Az
alapelveket a Katolikus Egyház Katekizmusa, pápai enciklikák és
amerikai püspökkari megnyilatkozások alapján állította össze több mint
tíz éve az Amerikai Egyesült Államok katolikus püspöki konferenciája.
A
püspökök ma is arra biztatják a katolikusokat, hogy e gazdasági
alapelveket tegyék gondolkodásuk, ítéletalkotásuk és cselekvésük
iránymutatóivá. E célból honlapjukon
a jelen helyzetre vonatkozó kérdésekkel egészítették ki a katolikus
tanítás alapján korábban megfogalmazott, de változatlanul idõszerû
irányelveket.
1. A gazdaság van az emberért, nem az ember a gazdaságért.
Hazánkban
melyik igaz inkább: „a gazdaság van az emberért" vagy „az ember van a
gazdaságért"? Miért? Melyik helyzetben kap több tiszteletet Istentõl
kapott emberi méltóságunk?
2.
Az egész gazdasági életet erkölcsi elveknek kell meghatározniuk. A
gazdasági döntéseket és rendelkezéseket aszerint kell megítélni,
mennyire védik vagy csorbítják az emberi személy méltóságát, mennyire
támogatják a családot és mennyire szolgálják a közjót.
Milyen lenne az a világ, amelyben elismerik a minden emberre vonatkozó közjót? Mit tehetünk a közjóért a mai nehéz idõkben?
3. Bármely gazdaság alapvetõ erkölcsi mércéje a szegények és a kiszolgáltatottak helyzete.
Környezetünkben
kik a szegények és a kiszolgáltatottak? Kik Istennek azok a gyermekei,
akiket a legkeményebben sújtanak a gazdasági nehézségek? Hol vannak
ezek az emberek a te környezetedben?
4.
Minden embernek joga van az élethez és az alapvetõ létszükségletekhez,
mint például táplálék, ruha, lakás, tanulás, egészségügyi ellátás,
biztonságos környezet, anyagi biztonság.
A
gazdasági válság miatt sokan választani kényszerülnek az alapvetõ
létszükségletek (táplálék, lakhatás, egészségügyi ellátás) között.
Hogyan tudsz – és hogyan tud a társadalom egésze – segíteni azokon,
akiknek az alapvetõ jogai csorbulnak?
5.
Minden embernek joga van a gazdasági kezdeményezéshez, az eredményes
munkához, a méltányos fizetéshez és juttatásokhoz, a méltó
munkakörülményekhez, valamint szervezet vagy más egyesület
alapításához, illetve ahhoz történõ csatlakozáshoz.
Miért
emberi jog a munka? Idézd fel néhány olyan ember arcát, aki a jelenlegi
válság során elvesztette az állását! Hogyan lehet méltóságukban
megerõsíteni a munkanélkülieket?
6.
Minden embernek képességei szerint feladata, hogy dolgozzék;
felelõssége, hogy gondoskodjék családja szükségleteirõl; és
kötelessége, hogy tágabb környezetéért is tegyen.
Hogyan rombolják a családokat a gazdasági nehézségek? Hogyan segíthetünk a családoknak a mai gazdasági válság idején?
7.
A gazdasági életben a szabadpiacoknak megvannak a nyilvánvaló elõnyei
és korlátai; a kormány alapvetõ felelõsséggel bír, ugyanakkor
korlátozott is; az önkéntes csoportok pótolhatatlan szerepet játszanak,
de sem a piac megfelelõ mûködését, sem az igazságos állami politikát
nem helyettesítik.
Az
egyénnek, a közösségnek, a vallási szervezeteknek, a piacnak és a
kormánynak egyaránt szerepe van abban, hogy mindenki hozzájusson ahhoz,
amire szüksége van. Mindegyik felelõsséggel teljesíti e feladatát?
8.
A társadalomnak erkölcsi kötelessége, hogy – ha szükséges,
kormányintézkedés által – lehetõséget teremtsen, kielégítse az alapvetõ
emberi szükségleteket és biztosítsa az igazságosságot a gazdasági
életben.
Mit
tehetünk azért, hogy a mai gazdasági válságban vezetõink lépései
mindenki javát szolgálják, beleértve a családokat, a munkásokat és a
legkiszolgáltatottabbakat is?
9.
A munkások, a tulajdonosok, a vezetõk, a részvényesek és a fogyasztók a
gazdasági élet erkölcsi szereplõi. Döntéseinkkel, kezdeményezéseinkkel,
kreativitásunkkal, befektetéseinkkel növeljük vagy csökkentjük a
gazdasági lehetõségeket, gazdagítjuk vagy szegényebbé tesszük a
közösségi életet, erõsítjük vagy gyengítjük a társadalmi igazságosságot.
Milyen
erkölcsi feladat hárul a munkásokra, a tulajdonosokra, a vezetõkre, a
részvényesekre és a fogyasztókra abban, hogy biztosítsák a gazdaság
egészségét és jólétét? Hogyan ébreszthetjük rá õket erkölcsi
felelõsségükre?
10.
A globális gazdaságnak erkölcsi dimenziói és emberi következményei
vannak. A befektetésekre, kereskedésre, segélyezésre, fejlesztésre
vonatkozó döntéseknek védeniük kell az emberi életet és az emberi
jogokat, elsõsorban a legelesettebbekét, akárhol élnek ezen a földön.
Hogyan
hat a világ más országaiban élõkre az, ami hazánkban történik? Mit
tehetünk azért, hogy a hazánk által tett lépések a legrászorultabbak
javát szolgálják határainkon belül és kívül?
II.
János Pál pápa Centesimus annus kezdetû enciklikájában azt írja, hogy a
katolikus hagyomány „munkán, vállalkozáson és együttmûködésen alapuló
társadalmat" kíván, ami „nem mond ellent a piacnak, de igényli, hogy az
állam megfelelõképpen szabályozza az egész társadalom alapvetõ
szükségleteinek kielégítését." Az egész társadalmi életnek el kell
ismernie, hogy mindannyian Isten gyermekei és az emberiség egyetlen
családjának tagjai vagyunk, és az a feladatunk, hogy elsõsorban azokért
tegyünk, akik „a legkisebbek közülünk".
Magyar Kurír
Kép: www.flickr.com
