XVI. Benedek pápa homiliája

2009-06-22 12:59

Benedek pápa homiliája a papság évét megnyitó vesperáson

Pénteken este hat órakor a vatikáni Szent Péter bazilikában XVI.Benedek pápa vezetésével imádkozták el a papi zsolozsma Jézus Szíve főünnepének vesperását és ezzel a pápa megnyitotta a papi évet. A bazilikát megtöltő papok jelenlétében az esti imádság előtt fél órával vitték a templomba ünnepélyes körmenetben Vianney Szent János egyik ereklyéjét, melyet Guy Bagnard, a belley-ars-i egyházmegye püspöke hozott az arsi plébános templomából. A Szent Péter bazilikába lépő Benedek pápa először a szent plébános relikviája előtt imádkozott, majd a vesperás zsoltárai és a szent páli olvasmány után tartotta meg homíliáját, melyben Jézus Szívéről elmélkedett. Felidézte, hogy az ószövetségi szentírás huszonhatszor is beszél Isten szívéről. Ezek
közül is különös jelentőségű Ozeás próféta tanítása, melyben a mindenség teremtő Isteene arról szól, hogy „megrendül és könyörületre indul a szíve”.

Ezt a megrendült és könyörületre indult isteni szívet, Jézusnak a szívét szemléli az egyház. Benne nyilvánul meg Istennek az emberek iránti felmérhetetlen és szenvedélyes szeretete, amennyiben nem adja meg magát az emberi hálátlansággal szemben, hanem Egyszülöttjét küldi, hogy kimentse az emberi nemet a bűn rabságából. Benedek pápa a Keresztre feszített átszúrt szívéről elmélkedett a továbbiakban. Jézus Szívében fejeződik ki a kereszténység lényegi magja: Krisztusban tárult fel és adatott nekünk az evangélium forradalmi újdonsága,
vagyis a Szeretet, mely megvált bennünket és éltet minket immár Isten örökkévalóságában. Ezért tanítja Szent János: „Isten úgy szerette a világot, hogy saját egyszülött Fiát adta oda érte, hogy mindaz , aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16). Az ő isteni szíve szólítja meg a mi szívünket és arra hív bennünket, hogy kilépve önmagunkból, emberi biztonságunkból, egészen hagyatkozzunk rá. Ez a felhívás, hogy „ maradjunk meg a szeretetében” (Jn 15,9) nemcsak minden megkereszteltet érint, hanem bennünket papokat, különösen most a papi év kezdetén – mondta Benedek pápa.

Idézte az arsi plébános egyik megállapítását: „A papság Jézus Szívének a szeretete”. Hogyan is lehetne megindultság nélkül gondolni arra, hogy ebből a Szívből fakad a mi szolgálati papságunk adománya? Hogyan
is feledhetnénk, hogy bennünket papokat egy alázatos és tekintéllyel bíró szolgálatra szenteltek fel. A mi szolgálatunk nélkülözhetetlen az Egyház és a világ számára is, ami teljes hűséget igényel Jézus iránt
és állandó kapcsolatot vele. A szeretetében való megmaradás elvárja tőlünk, hogy folytonosan törekedjünk az életszentségre, amiként azt Vianney Szent János tette.

„Engedjétek, hogy Krisztus egészen megszerezzen magának benneteket!” – ajánlotta a Szentatya a papoknak az arsi plébános életpéldáját, aki a maga módján valósította a szent páli modell. Azért, hogy az Evangélium
igazi szolgái lehessünk minden bizonnyal hasznos a gondos lelkipásztori képzés, de még ennél is fontosabb a „szív tudománya”,ami csak akkor valósul meg, ha Jézussal vagyunk együtt „szív a szívben”. A pápa szomorúsággal emlékezett azokra a papi vétkekre, amelyek olyan nagy fájdalmat okoznak az egyháznak. A „bárányok tolvajaivá” válnak az ilyenek, akik eltérnek az egyháztól saját tanításaikkal vagy mert megkötik azt a bűn és halál kötelékeivel. Mindannyiunk számára érvényes a felszólítás, hogy térjünk meg hozzá, végtelen isteni irgalmához. Végül a pápa megemlékezett arról, hogy a vesperást megelőzően a szent plébános szívereklyéje előtt imádkozott, melyet az isteni szeretet tüze lobbantott lángra. Az egyháznak ma is olyan szent
papokra van szüksége, akik segítik a híveket, hogy megtapasztalhassák az Úr irgalmas szeretetét”- zárta a papi évet megnyitó homíliáját XVI. Benedek pápa a Szent Péter bazilikában. Az imádságon részt vett az a hét magyar ezüstmisés pap is, akik hálaadásra érkeztek Rómába.

KAPCSOLÓDÓ LINKEK