Kedves Testvérek!
Anyaországbeli testvéreink nagylelkûen kinyújtották felénk kezüket és szeretettel, jósággal felkínálták azt, ami számukra is a legdrágább, nemzetünk nagycsaládjához való törvényes tartozás lehetõségét, a magyar állampolgárságot. Meghívtak asztalukhoz mint testvér a testvért, hogy szétszabdalt népünk békében újra egyesülve részt vehessen Európa határain belül, más szabad nemzetekkel közösen, világunk tovább álmodásában, építésében. Ezentúl nemcsak anyanyelvünk drága köteléke tarthat össze bennünket, hanem a szabad magyar parlament által megszavazott törvény is. A kettõs állampolgárságról szóló törvény lehetõséget és jogot ad, hogy ne csak a távoli kispadról, vagy mint vendégmunkások szóljunk bele nemzetünk nagycsaládjának ügyes-bajos dolgaiba, hanem mint felelõs állampolgárok belekapcsolódjunk a bennünket érintõ döntésekbe és azok kivitelezésébe.
Az újszövetség népéhez tartozó erdélyi kereszténynek a földi síkon két nagy erõvonalat kell harmonizálnia. Magyarok vagyunk, de köt a drága szülõföldünk, Erdély, ahova a jó Isten akaratából születtünk, és ahol rajtunk kívül sok-sok becsületes ember él. Bármelyik értékrõl is ha le kellene mondanunk, szegényebbek, sebzettek lennénk. Hiszem, hogy nem a határok tologatása a megoldás számunkra, hanem a testvéri szeretetben, becsületes munkában való egymásra találás. Úgy gondolom, hogy elég nagy ez a szép Kárpát-medence, hogy otthont adjon az itt élõ népeknek. Nekünk nem egymástól kell elvegyük a betevõ falatot, hanem váll a váll melletti kemény munkával kell azt mindannyiunk számára megteremtsük. Hiszem, hogy együtt könnyebb és eredményesebb is az az útkeresés, a munka, mely családjaink életét tovább tudja vinni az új évezredben. Hiszem, hogy a kétezer éve közénk jött betlehemi kisded képes akkorára tágítani szívünk, melyben elfér a népünk, nemzetünk iránti õszinte szeretet, és a szülõföldünk iránti ragaszkodás, de a velünk együtt élõ nemzetek iránti lojalitás is. Így, mi a Trianon után kisebbségbe szakadt magyarok élõ hidak lehetünk, s nem falak, melyek elválasztanak, vagy hideg vas ékek, melyek széthasogatnak népeket, országokat.
Mindezek tudatában drága gyermekeinkkel szeretnénk megköszönni egy szentmisében a bennünket szeretõ, segítõ anyaországi testvéreinknek a lehetõséget, a kettõs állampolgárságról szóló hatalmas kaput, melyen keresztül felemelt fõvel beléphetünk egymáshoz. Szeretnénk együtt imádkozni, hogy ez a szép, tiszta szívek vágyából megszületett lehetõség valósággá váljon. Azt szeretnénk kérni imáinkban, hogy a kettõs állampolgárságról szóló törvény az acsarkodó, múló világ végét jelentse, és egy új testvéribb, reményteli világ alapköve legyen. Ezért július 10-én 18.00 órától Budapesten, a Szent István Bazilikában egy ünnepi szentmisét szeretnénk bemutatni gyermekeinkkel. A szentmise énekrendjét a XVII században élt csíksomlyói ferences szerzetes, Kájoni János anyagából válogatta a csíkszeredai Role együttes. Hálaadó, ünnepi mûsorunkra nagy szeretettel várjuk, mindazokat, kik testvéri szeretettel nyújtják felénk karjaikat.
Kisebb testvéri szeretettel,
Csaba t.
