Orbán
Szabolcs ferences tartományfőnök és Böjte Csaba atya vasárnap délelőtt
a csíksomlyói Kegytemplomban koncelebráltak szentmisét. Az oltár
előtt, a szentélyben népviseletbe öltözött fiatalok foglaltak helyet.
Értük, és az őket követő generációk hasznára újították fel az egykori
ferences gimnázium épületét, amelyet a Csíki Magánjavak száz évre
jelképes összegért átadott a Dévai Szent Ferenc Alapítványnak.
A Böjte Csaba által pártfogolt diákok egy része már otthonosan érzi
magát az épületben, innen járnak a különböző csíkszeredai iskolákba.
A hálaadó szentmise főcelebránsa Orbán Szabolcs, az erdélyi, Szent
Istvánról elnevezett Ferences Rendtartomány tartományfőnök-helyettese
volt, koncelebráns pedig Böjte Csaba, valamint Kállay Emil és Sárközi
Sándor piarista atya. Szentbeszédében Orbán Szabolcs a felolvasott
evangéliumi részből indult ki: amikor Jézus a haláláról és
feltámadásáról beszél tanítványainak, azok nem értik, a Kapharnaumba
tartó úton pedig azon tanakodnak, ki közülük a legnagyobb.
Kétezer
év után mi magunk is bensőleg hasonlók vagyunk a tanítványokhoz, mondta
a szónok: Jézus próbál közelebb vinni bennünket Istenhez, de nem
értjük, azzal vagyunk elfoglalva, kinek nagyobb a hatalma, a befolyása.
Két történelmi példával érzékeltette, hogy a közösségért hozott áldozat
meghozza gyümölcsét. Szent István királyunk hite közösséget, népet
formált, Assisi Szent Ferenc pedig, ráérezve Jézus tanítására, nem
nagyobb akart lenni embertársainál, hanem kisebb, és ezáltal újította
meg korának egyházát.
Csíkban
is a ferencesek végeztek komoly közösségépítő munkát. Ennek
eredményeként jött létre az az intézmény, amely évszázadokkal ezelőtt
olyan embereket faragott a székely legénykékből, akik saját kis
közösségük fejlődését, növekedését szolgálták.
Az apostolok versenyeztek egymással, ki a nagyobb, és nem merték
megkérdezni, amit nem értettek Jézus szavaiban. E két hiba elkerülésére
hívta fel a diákok figyelmét Szabolcs atya: ne szóval és erővel
mutassák meg, ki a nagyobb, hanem tanulással.
–
Mindennapi életetekben próbáljatok meg nagyok lenni úgy, hogy közben a
kicsinységeteket élitek meg – biztatta őket. Felhívta a figyelmüket
arra is, hogy merjenek kérdezni nevelőiktől, tanáraiktól, a ferences
testvérektől, a felnőttektől, de választ kaphatnak kérdéseikre a jó
Istentől és a Szűzanyától is.
A szentmise után a kollégium udvarára vonultak a diákok és nevelőik,
ahol a bemutatkozás és ismerkedés következett, majd Szabolcs atya
megszentelte a gyermekeknek otthont adó épületet.
Takács Éva, Hargita Népe
Fotók:
Csúcs Mária és Csúcs Péter 2009. szeptember 21.---------
Kedves Testvérek!
Istennek
hála Szabolcs testvér felszentelte, - amint a képeken is látszik
- a csíksomlyói házunkat. Szent István alapította ezer
évvel ezelőtt lelki nagycsaládunkat a Főegyházmegyénket, és
éppen ezért hálából, a jubileumi év emlékére alapítványunk
legnagyobb otthonát, nagy királyunk tiszteletére szenteltük.
Mikor a közel negyven gyerekünket megláttam a kegytemplom
szentélyében szépen felöltözve székely meg csángó ruhákba,
akkor igen nagy apai büszkeség töltötte el a szívemet. A
kollégák és a gyermekek mind elvégezték a szentgyónásukat és
így mindannyian áldozhattak a szentmisében, nekem ennél nagyobb
ajándékot nem is adhattak volna.
Ez a ház hívatott
összefogni és bevégezni a nevelési munkánkat, hisz a kisebb
házainkból a szépen felnőtt gyerekek ide jönnek, hogy
tanulmányaikat a felsőbb osztályokban bevégezzék, vagy akár a
főiskolával, egyetemmel megkoronázzák.
Isten áldja meg a
Szent István Királyunkról elnevezett gyermekvédelmi
otthonunkat!
Szeretettel, Csaba t.
