Tudom,
hogy ti is, akárcsak én, naponta értesültök mindenféle lehúzó, szomorú
hírrõl: Gazdasági világválság van, hogy hatalmas mindenre kiterjedõ
krízis szorongatja a világot. Meg a politikusok így..., hogy az emberek
úgy...., egyszóval nagyon pogány lett a világ.... stb..
Ez mind igaz, de mégis azt mondom nektek, hogy itt
az új tanév, és én nagyon szeretném ha új szívvel, új lelkesedéssel
neki is állnánk a szép, nemes nevelõi munkánknak, ennek a hatalmas
Isten adta lehetõségnek, a 2oo9-2o1o-es tanévnek.
Szeretném ebben az évben a mi Urunk Jézus Krisztus nagy követõjét -Szent Istvánt- magunk elé állítani példaképként.
Krisztus
Urunk hihetetlen optimizmussal, életerõvel mindig bizakodva elõre
nézett. Számára az a sötét ókor, a maga rengeteg háborújával, rabszolga
piacaival nem kilátástalan szörnyû idõ, hanem szent kegyelmi idõ, olyan
idõ mely alkalmas a szeretetre, a jóságra, a világ megváltására. Jézus
mindenkiben bizik, az öreg Nikodémusnak sem mondja azt, hogy neked a
vonat már elment, te megrögzött, vén farizeus, hanem hiszi, hogy ez az
ember is, akárcsak Zakeus, Mária Magdolna és oly sokan mások kikkel
találkozott, képes ujjá születni és tökéletessé válni, olyan tökéletes lenni, akár a Mennyei
Atya. Jézus elindul, szervez, hívja az embereket, tanítványokat,
apostolokat választ, feladatokat ad, küldi társait: Aranyat, ezüstöt ne
vigyetek magatokkal, de vigasztaljátok meg a szomorúakat, gyógyítsátok
meg a betegeket, menjetek, veletek vagyok a világ végéig. Célja az
egész világ megszentelése, jobbá tétele. Hitével, munkájával,
összefogással képes abból a pogány világból egy új világot teremteni.
Ugyanezt a hatalmas optimizmust látom Szent István
királyban is. Nagy királyunk hiszi, hogy összefogással, bölcs
döntésekkel lehetséges a kalandozó, háborúskodó népének mentalitását,
életformáját kereszténnyé tenni, megváltoztatni. Vármegyéket szervez,
püspökségeket alapít, parancsba adja, hogy az emberek telepedjenek le
és minden tíz falu építsen egy templomot, hol figyelmesen, bölcs
tanításokat hallgathatnak és együtt imádkozhatnak a szeretet
Istenéhez. Milyen nagy ez a Kárpát medence, és õ hihetetlen erõvel, nem
egy-két falut akar jobbá, tisztábbá, szentebbé tenni, hanem az egész
országot. Utazik, szervez, intelmeket ír, törvényeket hoz, bíztat,
bátorít. Nyomában rend, fegyelem, összefogás, jókedvû alkotó munka, egy
új világ bontakozik ki. Szeretné e szép Kárpát medencét egy békés,
boldog, fejlõdõ, mindenki számára otthont jelentõ országgá tenni. Egy
tündérkertté, olyanná, amilyennek a jó Isten jókedvében megálmodta.
Persze érzi a korlátait, emberi határait, de nem megy át siránkozó,
nyafogó tragikus hõs szerepbe. Jézus példájára õ is társakat keres,
embereket szólít meg, kér fel, hogy segítsenek ország alapító nagy
munkájában. Munkatársait nem csak a közvetlen rokoni, baráti körébõl
választja, hanem mindenki felé nyitott. Az országán átutazó Szent
Gellértet is akárcsak oly sok más embert megszólítja, felkéri, hogy
segítsen az Isten által rábízott hatalmas munka elvégzésében. Gellért
kérésére megváltoztatja élet célját és marad, neveli királyának a fiát, Szent
Imrét, majd õ lesz a mai temesvári egyházmegye elsõ püspöke. Tudjuk a
történelembõl, hogy kézmûveseket, papokat, szerzeteseket, katonákat,
mindenféle rangú, rendû embereket neveltetett és hívott, fogadott be az
országába, hogy békében, szeretetben egy új világ szülessen itt a
Kárpát medencében.
Kedves Munkatársaim! Nagyon szeretném, hogy ebben
az évben a 1o1o évvel ezelõtt megkoronázott nagy királyunk lelkesítõ,
szervezõ munkája lebegne szemünk elõtt. Szeretném ha ezt az évet Szent
Istvánnak szentelnénk. Azt szeretném, hogy az õ példájára, mi se
keseredjünk el a világunkban, környezetünkben vonagló sok
gyûlölködéstõl, panaszkodástól, siránkozástól, hanem Istenben bízó
lélekkel álmodjunk egy szorgalmas munkából születõ, békés, boldog, új
kort, és azt kacagó gyermekeinkkel kezdjük el csendben felépíteni.
Hiszem, hogy a jó Istenben kapaszkodva, nekünk, a csendben építkezõ,
gyermekeinket jóra, szépre intõ, a természetben nagyokat kiránduló, a
becsületes munkától fáradtan pihenni térõ egyszerû embereknek lesz
igazunk. A világunkat nem a sok acsarkodás, parttalan vitatkozás menti
meg, hanem a gyermeket a porból felemelõ alázatos szülõi szeretet, a
kacagva kimondott jó szó, a kétkezi munkánk által megszentelt õsi föld.
Pogány ez a világ? Sötétség van körülöttünk? Nem tudom, de azt tudom, hogy nem szabad hagyjuk, hogy ez a
sötétség, elkeseredett pogányság legyõzzön bennünket. Arra bíztatlak, hogy Jézus Krisztus és az õ
Szent Követõjének, István Királynak nyomába lépve induljunk el, fogjunk össze és szenteljük meg ezt a
világot.
Ebben a hitben, e szent meggyõzõdésben, újítottuk fel
a csíksomlyói hajdani ferences gimnáziumot, melyben az elmúlt években
gyermekvédelmi központ volt, és melyet a csíki Magánjavak miután
visszakapott a Román államtól, 1oo évre átadott az alapítványunknak. A
célunk az, hogy a Székelyföld bajba lévõ gyermekei számára otthont
teremtsünk, kollégiumot alapítsunk, honnan Csíkszeredába iskolába
járhatnak a fiatalok. Munkánkat, álmainkat Szent István hathatós
mennyei védelmébe ajánljuk. Házunkat szeretnénk szeptember 2o-án Szent
István tiszteletére felszentelni.
Házszentelõ,
tanév nyitó ünnepségünkre 2009 szeptember 20-án, 10,30 perckor kezdõdõ
szentmisénkre, a Csíksomlyói Kegytemplomban nagy szeretettel várunk.
Kisebb testvéri szeretettel,
Csaba testvér