Csaba testvér Medjugorjéban II.

Életemben először voltam e valóban szép, sziklás vidéken. Kisebb testvéri alázattal tudom, hogy nem az én dolgom véleményt mondani az itt zajló természetfölötti jelenségekről. Mégis, mint  lelkipásztor tudom, hogy bármennyire ügyesek és szentek is voltak az itt tevékenykedő ferences testvérek, az itt létrejött csoda messzemenően túlmutat az emberi erőfeszítéseken. Egy eldugott kis falúban hol kb. 3oo család élt 1981-ben, egy hegyoldalban megjelent néhány egyszerű gyermeknek, fiatalnak a Szűzanya. Világi és egyházi vezetők kérdőjelezték meg és próbálták felszámolni mindazt mit  a Béke Királynője szelíd mosolya, kedves szava elindított. Hiába, mert ma is havonta több százezer ember zarándokol el ide a világ minden részéről, a most már több mint 4ooo lakot számláló településre. Az elmúlt hónapban átlagban - naponta - közel hatezren gyóntak, áldoztak. Kíváncsi szemmel jártam körbe, és mindent megnéztem, de semmi zavaró, rendkívülit, erőltetett dolgot nem láttam. Számomra csodálatos volt, ahogy este hat órakor a harangszóra az emberek maguktól összegyűltek, hogy szeretettel, csendes összeszedettséggel megünnepeljék az Oltáriszentségben közénk jövő élő Istent. Az evangéliumot, a jelenlévő papok, anyanyelvükön, több mind tíz nyelven olvasták fel, magától érthető természetességgel. Szerintem semmi extra, erőltetett dolog nem volt a szentmisében sem. Több európai, afrikai, amerikai zarándok csoportot is láttam. És láttam rengeteg egymásra mosolygó embert, és különösen sok fiatalt, szerelmes párt, kisgyermekes családot. Bár nem értettem, de halottam, ahogy az emberek kedvesen beszélnek, kacagva megfogják egymás kezét és segítenek jó szívvel mindenkinek. Persze azt is láttam, hogy talán a világon itt árulják - négyzetméterre leosztva –  a legtöbb Mária szobrot, rózsafűzért, kegytárgyat.

Hogy rám milyen hatással volt mindez?

A tavasszal jártam a piski több száz éves arborétumban, éppen akkor virágoztak a fák, a bokrok, itt közel harmincféle magnólia nyílik. Csodálatos volt. Arra gondoltam, hogy miért ne lehetne az egész föld egy ilyen rendezett szép füvészkert? Milyen jó lenne, ilyen szép, értékes ápolt kertben, növények között élni, dolgozni. Medjugorjéban is az volt az érzésem, hogy milyen jó lenne, ha az egész föld a Béke Királynőjének otthona lenne. Ha minden város, falu ilyen csendes, békés, nyugodt, imádsággal telt lenne. Én szeretném, ha szentélyeink, városaink valóban az elmélkedés, az elcsendesedett lelki békének, a tiszta örömnek a helyeivé válnának. Én hiszem, hogy Medjugorjé, ez a szép Mária szentély, egy mérföldkő az Isten Országába vezető utunkon.

Szeretettel, Csaba testvér