Szent Ferenc
boldog halálára emlékeznek a ferencesek
2009. október
2.
A ferences rend alapítója 1226.
október 3-án, az assisi Porciunkulában adta vissza lelkét a
Teremtõnek. A ferencesek azóta a világ minden részén
megemlékeznek Szent Ferenc tranzitusáról, vagyis az átköltözésérõl
a földi életbõl a mennyei hazába. Az alapítás 800. éve
alkalmából meghirdetett jubileumi esztendõben a hazai ferences
templomokban a szép és õsi tranzitus szertartását október 3-án
vagy 4-én este tartják.
A liturgia központi eleme a
141. zsoltár, amit a szerzetesek a szent halálakor énekeltek.
Annál a sornál, amelyiknél a szent meghalt, a közösség tagjai
letérdelnek, a templom elsötétül, majd a zsoltár végén kitárt
karral csendes imádság következik. A szertartást a Szent
Ferenc-ereklye elõtti tiszteletadás és a közösség vezetõjének
ünnepélyes áldása zárja.
Szent Ferenc boldog
halálára a pesti ferences templomban (Fernciek tere) október 3-án
19.30-kor, a budai ferences templomban (Margit körút) pedig október
4-én, a 18 órai szentmisét követõen emlékeznek.
Süteményt
kért utolsó levelében
Halála elõtt Szent Ferenc
magához hívta egyik társát, és így szólt hozzá: „Drága
testvérem, Isten kinyilatkoztatta nekem, hogy ebben a
betegségben
néhány napon belül meghalok. Tudod, hogy Settesoli Jacopa asszony
mennyire tiszteli és szereti rendünket, s nagyon fájna neki, ha
nem lehetne jelen halálomnál. Értesítsük tehát, ha életben
akar még látni, jöjjön.” A testvér elhozta az írószerszámokat,
Szent Ferenc pedig ezt a levelet diktálta neki: "Jacopa
Asszonynak, Isten szolgálóleányának, fráter Ferenc, Krisztus
szegénye, a mi Urunk Jézus Krisztusban üdvöt és a Szentlélek
közösségét kívánja! Tudd meg, kedvesem, az áldott Krisztus az
õ végtelen kegyelmében kinyilatkoztatta nekem, hogy rövidesen itt
lesz életem vége. Ha tehát még élve akarsz látni, azonnal
indulj el, és jöjj az Angyalos Boldogasszony klastromába. Hozz
magaddal darócot, amelybe majd testemet belecsavarják, valamint
viaszgyertyát, amennyi a temetésemhez szükséges. Kérlek arra is,
hozzál abból a süteménybõl, amit készíteni szoktál, amikor
Rómában beteg voltam."
Ám a levélírás
közben Isten tudtára adta Szent Ferencnek, hogy Jacopa asszony már
közeledik a kolostorhoz, és magával hozza mindazt, amit a levélben
kért tõle. Erre Szent Ferenc odaszólt a testvérnek, hogy hagyja
abba az írást, mert nincs már szükség rá. Nagyon meglepõdtek a
testvérek, vajon miért nem fejezi be, és miért nem akarja
elküldeni a levelet. Némi idõ elteltével erõsen zörgetnek.
Amikor a kapus kaput nyit, ott áll Jacopa, római nemes asszony két
szenátor fiával és nagy lovas kísérettel.
Jacopa
asszony egyenest Szent Ferenchez ment a betegszobába. Jöttén Szent
Ferenc lelkét nagy öröm és vigasztalás töltötte el, s Jacopa
asszony is boldog volt, hogy életben találta, és beszélgethet
vele.
Akkor aztán elmondta, hogy Rómában imádság
közben Isten értésére adta, hogy Szent Ferenc halálán van, érte
akar küldeni, és kérni akarja azokat a dolgokat, amiket, mint
mondta, magával hozott. Be is hozatta mindjárt Szent Ferenchez, és
enni adott neki. Szent Ferenc evett, és ettõl megerõsödött.
Jacopa asszony pedig eléje térdelt, átfogta Krisztus sebeivel
ékesített szent lábait, és oly nagy áhítattal csókolta, és
öntözte könnyeivel, hogy a körülöttük álló frátereknek úgy
tûnt, mintha Magdolnát látnák Krisztus lábainál, és semmi
módon nem tudták elszakítani onnan.
Hosszú idõ
után végül mégis fölemelték, félrevonták. Szent Ferenc halála
alkalmával nemcsak Jacopa asszony és kísérete, hanem számos
assisi polgár is látta és megcsókolta a dicsõséges sebhelyeket,
többek között Szent Klára és nõvértársai is, akik vele együtt
Szent Ferenc temetésén is jelen voltak.
Szent
Ferenc 1226. október 3-án, szombaton költözött el e világból
és másnap, vasárnap volt a temetése. Ez volt huszadik esztendeje
megtérésének, vagyis amióta megkezdte a vezeklõ életet. A szent
sebhelyek elnyerése óta két év, születése óta pedig negyvenöt
esztendõ telt el.
(Részlet, Assisi Szent Ferenc
virágoskertje, Fioretti – Agapé, 1999.)
