Tarts ki a jóban! Várnak téged a gyermekek!
Levél egy megtorpant Óvónőnek és mindazoknak, kik e megbolydult világban nem találják a helyüket!
Köszönöm, hogy feltártad lelked nyugtalanságát, a jövőddel kapcsolatoskételyeidet. Megpróbálok néhány dolgot megfogalmazni. Remélem, hogy e válaszban az alázat és a józan ész vezet.
Tudod, én olyan földön járó egyszerű emberke vagyok... a Jóistenben, meg az angyalokban hiszek! Úgy gondolom, hogy lelkem tiszta vágyai által meghallhatom világosan az Istenem üzeneteit, kéréseit... Az, aki a nyelvünket, fülünket teremtette, ha akar, nagyon hangosan és érthetően tud szólni hozzánk. Ha nem teszi, akkor én alázattal tudomásul veszem a döntést, és mindenféle homályos rébuszokat nem próbálok keresni, megfejteni. Tudod, ha a kollégáimmal én tudok nyíltan és érthetően beszélni, akkor a Jóisten ezt ezerszer jobban meg tudja tenni. Ezért is mindenféle jövendöléstől meg okult dologtól én nagyon messze megyek,mert szerintem ott olyan ellenőrizhetetlen üzenetek is felhangozhatnak, melyek nem a szeretet Istenétől jönnek.
Isten ha szólni akar hozzánk, akkor pontosan tudja, hogy hol vagyunk, és egészen biztos, hogy egyértelmű és világos lesz az Ő szava. Ha nem szól, akkor talán még vár, hogy az alázatban, a türelemben megizmosodjunk, vagy szépen befejezzük a régebb ránk bízott feladatokat. Neked is azt ajánlom, hogy ne nyaggasd az Istent, mert Ő nem egy TV sztár, egy "show man" aki az embereket szórakoztassa, hanem alázattal nézd meg, hogy mi a te alap hivatásod, és tarts ki a jóban. Majd, ha eljön az idő, Isten érthetően, világosan meg fog téged szólítani, és tovább fog vezetni.
Óvónőnek jelentkeztél, Isten adta feladatod van, alázattal arra kellene összpontosítsál. Ő, a világunkat tovább teremtő Isten állított a gyerekek mellé, és ha más feladatot akarna neked adni, akkor hidd el, ott a gyerekek mellett fog téged keresni és világosan jelezni fogja, hogy merre kell tovább menned. Kezdődik a tanév, én azt javaslom, hogy nagy-nagy türelemmel menj vissza a te szép, szent hivatásodhoz, és kérjed, hogy Isten világosan, egyértelműen mutassa mega tovább vezető utadat, ha tovább akar vezetni tégedet.
Annak idején foglalkoztam alpinizmussal, ott az volt a szabály, hogy amíg egy új, biztos, kipróbált fogás nincs, addig a régi fogást nem szabad elengedni. Bizonytalan lelkiismerettel nem szabad tovább lépni. Ne hagyd, hogy e mai világ nyugtalansága, idegessége, valami biztosdolgot kivegyen a kezedből, és csak úgy bele lökjön egy ismeretlen,bizonytalan holnapba. Isten nagy szeretettel fogja a kezünket és a derekunkat, és biztos kézzel vezet e csodálatos táncban, az életben. Az Ő kezét nem szabad elengednünk sem félelemből, sem ideges türelmetlenségből. Biztatlak, hogy nyugtasd meg háborgó szívedet és menj tovább azon az úton, melyre a jó Isten állított.
Szeretettel, Csaba t.
