Millenniumi kiállítás nyílt a Gyulafehérvári Érsekség kiállítótermében a Gyulafehérvári Római Katolikus Fõegyházmegye 1000 éves történetének rendkívül gazdag egyháztörténeti és egyházmûvészeti gyûjteményébõl.

A kiállítás Gyulafehérvári Érsekség ezeréves évfordulójának rendezvénysorozatának része.

A kiállítás ünnepélyes megnyitójára július 8-án délután fél 3-kor került sor az érseki palotában, a nagyközönség számára 2009. július 9–november 29. között megtekinthetõ.

A kiállításhoz a székesegyház egykori faragott köveit bemutató kõtár (lapidarium) is társul. A tárlat négy nagyobb egységbõl tevõdik össze: a középkori, 17. századi, 18. századi és 19-20. századi részbõl.

Felbecsülhetetlen értékû Madonna szobrok

Láthatunk kiemelt értékû Madonna-szobrokat, egy, az egyházmegye védõszentjét ábrázoló késõközépkori Szent Mihály-szobrot, a szárnyasoltárok mûvészetét felidézõ két késõközépkori táblaképet.

Egyházi szertartásoknál használt tárgyak

A Millenniumi kiállításon az egyházi élethez, a liturgiához kapcsolódó, különbözõ korokból származó tárgyakat – kelyheket, monstranciákat, kereszteket, miseruhákat – a templomok egykori felszereléséhez tartozó oltárt, szobrokat és festményeket valamint misekönyvet, énekes- és prédikációskönyvet szemlélhet a látogató. Emellett egyházmegyénk intézményi szervezetéhez kapcsolódó dokumentumokat is megtekinthet.

A középkori gyûjtemény

A középkori rész kiemelt darabja az egyházmegye legkorábbi, Zsigmond király-korabeli kazulája (miseruhája) a Madonna ábrázolásával és a Sárkány-rend jelvényeivel. Egy talpaskereszt feltehetõen szintén e korból való (18. századi talppal). A kiemelt mûvészi értéket hordozó kelyhek, monstrancia mellett a székesegyház és palota körüli régészeti ásatásokból (2000-2008) származó pénzérmék és a Gyulafehérvári Érseki Levéltár (GyÉL) legkorábbról megmaradt kézirata (1275. évi oklevél 1429. évi átirata) érzékelteti a középkori püspökség egyházi életét.

A 17. századi gyûjtemény

A 17. századi emlékeket bemutató rész az erdélyi katolikusoknak a megmaradásért folytatott küzdelmes évszázadát érzékelteti. A protestantizmus terjedésével a 16. század közepétõl vallásgyakorlási jogaikban korlátozott katolikusok – a püspök Erdélybõl való kitiltása, templomok és egyházi javak elvétele – 17. századi életébõl is gazdag kulturális hagyaték maradt ránk.

A jezsuiták erdélyi mûködését a kolozsmonostori anyakönyv (1627/1665-1699) villantja fel, valamint a kolozsvári egyetemi (jezsuita, késõbb piarista) templom 17. századi, fõúri adományokból származó ötvöstárgyai: kehely és monstrancia mellett egy csengõ és keresztelõ tál kannával.

Szintén a kolozsvári templomból származik egy 17. századi, korall-hímzéssel díszített miseruha (késõbbi, 18. századi anyagra applikálva). Mellette áll Domokos Kázmér ferences szerzetes, erdélyi vikárius miseruhája.

Az erdélyi ferencesek 17. századi kiemelt szerepét érzékelteti Kájoni János Cantionale Catholicum énekeskönyve, amit az általa Csíksomlyón alapított nyomdában adott ki (1676), valamint a mikházi ferences templom felszentelésére utaló nyomtatvány. A 17. századi oltárok finom mûvû megformálását mutatja be a csíksomlyói Salvator-kápolna Ecce Homo-oltára.

A 18. századi gyûjtemény

A 18. századi impériumváltással bekövetkezõ változás az erdélyi katolikusok számára kedvezõbb feltételeket biztosított. A püspöki székhely visszavételét és újbóli betöltését Mártonfi György püspök kinevezése dokumentálja (1715).

Fontos iratok, mint a Canonica Visitatio – egyházlátogatási jegyzõkönyv (1711-1779) és a Káptalan megújított Statútuma (1745) érzékeltetik az egyházmegye újjászervezõdését.

Az erdélyi örményeknek a katolikus püspökhöz való tartozását jelzi egy örmény missale (misekönyv).

A Mária Terézia által alapított nagyszebeni Árvaház oklevele (1776), valamint az egyházmegye legfontosabb oktatási intézménynek, a gyulafehérvári Papneveldének a rektori naplója (1753-1782) utal az egyházi intézmények létrehozására.

A templomok és egykori felszerelésük gazdagságát mutatják a 18. századi liturgikus tárgyak: a díszes monstranciák, kelyhek, a Mária Terézia-korabeli miseruha, és a számos magyar templomban dolgozó neves osztrák festõnek, Franz Anton Maulbertschnek tulajdonított Krisztus a tanítványokkal címû vászonképe.

A 18. században kiemelt jelentõségû Mária-tiszteletet láttatja a mikolai Mária-kegykép (eredetije Kolozsváron), valamint a mariazelli kegyszobor másolata. (Mindkettõ egyházmegyénk számos templomában elõfordul).

A 19.-20. századi gyûjtemény

A 19. századi egyházi intézményrendszerben jelentõsek a Katolikus Státus újjászervezésének dokumentumai (az 1848. évi és az 1866. évi jegyzõkönyvek), valamint b. Eötvös József levele (1867). Mellettük az egyházi oktatási intézmények, a fõgimnáziumokról készült rajzok is megtekinthetõek.

Fogarasy Mihály, Lönhart Ferenc püspökök kelyhei, valamint gr. Mailáth Gusztáv Károly püspök liturgikus öltözékének tartozékai egyházmûvészeti értékük mellett a személyükre is utalnak.

Az egyik püspöki mellkeresztbe az elsõ erdélyi szentnek, Pongrácz Istvánnak – és két társának, a kassai vértanúknak – az ereklyéi vannak befoglalva.

Boldogemlékû Márton Áron püspök egyik ajándékba kapott kelyhe is a kiállított tárgyak között szerepel.

A közelmúlt, a 20. század küzdelmes évtizedeit érzékelhetjük a Székeskáptalan 1949. évi jegyzõkönyvének bejegyzésébõl, amely Márton Áron püspök letartoztatásáról ír, valamint hitvallóink, vértanúságot és börtönöket viselt papjaink megemlítése által.

Jakab Antal püspök révén – akinek 2009-ben születésének századik évfordulójára emlékezzünk – jutunk el az 1990. évig. Az 1991. évben érseki rangot nyert egyházmegye története a jelenben tovább formálódik.

(www.kolozsvar.info)

További részletek: http://www.hhrf.org/gyrke/millennium/expositio.html