A
Magyar Püspöki Konferencia Állandó Tanácsa a Román Püspöki Konferencia
küldöttségével megtartotta évi találkozóját. Második alkalommal kerül
sor erre, tavaly Budapesten találkoztunk elõször. Ez a találkozó
hagyományt indított el, idén a Román Püspöki Konferencia javaslatára
Iasiban találkoztunk. Ennek a találkozásnak a résztvevõi a Román
Püspöki Konferencia részérõl Ioan Robu érsek úr, a Román Püspöki
Konferencia elnöke, Jakubinyi György érsek úr, Petru Gherghel, a Iasi-i
Egyházmegye megyéspüspöke, továbbá az itteni segédpüspök úr, Aurel
Percã és Cazimir Budãu püspökkari titkár voltak, valamint eljött
vendégként Anton Coºa kisinyovi (Chiºinãu) megyéspüspök úr, akivel
2000. január 6-án együtt szenteltek püspökké Rómában.
A
megbeszélés délelõtti és kora délutáni részében elemeztük az egyház
azon tevékenységeit, amelyet a jelenlévõ tagok az adott püspöki
konferencián belül képviselnek. Volt szó az egyházi iskolákról, a
nevelésrõl, a hitoktatásról, volt szó a liturgikus kiadványokról, a
liturgikus szövegek és új rendelkezések nemzeti nyelvû kiadásairól, a
papnevelésrõl, a hivatásokról, a család kérdéseirõl, demográfiai
problémákról. Láttuk azt, hogy ez az egyházmegye rendkívül dinamikus,
fiatal népességû és papságú egyházmegye, ahol a klérus átlagéletkora
harminc év körül van, és tudjuk azt is, hogy a körülbelül
kétszázötvenezer hívõ lélekszámra jelenleg 330 inkardinált pap jut,
akik közül 260 itt dolgozik az egyházmegyében, ezenkívül majdnem száz
szerzetes pap is tevékenykedik ezen a területen. Láttuk azt is, hogy a
keresztelések száma évi kétezer körül mozog, ma már azonban a temetések
száma itt is meghaladja a keresztelésekét, évente körülbelül
kétezerötszáz temetést végeznek. A házasságkötések száma örvendetesen
magas, több mint a kereszteléseké, kétezerkilencszáz egyházi
házasságkötés van évente. Mintha itt is egyfajta demográfiai csökkenés
kezdõdne, azonban ez a folyamat még az elején tart, reméljük, hogy nem
lesz súlyos hatású.
Délután
találkoztunk a szeminárium növendékeivel és tanáraival. Közös
szentmisét mutattunk be latin nyelven, azután szabad beszélgetésen
találkozunk a szeminárium egész közösségével, majd közös vacsorával
zárult az esti program. Meglátogattuk a szemináriumban dolgozó
kedvesnõvérek közösségét is, akikkel jóízûen elbeszélgettünk magyarul,
hiszen olyan falvakból származnak, ahol az emberek ismerik a magyar
nyelvet. Azt hiszem, hogy a találkozás során nagyon baráti, testvéri
hangulat alakult ki.
– Bíboros úr, ilyenkor születik valamilyen dokumentum is?
–
Általában nem. Tavaly sem volt dokumentum, hanem születnek olyan
döntések, vagy lépések, amelyek talán elõbbre viszik azokat a közös
kérdéseket, amelyekrõl beszélünk. Például a tavalyi találkozó kapcsán
érkezett a két új pap ebbõl az egyházmegyébõl, akik most Budapesten
szolgálnak, és egyben kánonjogot tanulnak a Pázmány Péter Katolikus
Egyetemen, és akik azután, három év után hazajönnek, és itt állnak majd
a hívek rendelkezésére. Reméljük, hogy más papok is jöhetnek majd, ez a
lehetõség a továbbiakban is fönnáll, és a püspök úr pozitívan
nyilatkozott errõl a tapasztalatról, nyitottnak látszik arra, hogy
mások is érkezzenek.
– A magyar hívek anyanyelven történõ lelkipásztori ellátásáról is volt szó?
–
Az a kérdés, amirõl az imént szóltam, szorosan összefügg ezzel a
másikkal, hiszen ha az egyházmegye saját papjai, különösen, akik
ezekbõl a falvakból származnak, nálunk tanulnak teológiát vagy
kánonjogot, a mi budapesti istentiszteleti életünkben vesznek részt, az
azt jelenti, hogy minden szempontból felkészülnek arra, hogy azoknak a
rendelkezésére álljanak, akik magyar nyelvû lelkipásztori ellátást
igényelnek, mégpedig igényes és modern formában.
– A találkozó szerdán zárul Iasiban, lesz még valamilyen megbeszélés vagy találkozó?
–
Szerdán délelõtt még tervezünk egy találkozót az ortodox metropolita
úrral, és valószínû, hogy a városban egy-két nevezetességet is
megnézünk.
(Az interjút Zimányi
Ágnes készítette. Meghallgatható a Magyar Katolikus Rádió Magvetés –
hitéletünk krónikája címû mûsorában, november 30-án, 20 órától.)
Magyar Kurír
