Öreg-e a nyolcszáz éves család?

– Milyen témák kerültek szóba a találkozón, és milyen irányt szabtak ki a maguk számára a ferences család tagjai?
– Fõ elõadónk Thaddée Matura francia ferences testvérünk volt, akinek Assisi Szent Ferencrõl szóló könyvét sokan ismerik hazánkban is. Ez a könyv a ferencesek számára alapmû. P. Matura három elõadást is tartott számunkra. Az elsõ a ferences család mai helyzetérõl szólt, vagyis fölvázolta a minket összetartó szálakat, második elõadásában arról beszélt, mit is ünneplünk a 800. évfordulón, a harmadik elõadásban pedig a ferences élet alapvetõ értékeirõl beszélt. A találkozó bevezetõ elõadásában Várnai Jakab a Reguláról mint spirituális írásról beszélt. Ez a regula nem egy jogi szabályzat, amit az egyház ráerõltetett a ferencesekre, bár voltak ilyen romantikus elképzelések is, hanem egy Szent Ferenc által alkotott lelkiségi írás, témája pedig az evangélium követése – Szent Ferenc módján. Természetesen szabályokat is tartalmaz, úgy van felépítve, hogy az alkalmas legyen a testvéri élet kereteinek megteremtésére. Szent Ferenc nem egy mindenféle alkalomra vonatkozó tilalomfát, jogszabálygyûjtemény alkotott, hanem sokkal inkább célokat, irányokat határozott meg.

– Szent Ferenc nem volt kánonjogász, de teológus volt-e?
– Nem volt kánonjogász és nagyon jó, hogy ezt a regulát a mai napig úgy használhatja a közösség, mint spirituális írást, támpontot az életünkben. Hogy teológus volt-e Ferenc? A magánvéleményem az, hogy igen. A szónak nem a tudós értelmében, hanem mint aki Istenrõl beszél, aki Istent keresi. Ez abszolút igaz Ferencre.

– Milyen témák szerepeltek még?
– Az elõadások sorában Leopoldo Ingegnieri kapucinus – aki a magyarországi delegáció vezetõje volt éveken át – tartott elõadást egy Celanói Tamástól vett idézetbõl kiindulva, ami az összejövetelünk mottója is volt: „Én megtettem, amit tennem kellett, amit nektek kell tennetek, arra tanítson meg benneteket Krisztus.” Vagyis a mi tennivalóinkról beszélt, hogy Szent Ferenc alapító tevékenysége után mit kell nekünk ma megtennünk. A szentmiséken ferences püspököket igyekeztünk vendégül látni. A nyitó szentmisét Majnek Antal munkácsi püspök, a szombatit Paskai László bíboros mutatta be. Nagyon jó volt mindkettejüktõl a testvéri hangvételt, a ferences szemléletet hallani, és ezáltal erõsödni. Biztatóak és megerõsítõk voltak a szavaik. A záró szentmisét vasárnap Kalna Zsolt minorita tartományfõnök mutatta be, és a záró buzdítást is õ adta a prédikációjában.

– Kik a ferences család tagjai?
– Magyarországon tizennégy ágát sorolhatjuk föl Szent Ferenc mûvének. Ezenbelül az elsõ rend a minoriták és a kapucinusok mellett az OFM rövidítéssel jelölt kisebb testvérek közössége, vagyis népszerû nevükön a ferencesek. A második rendet a klarissza nõvérek alkotják. A harmadik rendhez tartozik a Ferences Világi Rend, valamint a ferences nõvérek és testvérek ún. reguláris harmadik rendi közösségei.

– Hány fõt jelent a ferences család ma hazánkban?
– Magyarországon ez mintegy 800 fõt jelent összességében. A közösségek közül legnépesebb a Ferences Világi Rend, de ez nemcsak hazánkban van így, hanem az egész világon. A ferences családhoz tartozó mintegy négyszázezer ember hetven százaléka ferences világi rendi, vagyis családos, világban élõ személyek.

– A ferences családhoz tartozás mélyebb elkötelezõdést is jelent?
– Igen. Ezért nevezzük rendnek, Ferences Világi Rendnek, ahová tartoznak. A rendek között vannak klerikális és laikális rendek. Az övék laikális rend. Olyan személyek, akik nincsenek pappá szentelve vagy nem szigorú értelemben vett szerzetesi közösségben élnek, mégis az egyház által jóváhagyott, ellenõrzött, szabályozott közösséget alkotnak a ferences családon belül.

– Máriabesnyõn mit tapasztalt, milyen állapotban van a ferences család? Erõt sugárzó, erkölcsi, spirituális tartalékokkal fölvértezett közösség, amely egyre inkább tudja szolgálni az egyházat meg a magyar társadalmat, vagy egy fáradt, fõleg a meglevõ intézmények fenntartásának gondjaival küszködõ közösség? Vagyis öreg-e a nyolcszáz éves család, vagy fiatal?
– Egyáltalán nem öreg, hanem lendületes, fiatalos, még akkor is, ha néha nyögünk az intézmények és egyéb terhek súlya alatt. A ferences család tagjainak találkozója alatt volt éppen Szent Januáriusz ünnepe, akirõl tudjuk, hogy vérereklyéjét külön õrzik a testereklyétõl, és ha közelítik a kettõt, akkor a vér újra pezsdül és életre kel. Valami ilyesmit éltem át most is a ferences család találkozóján. Ha összejövünk, valamennyiünkben megpezsdül Szent Ferenc vére, és újjáéledés érezhetõ mindannyiunkon. Szent Ferenc lelkisége ma is aktuális, ma is friss, nem kell nekünk semmi újat kitalálni, inkább az a feladatunk, ami a találkozó mottójában is elhangzott, hogy amit Szent Ferenc kapott, azt aktualizáljuk, és tegyük meg a magunk feladatát. Jó végignézni a testvéreken, a nõvéreken, még az idõseken is, annyi nyitottság, buzgóság, rugalmasság van bennük, ami Assisi Szent Ferencre volt jellemzõ, és emellett az egyház iránti hûség is érezhetõ. Vannak persze itt-ott krízisjelenségek, amelyeken a közösség tagjai sem akadnak fenn, hanem úgy érzik, hogy ezeken most át kell menni, talán éppen a jubileumi évben, hogy megerõsödjenek és új lendületet kapjanak. Jó volt megtalálni az Úristen szándékát ezekben a tünetekben.

– A ferences családban tapasztalható sokszínûség vajon széttöredezettséget jelent, ami hátrányosan hat, vagy inkább lehetõség?
– A találkozó közben eszembe jutott az a vicc, hogy van egy-két dolog, amit a Jóisten sem tud, többek között, hogy hányféle nõvérközösség van a világon. A ferences rendhez tartozó közösségeket nézve is se szeri, se száma, de én azt tapasztalom, hogy ez nem széttöredezettséget jelent, hanem a sokszínûség erejét. Hálás vagyok, hogy Szent Ferenc elsõ rendjében vannak kapucinusok, minoriták és vagyunk mi, a Kisebb Testvérek Rendje. Többféle ember többféle módon tud megszólalni, és általuk többféle színben lát napvilágot Szent Ferenc karizmája. A nõvérközösségekre ez még inkább jellemzõ. A ferences családban megmutatkozik Szent Ferenc sok arca és az, hogy a ferences üzenet mindenkihez szól, egyetemes.

– Talán tanulni is tudnak egymás útkereséseibõl és tapasztalataiból, tehát erõsebb ez a család így, hogy a tagjai sokfélék, mint hogyha egyházjogi értelemben egy egység lenne.
– Így igaz. Az egység mindenképpen megvan, összefogásban élünk, igyekszünk egymásra odafigyelni, kötelességünk is, hogy felelõsséget vállaljunk egymásért. Nagyon jó érzés tapasztalni, hogy ezek a közösségek mernek segítséget kérni egymástól, spirituális és gyakorlati téren is, és kínálják egymás számára a segítséget. Az is érdekes, hogy bár rendünk nem tud jelen lenni a mai Magyarország számos pontján (hiszen kevesen vagyunk ahhoz képest, hogy a feloszlatás elõtt hány kolostor volt), a világi ferencesek és a nõvérközösségek által szinte az egész országban jelen vagyunk.

Magyar Kurír