Egy 13 éves beteg gyerek írása...
Amikor a Jóisten megérintette a földet -Ditró állomás! A vonat hóakadály miatt nem megy tovább!- harsogta a hangosbemondó.Az
utasok bosszankodva szálltak ki a kocsikból 1942. december 24.-én déli
12 órakor. Köztük volt egy fiatal tanító is, aki a hat kilométerre lévő
Szárhegyre igyekezett. Augusztus közepe óta nem volt otthon. A Bereg
megyei Csedregen volt az állomáshelye. Egész ősszel gyűjtögette a
pénzét, hogy karácsonyra ajándékot tudjon venni szeretteinek. Idesnek
kesztyűt és kendőt, Tatának kucsmát és zoknit, a hat kisebb testvérnek
könyveket, füzeteket, ceruzákat, színeseket és persze csokit és
cukorkát. Sőt Vásárhelyen, ahol át kellett szállnia, a maradék pénzéből
még egy frissen vágott libát is sikerült vennie az állomás melletti
piacon.-Ez lesz ám a meglepetés!- gondolta magában. Most azonban úgy néz ki, hogy a hóvihar meghiusítja a közös karácsony estét.-
Elindulok gyalog!- döntötte el hirtelen. A Görgényi havasok irányából
fújt a szél, emiatt is tudta a medencéből összegyűjtött havat a sínekre
hordani. Fél úton lehetett, amikor elnyújtott üvöltést hallott a
Gyergyói havasok felöl.-Ha nincs rá válasz, nem lesz baj!-
nyugtatta magát. Néhány perc múlva azonban a Tatárhalom oldalából
szaggatott vonyítás hallatszott.-Szagot fogtak, sietnem kell!
–villant át az agyán. A falutól egy kilométerre a Szármány hegy lábánál
lakott egy család, arra vette az útját. Közben hátranézett és fekete
pontokat pillantott meg az úton.-Futnom kell, ha életben akarok maradni!A
kerítés sarkához érve már hallotta a halál csengettyűjét: ahogy a
farkasok hasán összefagyott szőrcsomók egymáshoz ütődnek. Elérte a
bejáratot és dörömbölni kezdett. A háziak ajtót nyitottak, a tanító
szinte beesett rajta. A falka ekkor ugrott át a kerítésen. A házat
többször körbeszaladták, sőt a vezér még be is vicsorított a piciny
ablakon.-Köszönöm!- lihegte holtfáradtan a tanító.-No, ha ide igyekezett, akkor éppen idejében érkezett!- fogta derűsre a ház ura.-Ha Szárhegyre, akkor várnia kell reggelig! Isten hozta nálunk, legyen a vendégünk!A
tanító csak ekkor nézett körül a pici hajlékban. Régi rönkház volt, a
szobák nem voltak falakkal elválasztva egymástól, csupán néhány bútor
jelezte, hogy mi hol is lehet. A konyharészen az asszony szorgoskodott,
a sarokban négy gyerek játszott, a kályha mellett egy anyóka üldögélt,
mellette párja pipázott.-Bíztam benne, hogy nappal nem érhet baj!- válaszolta a házigazdának.-Igyék egy bögre meleg tejet! Ez felmelegíti, és meg is nyugtatja a lelket!- mondta a háziasszony és hellyel kínálta őt.-Gyerekek, gyertek! Állítsuk fel a karácsonyfát! Hagy tudja meg a Jézuska, hogy várjuk Őt!Az
apróságok boldogan szaladtak anyjukhoz és a szemükben a csodavárás
fénye ragyogott. Amíg a család szorgoskodott a tanító jobban
körülnézhetett. A konyhaasztalon már ott gőzölgött az ünnepi vacsora.
Hajában főtt pityóka sült szalonnával, édességnek pedig puliszka
vékonyan kent szilvalekvárral.-Istenem! Mit ehetnek máskor, ha ez az ünnepi vacsora!?- kérdezte magában.-Tanító
Úr! Legyen az angyalunk! Mi kimegyünk a kamrába a gyerekekkel, kérem
csengessen pár perc múlva, így nagyobb lesz a meglepetés!- súgta a
házigazda. A család kivonult, az anya gyorsan, hogy a gyerekek meg ne
lássák, a fa alá rakta az ajándékokat, majd a többiek után sietett. A
tanító várt egy kicsit, és közben rápillantott az ajándékokra. Kézzel
faragott állatkák, néhány alma, és két kicsi, hímzett kendőcske volt a
fa alatt. Kinyitotta táskáját, kivett belőle négy füzetet, négy
ceruzát, egy doboz színest és egy mesekönyvet. Gyorsan a fa alá rakta,
majd korholni kezdte magát:-Hiszen gyerekek, a csokoládénak jobban örülnének!Visszament táskájához, négy szelet csokoládét és egy zacskó cukorkát is kiolvasott belőle. Újra a fához sietett az édességekkel.-És a felnőttek? Ha már én lettem az angyaluk nekik is kell adnom valamit!Ismét
a csomagjaihoz lépett, elővette a frissen vágott libát és a fa alá
rakta. A konyha sarkába húzódott, majd csengetni kezdett. A család
bevonult a szobába. A félhomályban elénekelték a Mennyből az angyalt,
majd feltekerték a petróleumlámpa fényét és a fához gyűltek. A gyerekek
ámulva, boldogan mutatták meg remélni sem mert ajándékaikat szüleiknek.
A legnagyobbik felkiáltott.-Ni, ez meg itt egy liba!- és az anyja kezébe nyomta.A
szülők csak álltak egymással szemben, kezüket összeforrasztotta a
frissen vágott liba, meglepetésüket a gyerekek csacsogása sem tudta
csökkenteni. A házigazda halkan megszólalt:-A Jóisten megérintette a földet!Felesége reámosolygott, két gyönyörű szeméből könnyek csordultak ki és egyenesen a liba hátára potyogtak.Veres Ágost 13 éves 8253 Révfülöp Szőlőskert ltp. 17.
|
