Az amerikai rendszer van válságban,
vagy csak rossz döntések születtek? Vissza kell-e térni a
vasháromszöghöz? Miért fontosabb a lehetőség a növekedésnél?
Mire jó a jótékonyság?
Forrong az amerikai szellemi élet, és
kezdik feltenni az alapkérdéseket, melyekre egy új amerikai
politika lehet a válasz. Az egyik kulcskérdés így hangzik: az
amerikai gazdasági rendszer van-e válságban, vagy csak fél tucat
hibás döntés született az elmúlt években, és ezek
következménye a válság? Szerzőink szerint nem az amerikai
gazdasági modell van válságban, hanem az amerikai gondolkodás,
amelyik mindig a növekedést tartotta a fontosabbnak a lehetőség
helyett. A vállalkozói szellem motorja hajtja előre az amerikai
kapitalizmust, ahol a lehetőség a fűtőanyag.
Az amerikai rendszer van válságban,
vagy csak rossz döntések születtek? Vissza kell-e térni a
vasháromszöghöz? Miért fontosabb a lehetőség a növekedésnél?
Mire jó a jótékonyság?
Nem lehet
visszatérni John Kenneth Galbraith modelljéhez, amelyben a
monopolhelyzetben lévő nagyvállalatok hatalmát az erős állam és
a szintén erős szakszervezet egyenlíti ki, mert már nem áll fenn
a vasháromszög. A nagyvállalatok megrendültek, az állam
leépítette szabályozásának jelentős részét, és a
szakszervezeteknek is végük: ha maradt is háromszög, már nincs
vasból. Megdőlt vagy megrendült az egyik vezető amerikai
befektető bank, a vezető biztosítótársaság és az egyik
legnagyobb kereskedelmi bank: ez már egy másik világ.
Hibás
tehát a recept, amit egyre többen ajánlanak a válság utáni
világra: nem lehet egy nagy és mindent szabályozó állammal
kijönni a válságból, az állam fontos gazdasági szereplő, de
nem az állam a kulcsa a jövő gazdaságának. A magára hagyott
szabadpiac sem jó, ahogy azt a mai válság jelzi: sem a piac, sem
az állam túlhatalmára épülő modell nem jelent megoldást
Amerika számára.
A jövő kulcsa a vállalkozások kezében
van, amelyek a lehetőséget gazdagsággá alakítják át, majd a
vagyont beruházássá, ami újabb lehetőségeket teremt, és ez a
körforgás teszi egyre gazdagabbá az Egyesült Államokat. A sikert
nem azzal kell mérni, milyen gyorsan nő az amerikai gazdaság,
hanem azzal, hogy milyen lehetőségeket teremt az egyéni
vállalkozásra. A jövő azon múlik, hogy a vállalkozó szellemű
emberek milyen új dolgokat találnak ki, milyen új intézményeket
építenek, tehát egy Peter Schumpeter által leírt vállalkozói
forradalomra van szükség, ami elsöpri az amerikai vállalkozói
szellem elé épített akadályokat. Ez egy társadalmi forradalom
lenne, ami a lehetőségeket a mainál szélesebben teríti az
amerikai társadalomban: ezt célozzák az új amerikai elnök
egészségügyi, energetikai, oktatási és más kezdeményezései.
A
forrongó amerikai szellemi élet egyik válasza a válságra tehát
az, hogy a szociális haladás fontosabb a gazdasági növekedésnél,
és a felemelkedési lehetőségeket meg kell nyitni a társadalom
minden erre vágyó tagja számára. A másik válasz azonban a
jótékonyság. Az amerikai
kapitalizmusban az egyéni
jótékonykodás minden más modern társadalomnál erősebb, és
szerzőink szerint ennek hiánya lassú társadalmi fejlődéshez
vezetne. Sőt, jótékonyság nélkül a vállalkozások gazdasági
növekedése zsákutcába vinne, mert a mainál is szétszakítottabb
társadalmat eredményezne Amerikában.
Mit üzen számunkra Amerika
forrongó szellemi élete? Európában sem lehet már az európai
vasháromszögre építeni, mert itt is megrendülnek a gazdasági
monopóliumok, leépül a szakszervezetek hatalma, és a korábbi
mindenható nagy állam mítosza is megdől. Európában is szükség
van egy hatékonyan szabályozó erős államra, de éppen abból a
célból, hogy leépüljenek a vállalkozói szellem és a
vállalkozások előtt ma tornyosuló akadályok.
Ma
Európában - Amerikához vagy Ázsiához képest - gúzsba köti a
vállalkozásokat a bürokrácia, a bonyolult és túlterhelő
adórendszer, a felesleges állami szabályozás. Az állam feladata
ezek leépítése, és nálunk a legsürgetőbb megtenni, mert
Magyarországon a legerősebbek a béklyók.
