„ A legszebb emlékmûved embertársaid
szívében áll”
(Albert Schweitzer)
Erre
az idézetre gondolván nap mint nap próbáltam az elmúlt fél
évben a kis alsósófalvi csapatot irányítani, vezetni, szeretni,
remélvén, hogy ez az emlékmû az õk szívûkben a jó, a szép, a
remény példaképévé válik. Ez sokszor nem ment könnyen,voltak
könnyes napjaim, de most, hogy véget ért a tanév, inkább a szebb
pillanatok jutnak eszembe és hálát adok a jó Istennek,
hogy segített megõrizni a gyerekek testi épségét.
Miért vagyok büszke az elmúlt hónapokra? Örülök, hogy a
gyerekek elfogadtak és megbíztak bennem, örvendek, hogy a kezdeti
agresszivitást, rendetlenkedést sikerült felváltania , részben,
a jónak, a segítõkészségnek. Viszont a tanulás terén lenne mit
pótolni a nagyobb fiúkkal, mert van aki nem érte el az átmenõ
osztályzatot, de reméljük, hogy egy kis nyári segítséggel majd
átmegy a pótvizsgán és abban is bízunk, hogy majd jövõre talán
jobbak lesznek az eredmények is, hiszen most már egy összeszokott
csapattal kezdhetjük az új tanévet. Abban is reménykedünk,
hogy majd egyszer mi is átélhetjük a közös fõzés,
fürdés örömeit,talán majd minket is megajándékoz a jó Isten
egy közös házzal, ahol majd azokat a tevékenységeket is
elvégezhetjük, amelyek most nem állnak módunkban.
Volt egy nagyon szomorú pillanatunk is, amikor az egyik
gyereknek meghalt az édesanyja. De számomra az volt a megdöbbentõ,
hogy ez a fiú nem hiányolja az édesanyját. Rájöttem, hogy
nem volt ott anyai szeretet, anyai gondoskodás. Sajnos több ilyen
családi körülménybe belelátunk. Ez a fiú most Magyarországon
van rokonnál és úgy néz ki, ha sikerül ott beilleszkednie,
ott is kezdi a tanévet.
Összegezve az elmúlt idõszakot elégedett vagyok(remélem a
gyerekek is velem), együtt lehettünk, volt mit ennünk, még
egyszer-kétszer ajándékot is kaptunk, módunkban állt egymást
megdicsérni, elismerni, megbecsülni. Boldog vagyok mikor Csaba
testvér biztató szavai töltenek fel és azt érzem, hogy büszke
vagyok mert az alapítvány munkatársa lehetek
Célkitûzéseink, teveik a nyárra:
Mivel
ez az elsõ nyaram nevelõként, nem igazán tudom mások hogy
szokták, ezért szivesen fogadom bárki javaslatát. Táborozni nem
áll módunkban külföldön, kirándulni sem tudunk messze, de itt
helyben és a környéken tervezek közös programokat.
-Szeretnék
július második hetében egy „Szülõfalum hetet” tartani,
amelynek keretén belül felidézzük, megtanuljuk falunk
földrajzi
helyzetét, falutörténetet, helyi szokásokat
elevenitünk fel. Ezeket elméletileg, olvasást,irást, rajzolást
gyakorolva, majd ide kapcsolódó játékokat játszunk,érdekességeket
gyûjtünk és délutánonként elkirándulunk a fontosabb vagy szép
helyekre, ahol eszegetünk,játszunk, persze nem feledkezve meg a
környezetvédelemrõl sem.
-Egy másik héten
(idõpontot még pontost nem tudunk) a felsõsófalvi
tiszteletes
asszony evangelizációs hetet tart, amelyen mi is szeretnénk részt
venni.
-Ezenkivül közös programokat tervezünk a
felsõsófalvi tanulókkal, ahol összemérhetik
focitudásukat,ügyességi játékokon vehetnek részt.
-Jó
lenne egy-két nap megfürdeni a parajdi vagy szovátai
sóstóban.
-Szintén Felsõsófalván van július
utolsó hetében tánctábor,ahol napközben néptáncot oktatnak.
Igény szerint néhány gyerekkel ott is részt szeretnénk venni.
Ilyen terveim vannak és reméljük Isten segitségével meg is
valósithatjuk.
Üdvözlettel Kacsó Ilona
