18 éve végzem gyermekvédelmi munkámat

A 18  éve végzem gyermekvédelmi munkámat.  Jelenleg több mint 5o otthonban, több mint 2oo világi munkatársammal, közel 2ooo  szegény bajban lévõ gyermek mindennapi gondját, vállaljuk, és hordozzuk Isten nevében.

A nevelõi munkámban, mindig is a mi urunk Jézus Krisztus volt a példaképem. Krisztus Urunktól tanult nevelési elveinket hét pontban röviden összefoglalnám. 

1. Az ember iránti végtelen tisztelet: Jézus Krisztus bízik a Mennyei Atya alkotásában az Emberben. Tudja, hogy az õ Atyja selejtet, rosszat nem teremt. Ha egy sérült Dürer metszet kerülne a birtokunkba, megtennénk mindent, hogy az újból olyan szép legyen, mint ahogyan azt az alkotója megálmodta. Minden egyes lélek egy csoda, egy nagy érték, mert a világ legnagyobb zsenije alkotta azt, az élõ Isten. A gyermekek nagyon értékesek, mert halhatatlan, és mert nem lehet tudni, hogy ki lesz közülük a XXI század: Szent Ference, Sziénai Szent Katalinja, Kalkuttai Boldog Teréz anyája, vagy II. János Pál pápája.

2. Szeretetbõl fakadó párbeszéd: Jézus Krisztus a bûnös Sault nem eltapossa, hanem megszólítja, szeretettel párbeszédet kezd vele: Saul, Saul, miért üldözöl engem. Tudjuk jól, hogy az évekig tartó párbeszédnek a gyümölcse az, hogy Saulból lesz a népek apostola. És végül megírja a világtörténelem legszebb versét a Szeretet himnuszt. A pedagógus dolga elkísérni akár a Szent István vérétõl, a Szeretet himnuszig az embert. Minden emberben ott van egy csodálatos Szeretet himnusz. Jézus kiszerette Saulból a szentet, a mi dolgunk ugyanez, kiszeretni a jót a szépet a gyermekekbõl. 

3. Befogadni az életünkbe: Jézus megosztjaa mindenét az apostolokkal. Péterékkel való találkozása után a szentírás azt mondja, hogy: „aznap nála aludtak”. Én is befogadtam, befogadom az életembe a gyermekeket. Jézus Kánában nem csak magának szaporítja a bort, hanem mindenkinek jut belõle. Mindazt mit Isten kegyelmébõl kapok, beleértve az idõmet, a mindennapjaimat is, az asztalom legfinomabb falatjait is megosztom a Mesterem példájára a gyermekekkel is. Így a gyermekeim érzik, hogy én õket úgy tekintem, mind Szent József a kis Jézust, hisz õk nem a test és a vér kívánságából, hanem Isten akaratából lettek a gyermekeim.

4. Az élet kihívásait nagyon komolyan kell venni: Krisztus nyíltan beszél a gonosz lélekrõl, ki mint ordító oroszlán jár körül és keresi, hogy kit nyeljen el. Jézus nem tudja megvédeni még a tanítványait se maguk szabad akaratától, a kísértésektõl. Én sem tudok új világot teremteni a gyerekeknek, ebbe a világba fognak kilépni. Ezért szeretném felkészíteni õket, hogy fizikailag, szellemileg, lelkileg meg tudják állni a helyüket még a jég hátán is. Mint egy jó edzõtõl kollégáimtól is azt kérem, hogy tanulásban, mindenféle feladatokkal, munkával dolgoztassák meg a gyermekeinket. Célunk, hogy bátor, életerõs, gyõzni tudó fiatalokat neveljünk. A gonosz nagyon erõs, de mi Istenben bízva erõsebbek lehetünk.

5. Az újrakezdés Isten nagy ajándéka: Legdrágább ajándék mit Krisztus adhat nekünk, a kiengesztelõdés csodálatos lehetõsége. Nagyon fontosnak tartom, hogy a bûnbánat tartásban elöl járjak, és tudjunk, tanuljunk meg kiengesztelõdni a kisebb nagyobb konfliktusok után is. Nem egyszer használatos zsebkendõ az ember. Meg kell tanítanunk a gyermekeinket felállni, és alázattal Istenben bízva újra kezdeni. Egy barátság, a házasság, egy szent álom nem csak az elsõ tévedésig, a bûnig tart. Krisztus húsvét hajnalán feltámadt, újrakezdett, és nem a múlt sebeit nyalogatva félrevonult, hanem bátran elõre nézve összegyûjtötte apostolait, finom reggelit készített nekik a Galileai tó mellett, és duzzogás nélkül újra kezdett. 

6. A szent egyszerûség, szegénység: Krisztus Urunk és Szent Ferenc az õ alázatos kistestvére, mindig a természetes egyszerûség, a szegénység Úrnõjének kezét fogva élték életüket. Tudom, hogy ha az ember élete hátizsákját nagyon telerakja, akkor már nem él, hanem cipekedik, és az anyagiak elõteremtésének verejtékes mókuskerekében találja magát. Mi nagyon szegényen indultunk, soha nem volt biztos anyagi költségvetésünk, eddigi életünkben a gondviselõ Isten terítette meg nap mint nap az asztalunkat, és ez hihetetlen nagy békét, szabadságot adott, ad a nagycsaládunknak. Kisebb testvéri alázattal éljük életünket, egyedül Istennek szolgálva, bízva abban, hogy kinek gondja van az ég daloló madarára, az gondozni fogja az Õt imával, jókedvû kacagással dicsérõ árvákat is.

7. Máriás lelkület: Jézus Krisztus az életét bízta az Édesanyjára, Máriára. A názáreti Szentcsalád, a Boldogságos Szûz Anya volt mindig is a mi példaképünk. Elsõ házunkat Déván, Mária tiszteletére  ajánlottuk fel, õt kértük, hogy legyen a mi Mennyei Anyánk. Az õ szeretetbõl Istennek igent mondó, jókedvvel szolgáló,  Magnificatot éneklõ, munkától nem félõ lelkülete vezetett a mindennapokban. Isten ajándékaiért, akár a tövisekért, tõrökért, melyek Mária útját is szegélyezték, mi is alázattal, hálás szívvel ajánljuk fel a magunk két kis gerle fiókáját.

Szeretettel,

Csaba t.
Csíkszereda, 2oo9. szeptember 2.