A
Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe 335. szeptember 13-ára nyúlik
vissza, amikor Jeruzsálemben felszentelték a bazilikát, amelyet Nagy
Konstantin császár emeltetett Krisztus sírja fölé. A Szent Keresztet
Nagy Konstantin császár édesanyja, Szent Ilona találta meg
Jeruzsálemben. A Keresztet szeptember 14-én ünnepélyesen felmutatták az
összegyûlt népnek. Innen az elnevezés: Szent Kereszt felmagasztalása.
Az
ereklyét, amelyet késõbb elraboltak a perzsák, Hérakleiosz császár 630
körül szerezte vissza és vitte õrzési helyére – a legenda szerint
mezítláb, szegényes ruhában, a saját vállán.
*
Az
egyház minden évben megüli a Kereszt felemelésének és
felmagasztalásának ünnepét – felemeli a Keresztet, hogy rátekintsünk,
és tudatossá legyen, mit vállalt értünk Jézus, és milyen úton kell
haladnia minden kereszténynek.
A
kereszt ószövetségi elõképe a Mózes által póznára tûzött rézkígyó – aki
hittel és bûnbánattal tekintett a kígyóra, megmenekült a marásától. E
rézkígyót Jézus is említi Nikodémusnak mint kereszthalála elõképét.
A
kereszt hitünk központi jelképe és tartalma. Általa nyertük el
megváltásunkat, a kereszt útján mutatta meg Isten irántunk való
végtelen szeretetét. Titkát Krisztus feltámadása tárja fel: Jézus
Krisztus megfeszítése elõtt a kereszt a legnagyobb tehetetlenség és
szégyen jele volt; ám feltámadásával a remény, a gyõzelem és a szeretet
jelévé vált. A kereszt az ókori és kora középkori keresztény
hitvilágban és mûvészetben gyõzelmi jel, az üdvösség fája, amelyen
Krisztus királlyá dicsõül.
Magyar Kurír
;)
