Böjte Csaba levele kapcsán elindult az www.ilyenazenpapom.com
címû oldal. Húsvéthétfõn kelt felhívásában arra kér „minden
embert”, hogy tegyen közzé olyan igaz történeteket,
„tanúságtételeket”, amelyekbõl kiviláglik, hogy a médiában
az egyházról tálalt kép fals. A gyermekek ezreinek életét (és
most már anyákéit is) a Dévai Szent Ferenc Alapítványon
keresztül megmentõ atya kiáltványában úgy fogalmaz, „kell
beszélni arról az egy százalékról, akik felelõtlenül
bemocskolták a bennük bízó gyermekeket, de kell beszélni a
többiekrõl is, azokról a lelkipásztorokról, akik hihetetlen
jósággal, szeretettel hajoltak le hozzájuk”.
Április
7-én ezért az õ bejegyzésével
életre kelt egy honlap néhány fiatal „civil” keresztény
munkájából: az ilyenazenpapom.com.
A portálon bárki – „elektronikus kordon”, azaz regisztráció
nélkül! – leírhatja saját pozitív tapasztalatait papokról,
szerzetesekrõl, lelki vezetõkrõl. Rövid idõ alatt több tucat
tanúságtétel érkezett már a honlapra, ahol a portál
létrejöttének rövid indoklásán kívül egy szavazást is
elhelyeztek ezzel a kérdéssel: „Te mit kaptál a papoktól?” A
honlap készítõi egy kérést is megfogalmaznak: „Jelképesen Te
is gyújts egy szál gyertyát, és imádkozz Isten egy olyan
szolgájáért, akirõl tudod, hogy csendben helytáll az Úr
szõlõjében.”
A honlap elkészültérõl tudósító
Magyar Nemzet Online emlékeztet: 151 évvel ezelõtt hunyt el
Vianney Szent János, halálának tavalyi jubileumán hirdette meg a
pápa, hogy 2009 nyarával kezdõdõen egy éven át a papokért
imádkozik, õket helyezi a figyelem középpontjába a katolikus
egyház. Június 19-én aztán Franciaországból Rómába érkeztek
a szentéletû ars-i plébános földi maradványai, XVI. Benedek
pedig bejelentette: egy év múlva Szent Jánost a papság, a
gyóntatók és lelki vezetõk szentjévé nyilvánítja, és az
egyházfõ könyv formájában megjelenteti a papi küldetés lényegi
vonásait jellemzõ gondolatait.
A bejelentést követõen
aztán felerõsödtek és azóta is hallatszódnak azok a hangok,
amelyek megkísérlik aláásni a papság kétezer éves intézményét,
külön hangsúlyozva egyházi személyek pedofil hajlamát, illetve
a személyes tragédiák évtizedes eltussolását.
Éppen
karácsony napján gombolyították tovább például az írországi
pedofil püspökök történetét. Hamvazószerda elõtt kevéssel
felszólították a pápát „a pedofil papok áldozataival” való
találkozásra. Márciusra már a hollandiai egyház
„megfertõzõdésérõl” szóltak a hírek – egy 1960-as évekre
datálható esemény alapján –, majd magát a pápát állították
be úgy, mint aki még bíborosként „falazott egy német pedofil
papnak”.
A katolikus egyház a világsajtót bejáró ügyek
mentén sosem tagadta, hogy érintett papja bûnös volna, sõt,
Benedek pápa három hete bocsánatot kért az ír
gyermekmolesztálási ügyek miatt – de fogalmazzunk pontosan:
„szégyenét és lelkiismeret-furdalását” fejezte ki. A
médiában ezután az amerikai, dán, francia, osztrák és olasz
szálat is szorgalmasan futtatták, ám ekkor történt
valami.
Hetven francia értelmiségi a pápát támogató, a
pedofilügyek ferdítõ és túlzó tálalásában jeleskedõ sajtót
bíráló levelet tett közzé, melyben nem mulasztják el kifejteni
együttérzésüket az áldozatok felé, de mély tisztelettel
tekintenek a pápára is, aki élen jár a botrányok
felgöngyölítésében. A levél egyik fontos mondata pedig így
hangzik: „a sajtó nagy része a keresztények tapasztalataival
ellenkezõ módon mutatja be az egyházat”. Az írást egyébként
szignálták más felekezetek képviselõi is.
Forrás:
MNO/Magyar Kurír
