Árpád-házi
Szent Kinga (Kunigunda) Esztergomban született 1224. március 5-én IV.
Béla magyar király és Laszkarisz Mária bizánci császári hercegnõ
elsõszülött gyermekeként. Testvére volt Árpád-házi Szent Margitnak és
Boldog Jolánnak.
Kingát gyermekkorától mély
vallásosság jellemezte; egész fiatalon szüzességi fogadalmat tett,
életét Istennek ajánlotta. 1239-ben Boleszláv lengyel fejedelem
feleségül kérte a tizenöt éves Kingát. Az ifjú lengyel királynét fényes
diadalmenet kísérte Esztergomtól Krakkóig. Kérésére királyi férje
tiszteletben tartotta szüzességi fogadalmát, sõt, maga is fogadalmat
tett.
Kinga teljes hozományával hozzájárult a
tatárok elleni védelemhez; a tatárjárás után pedig adományokkal járult
hozzá az ország újjáépítéséhez: kórházakat, templomokat, kolostorokat
építtetett; köztük a nagy kulturális jelentõségre szert tevõ ószandeci
ferences kolostort. 1249-ben hazalátogatott Magyarországra, hogy
édesapjától kérjen segítséget a nélkülözõ lengyel nép számára. Ekkor
kapta ajándékba a máramarosi sóbányát. A híres bochniai sóbányákat
(Wieliczka) 1251-ben nyittatta meg. 1257. március 2-án Boleszláv
király, kimutatva háláját felesége országépítõ tevékenysége iránt,
oklevélben neki adományozta a Krakkótól délre esõ Szandec tartományt,
ahol az említett klarissza kolostort alapította.
1279-ben,
negyvenévi házasság után eltemette férjét, ez követõen kérte felvételét
a klarisszák közé. Ettõl kezdve Istennek szentelte életét, bár a
lengyelek kérték, hogy vegye át az ország kormányzását. 1284-tõl
haláláig az ószandeci kolostor apátnõje volt. 1292. július 24. halt meg.
VIII. Sándor pápa 1690-ben boldoggá avatta. II. János Pál pápa 1999. június 16-án iktatta a szentek sorába.
Árpád-házi
Szent Kinga a sajátjaként szerette második hazáját, Lengyelországot és
annak népét. Királynõként szerették és tisztelték, jóllehet Kingát
kevésbé az uralkodói stílus, sokkal inkább a szolgálat jellemezte.
Magyar Kurír
;)
