Az amerikai rendszer van válságban,
vagy csak rossz döntések születtek? Vissza kell-e térni a
vasháromszöghöz? Miért fontosabb a lehetõség a növekedésnél?
Mire jó a jótékonyság?
Forrong az amerikai szellemi élet, és
kezdik feltenni az alapkérdéseket, melyekre egy új amerikai
politika lehet a válasz. Az egyik kulcskérdés így hangzik: az
amerikai gazdasági rendszer van-e válságban, vagy csak fél tucat
hibás döntés született az elmúlt években, és ezek
következménye a válság? Szerzõink szerint nem az amerikai
gazdasági modell van válságban, hanem az amerikai gondolkodás,
amelyik mindig a növekedést tartotta a fontosabbnak a lehetõség
helyett. A vállalkozói szellem motorja hajtja elõre az amerikai
kapitalizmust, ahol a lehetõség a fûtõanyag.
Az amerikai rendszer van válságban,
vagy csak rossz döntések születtek? Vissza kell-e térni a
vasháromszöghöz? Miért fontosabb a lehetõség a növekedésnél?
Mire jó a jótékonyság?
Nem lehet
visszatérni John Kenneth Galbraith modelljéhez, amelyben a
monopolhelyzetben lévõ nagyvállalatok hatalmát az erõs állam és
a szintén erõs szakszervezet egyenlíti ki, mert már nem áll fenn
a vasháromszög. A nagyvállalatok megrendültek, az állam
leépítette szabályozásának jelentõs részét, és a
szakszervezeteknek is végük: ha maradt is háromszög, már nincs
vasból. Megdõlt vagy megrendült az egyik vezetõ amerikai
befektetõ bank, a vezetõ biztosítótársaság és az egyik
legnagyobb kereskedelmi bank: ez már egy másik világ.
Hibás
tehát a recept, amit egyre többen ajánlanak a válság utáni
világra: nem lehet egy nagy és mindent szabályozó állammal
kijönni a válságból, az állam fontos gazdasági szereplõ, de
nem az állam a kulcsa a jövõ gazdaságának. A magára hagyott
szabadpiac sem jó, ahogy azt a mai válság jelzi: sem a piac, sem
az állam túlhatalmára épülõ modell nem jelent megoldást
Amerika számára.
A jövõ kulcsa a vállalkozások kezében
van, amelyek a lehetõséget gazdagsággá alakítják át, majd a
vagyont beruházássá, ami újabb lehetõségeket teremt, és ez a
körforgás teszi egyre gazdagabbá az Egyesült Államokat. A sikert
nem azzal kell mérni, milyen gyorsan nõ az amerikai gazdaság,
hanem azzal, hogy milyen lehetõségeket teremt az egyéni
vállalkozásra. A jövõ azon múlik, hogy a vállalkozó szellemû
emberek milyen új dolgokat találnak ki, milyen új intézményeket
építenek, tehát egy Peter Schumpeter által leírt vállalkozói
forradalomra van szükség, ami elsöpri az amerikai vállalkozói
szellem elé épített akadályokat. Ez egy társadalmi forradalom
lenne, ami a lehetõségeket a mainál szélesebben teríti az
amerikai társadalomban: ezt célozzák az új amerikai elnök
egészségügyi, energetikai, oktatási és más kezdeményezései.
A
forrongó amerikai szellemi élet egyik válasza a válságra tehát
az, hogy a szociális haladás fontosabb a gazdasági növekedésnél,
és a felemelkedési lehetõségeket meg kell nyitni a társadalom
minden erre vágyó tagja számára. A másik válasz azonban a
jótékonyság. Az amerikai
kapitalizmusban az egyéni
jótékonykodás minden más modern társadalomnál erõsebb, és
szerzõink szerint ennek hiánya lassú társadalmi fejlõdéshez
vezetne. Sõt, jótékonyság nélkül a vállalkozások gazdasági
növekedése zsákutcába vinne, mert a mainál is szétszakítottabb
társadalmat eredményezne Amerikában.
Mit üzen számunkra Amerika
forrongó szellemi élete? Európában sem lehet már az európai
vasháromszögre építeni, mert itt is megrendülnek a gazdasági
monopóliumok, leépül a szakszervezetek hatalma, és a korábbi
mindenható nagy állam mítosza is megdõl. Európában is szükség
van egy hatékonyan szabályozó erõs államra, de éppen abból a
célból, hogy leépüljenek a vállalkozói szellem és a
vállalkozások elõtt ma tornyosuló akadályok.
Ma
Európában - Amerikához vagy Ázsiához képest - gúzsba köti a
vállalkozásokat a bürokrácia, a bonyolult és túlterhelõ
adórendszer, a felesleges állami szabályozás. Az állam feladata
ezek leépítése, és nálunk a legsürgetõbb megtenni, mert
Magyarországon a legerõsebbek a béklyók.
