Mi
a XXI. század új nyelve? Milyen térképekkel hódítható meg századunk? Mi
az új technológiák szerepe a sikerben? Milyen az elme birodalma?
Juan
Enriquez - a Harvard Egyetem professzora és az egyik legelismertebb
amerikai stratégiai gondolkodó - 2000-ben tette közzé óriási hatást
kiváltott jövõképét, melyben elõrevetítette századunk tudományos és
technológiai forradalmait. Közel egy évtized telt el: merre halad
századunk, milyen térkép vezet el minket a jövõbe?
A
jövõkép szerint századunk új nyelve a genetika, a DNS nyelve, amit az
informatika digitális nyelve támogat. Az új írástudás a tudomány és az
új technológiák ismerete. Míg száz éve a világ leggazdagabb és
legszegényebb országai között 5:1 volt a különbség, mára ez közel
500-szorosára növekedett, és a jövõben is gyorsan nõ. Egy évtized alatt
is lehet lefelé zuhanni, és ugrani felfelé: a titok nyitja az oktatás
és az új technológiák gyors átvétele.
A civilizáció bölcsõje a mai Irakban volt, 1200-ban Kambodzsa volt a
világ egyik leggazdagabb országa, 1500-ban Peru és Mexikó ejtette
ámulatba a spanyolokat. 1800-ban Kuba és Argentína fejlettebb volt,
mint az Egyesült Államok, majd Amerika jó képzést vezetett be, tõkét
halmozott fel, a legfejlettebb technológiákat alkalmazta a
mezõgazdaságban és a textiliparban, így - elõször - mezõgazdasági
nagyhatalommá vált. Az 1960-as években a Közel-Kelet Svájca volt
Libanon, Afrikáé pedig Uganda; mára nagyot fordult a világ. 1840-ben
még Kína és India adta az akkori világkereskedelem 40 százalékát, ma
csupán 7-8 százalékát, mert a Nyugat az ipari forradalom során új
technológiákat vezetett be és elõnyt szerzett. Hatvan éve Tajvan volt a
legszegényebb kínai tartomány, amit az a korrupt és drogfüggõ kormány
irányított, amely elveszítette Kínát, majd 1974-ben brutálisan nehéz
egyetemi felvételi rendszert vezettek be, és felértékelték a tudományos
tudást. Az ipari "növény" nõtt, az export és a versenyképesség
emelkedett. Hosszan lehetne még sorolni a sikeres kiugrásokat: kivétel
nélkül mindegyik az oktatáson, a tudományos ismeretek elterjesztésén és
az új technológiák alkalmazásán alapult.
Szerzõnk szerint azonban az elmúlt 500 év ugrásai és zuhanásai semmik
ahhoz képest, ami a jövõben vár ránk. Olyan genetikai forradalom elõtt
állunk, ami lebontja a határokat az élõ és élettelen szervezetek elõtt:
ha akarjuk, ha nem, egészen új világ küszöbén vagyunk. Az Egyesült
Államok tíz leggyorsabban növekvõ iparágának harmada már a genetikai
forradalom gyermeke, és a többi - nanotechnológia, információs
technológia, robotika, mikroanyagok, szoftverek - is segíti a genetika
forradalmát. Ma a nemzetek gazdagságához nem természeti kincsekre van
szükség, nem nagy belsõ piacra, hanem elsõként is jó oktatásra, okos és
vállalkozó szellemû népességre, valamint olyan kormányra, amelyik
gazdasági és politikai stabilitást nyújt polgárainak. A tehetség a
legfontosabb erõforrás, az Egyesült Államok azzal nyer, hogy magához
vonzza a világ legtehetségesebb kutatóit, és veszít az a nemzet, amely
elveszíti tehetségeit. A jövõ azoké a kis országoké, amelyek az elme
birodalmait építik, vonzzák és megtartják a tehetségeket,
világszínvonalú oktatást vezetnek be, gyorsan elterjesztik az új
technológiákat és elkerülik a természeti kincsek kiaknázásának a
csapdáját: vagy mert nincs, vagy mert okosak.
Magyarország ma hátul kullog a régióban, sõt már Európában is, miközben
Európa lemarad az Amerikával és Ázsiával vívott versenyben. Nincs ez
így jól, mert még most is tovább lehet zuhanni: a mai válság is
katalizátor, egyeseket elõre gyorsít, másokat hátrafelé. Tudjuk, hogy
politikai fordulat kell a gazdaságpolitikai fordulathoz, egymillióval
több munkahely a gyors növekedéshez és a jó egyensúlyhoz, de szembe
kell néznünk azzal, hogy már ez sem elég. Az elme birodalmának
felépítése nélkül már nincs siker.
