindennemû ésszerûség, ami
„egy lépéssel” önmagunkon túlra mutatna.
A társadalom
szétesésének oka az, hogy valamiféle cenzúra érvényesül minden olyan
igénnyel szemben, amely életben tartja az igazság iránti fogékonyságot.
A bíboros véleménye szerint súlyos veszélyek fenyegetik a társadalmat,
ezért a jövõ egyik legsürgetõbb feladata az átfogó gondolkodásra való
nevelés.
A mai felfogás szerint az államnak és a törvénynek
nem szabad megtiltania, amit az egyén szeretne. Ezzel pedig a
társadalmi kohézió alapvetõen ellehetetlenül. A megoldás nem annak az
elvnek a felelevenítése, hogy „attól, hogy te nem akarod, én miért ne
tehetném meg?”, és nem is az ennek megfelelõ engedékeny törvények
elfogadása.
Caffarra végül hozzátette: „Nem lehet komolyan
közerkölcsöt alkotni, ha tagadjuk, hogy létezik az egyetemes jóra
vonatkozó igazság. Ma ez a tagadás általánosan elfogadott, ez azonban a
társadalmi élet elfogadhatatlan szakadásához vezet” – olvasható a
SIR-en.
Magyar Kurír
