Az Olt, néhány kilométerre a
forrásától, útba a tenger felé!
Pár
gondolat a TÜRELEMRÕL!
A mai társadalomban
hihetetlenül sok türelmetlenség, feszültség van. Többen is
kérdezték, hogy én mit értek türelem alatt? És hogy meddig kell
türelmes lenni?
A türelem Isten csodálatos szép
ajándéka, egy értékes, drága erény, melyért érdemes küzdeni.
Ki ráérez a keresztény türelem édes izére, az nem csak sokkal
eredményesebb, hanem sokkal boldogabb lesz, már a földi életében
is.
Az orvos aki mût, nagyon nyugodtan, türelmesen
végzi az életmentõ mûtétet. Nyugodt és türelmes,
mert ismeri a szakmáját, tudja, hogy az operáció megmenti a beteg
életét. Képes órákon Keresztül "pepecselni" és
lelkében nyugodt derû van. Gondolom, ki ezt a nyugodt, türelmes
"üzemmódot" nem tudja elsajátítani az nem is képes
eredményesen segíteni a betegen.
A gyerek
nevelésben is vannak dolgok amit el kell végezni, meg kell tenni,
mondani, de amelyik nevelõ türelmetlenül kapkod, verbálisan, vagy
akár fizikailag is nyakon veri a gyereket, az még ha igaza is van,
akkor is eredménytelen... A pedagógus kell tudjon parancsolni
elsõsorban önmagának, és csak utána képes szelíd jósággal az
általa értéknek tartott ismereteket hitelesen felkínálni a
gyermekeknek.
Az autót hihetetlenül gyorsan is
lehet vezetni, de soha nem szabad türelmetlenül kapkodni...
Gondolom, hogy az autóversenyzõ pilóták a pillanat törtrésze
alatt is képesek dönteni, és nem hiszem, hogy egy pillanatra is
kicsúszna a kezükbõl az irányítás. Az õ életükben a
türelmetlen kapkodás egyenlõ az öngyilkossággal...
Engem
a türelemmel való Ismerkedésben sokat segített az a felismerés,
hogy végsõ soron minden a jó Isten csodálatos ajándéka... Õ
egészen biztos, hogy nem állított egy lehetetlen feladat elé,
vagy zsákutcába, és ha én mindent megteszek, akkor bízhatok
abban, hogy Õ eredményessé teszi a munkámat... Õ a jó Pásztor,
és én vagyok a puli kutya szoktam mondani... A sereg az övé, én
is az övé vagyok, Õ jobban szeretné, hogy életünk legyen és
életünk bõségben legyen mint én, vagy bárki más közülünk.
Ez azt is jelenti, hogy ha társakat hívok magam mellé, akkor
alázatos munkával a rám bízott feladatokat el tudom végezni, még
ha ez a munka hegyek mozgatása is lenne... Ez a tudat bennem,
hihetetlenül nagy nyugalmat és békét szül, melybõl alázat és
türelem fakad...
Ha elveszítem a türelmemet akkor
mindig bûnbánatot tartok. Félre vonulok, leülök és
elcsendesedek. A bocsánat kérés után, megpróbálom, ezt a
cselekvõ, hegyeket mozgató, de végtelen türelmes, szelíd
életerõt, a világot tovább teremteni akaró Isten szeretetét az
elõttem álló feladatra összpontosítani. Tudom, hogy Isten
általam is tovább akarja teremteni a világot. Amikor valami így
születik meg elõttem, akkor én csak alázattal térdre tudok
borulni, hogy hálát adjak a szemem elõtt kibontakozó szép
világért.
Természetes, hogy a türelemben a mi
mindannyiunk példaképe Jézus Krisztus, aki hihetetlen erõvel, és
kitartó türelemmel ment a Mennyei Atya által kiszabott úton, a
Szeretet Útján...
Nekünk csak követnünk kell Õt.
Szeretettel,
Csaba t.
)
