Nagyboldogasszony napja sokfelé búcsúnap. A moldvai magyarok e
napon mindenféle virágot, gyógynövényt szenteltek, hogy majd
ezzel füstöljék a betegeket. A Muravidéken dologtiltó nap, nem
szabad sütni, mert a tûz kitör a kemencébõl. A Drávaszögben
azt tartották, hogy ezen a napon keresztet kell vágni a
gyümölcsfába, hogy egészséges legyen, és sokat teremjen.
A
nap idõjárása termésjósló is. Ha a „nagyasszony” fénylik,
jó bortermés van kilátásban. A két asszony köze (augusztus 15-
szeptember 8.) varázserejû idõszak. Ekkor kell szedni a
gyógyfüveket, ki kell szellõztetni a hombárt, a téli holmit, a
ruhafélét, hogy a moly bele ne essen. A hiedelem szerint ez
idõszakban ültetett tyúk összes tojását kikölti. A búzát is
ekkor kell megszellõztetni, hogy ne legyen dohos, ne essen bele a
zsizsik.
Nagyboldogasszony az egyházi év legnagyobb
Mária-ünnepe. A Nagyboldogasszony elnevezés kizárólag a magyar
nyelvben, magyar szóhasználatban létezik, az egyház e napot
hivatalosan Szûz Mária mennybemeneteleként ünnepli. Az eseménynek
már a középkorban igen nagy kultusza volt, részletei legendaszerû
történetek formájában terjedtek szájról-szájra, és kiemelkedõ
témát szolgáltattak az egyházi mûvészeteknek, a
kódexirodalomnak, a vallásos népkönyveknek. A legendák
terjesztésében jelentõs szerepet játszottak a búcsújárók, a
búcsúvezetõk, akik az összegyûlt hívek elõtt nagy sikerrel
adták elõ Mária mennybemenetelének megható történetét. Szent
István király az országot Szûz Mária oltalmába ajánlotta.
Egyes
vidékeken, az ünnep elõestéjén a hívõ asszonyok a temetõben
gyülekeztek, egy frissen ásott üres sír körül, a dicsõséges
olvasót imádkozták, majd epikus énekben mesélték el Mária
mennybemenetelének a történetét. A század elején az egész
magyar nyelvterületen élt a nagyboldogasszonyi virágszentelés,
virágáldás szokása. Az oltáron megáldott virágokat azután
szentelményként õrizték, és bajelhárításra használták. Az
épülõ ház fundamentumába, az új menyecske ágyába, az elhunyt
koporsójába helyezték, hogy szerencsét hozzon.
Az elõttünk
álló idõszakban van még egy lassan teljesen feledésbe merülõ,
õsi népünnepünk, melyet régen „Boldogasszony másnapjának”
neveztek. Ez augusztus 16-a, tartalma a magyar õstörténetig
vezethetõ vissza. Egyes történészeink szerint e napon történt,
hogy a hét törzs vezérei Álmost fõvezérré választották, neki
engedelmességet fogadtak, és ezt vérszerzõdéssel pecsételték
meg. Egyesek szerint a vérszerzõdés a magyar nép születésnapja
volt.
