Nagyboldogasszony napja sokfelé búcsúnap. A moldvai magyarok e
napon mindenféle virágot, gyógynövényt szenteltek, hogy majd
ezzel füstöljék a betegeket. A Muravidéken dologtiltó nap, nem
szabad sütni, mert a tűz kitör a kemencéből. A Drávaszögben
azt tartották, hogy ezen a napon keresztet kell vágni a
gyümölcsfába, hogy egészséges legyen, és sokat teremjen.
A
nap időjárása termésjósló is. Ha a „nagyasszony” fénylik,
jó bortermés van kilátásban. A két asszony köze (augusztus 15-
szeptember 8.) varázserejű időszak. Ekkor kell szedni a
gyógyfüveket, ki kell szellőztetni a hombárt, a téli holmit, a
ruhafélét, hogy a moly bele ne essen. A hiedelem szerint ez
időszakban ültetett tyúk összes tojását kikölti. A búzát is
ekkor kell megszellőztetni, hogy ne legyen dohos, ne essen bele a
zsizsik.
Nagyboldogasszony az egyházi év legnagyobb
Mária-ünnepe. A Nagyboldogasszony elnevezés kizárólag a magyar
nyelvben, magyar szóhasználatban létezik, az egyház e napot
hivatalosan Szűz Mária mennybemeneteleként ünnepli. Az eseménynek
már a középkorban igen nagy kultusza volt, részletei legendaszerű
történetek formájában terjedtek szájról-szájra, és kiemelkedő
témát szolgáltattak az egyházi művészeteknek, a
kódexirodalomnak, a vallásos népkönyveknek. A legendák
terjesztésében jelentős szerepet játszottak a búcsújárók, a
búcsúvezetők, akik az összegyűlt hívek előtt nagy sikerrel
adták elő Mária mennybemenetelének megható történetét. Szent
István király az országot Szűz Mária oltalmába ajánlotta.
Egyes
vidékeken, az ünnep előestéjén a hívő asszonyok a temetőben
gyülekeztek, egy frissen ásott üres sír körül, a dicsőséges
olvasót imádkozták, majd epikus énekben mesélték el Mária
mennybemenetelének a történetét. A század elején az egész
magyar nyelvterületen élt a nagyboldogasszonyi virágszentelés,
virágáldás szokása. Az oltáron megáldott virágokat azután
szentelményként őrizték, és bajelhárításra használták. Az
épülő ház fundamentumába, az új menyecske ágyába, az elhunyt
koporsójába helyezték, hogy szerencsét hozzon.
Az előttünk
álló időszakban van még egy lassan teljesen feledésbe merülő,
ősi népünnepünk, melyet régen „Boldogasszony másnapjának”
neveztek. Ez augusztus 16-a, tartalma a magyar őstörténetig
vezethető vissza. Egyes történészeink szerint e napon történt,
hogy a hét törzs vezérei Álmost fővezérré választották, neki
engedelmességet fogadtak, és ezt vérszerződéssel pecsételték
meg. Egyesek szerint a vérszerződés a magyar nép születésnapja
volt.
