Szentmisével, koszorúzással, Role-koncerttel és kulturális mûsorokkal emlékezett a Szent Ferenc Alapítvány és a Gyergyói-medence népe az 1658-as tatárjáráskor tanúsított összefogásra és bátorságra a Ditró és Szárhegy közötti Tatárdombnál, ezzel kérve áldást az új tanévre.
A szombaton 11 órakor kezdõdõ szentmisét Portik-Hegyi Kelemen gyergyószentmiklósi esperes celebrálta ferences szerzetesek és a Gyergyói-medence papjainak társaságában. A nagy tömeget vonzó szertartást a Role együttes zenéje tette fennköltebbé, amely az esperes úr szavaival élve „Kájoni János által gyûjtött zenét játszott új hangszerekkel, új feldogozásban.”
A szentbeszédet Böjte Csaba atya, az ünnepség megálmodója tartotta, aki Szent Lászlót mint szabadító szentet, Erdély védõszentjét állította a hallgatóság elé. Az õ történetét Papp Kincses Emese dolgozta fel egy rockoperában, amelybõl a megemlékezés résztvevõi is hallhattak ízelítõül néhány dalt.
– Mi szabadok vagyunk-e? – hangzott Csaba atya kérdése, aki rámutatott, a szabadság elvesztése nagyon apró dolgokban rejtõzhet: lusta vagyok ágyat vetni, lusta vagyok elmenni orvoshoz, vagy éppen a szent gyónást hanyagolom. A bûnök így béklyóznak meg bennünket. De rabbá tehet a tudatlanság is: így iskolakezdés elõtt nemcsak a gyerekekben kell tudásvágynak lennie, hanem a felnõtteknek is törekedniük kell arra, hogy szakmájukban fejlõdjenek, nyelveket tanuljanak, kísérletezzenek, hogy gondjaik megoldásában ne legyenek kiszolgáltatva másoknak.
Csaba atya elmondta a hallgatóságnak, hogy milyen céllal hozta létre ezt a megemlékezõ ünnepet ezelõtt három évvel: látta, hogy milyen nehéz az olyan gyerekeknek iskolát kezdeni, akiknek nincs családi hátterük. Kell nekik a bátorítás, a példa, így talált rá a ditrói és szárhegyi székelyekre, akik 1568-ban összefogtak, bátrak voltak és a tatárokkal szemben megvédték otthonukat. Az atya örömmel látta, hogy most már nemcsak a Szent Ferenc Alapítvány gyerekei gyûlnek össze a bátorító rendezvényre, hanem a környék nagyon sok kereszténye.
A szárhegyi Ervin atyával arról álmodnak, hogy egy Kájoni János kulturális központot hoznak létre a tatárdombi emlékmû közelében, amely állandó színpadot és oltárt biztosít majd a rendezvény számára. Ugyanide egy kiállítótermet is terveznek, ahol a Gyergyói-medence nevezetességei lennének megtekinthetõk.
– Álmodozni kell, hiszen még ötven évvel ezelõtt is álmodoztunk, amikor az álmodozásért is megbüntettek, akkor most hogy ne álmodoznánk? – tette fel a költõi kérdést Ervin atya. Arra biztatott, hogy legyünk büszkék, hiszen értékes kultúrát örököltünk, de ezt az értéket ápolni, fejleszteni kell.
Miközben a színpad mögött már két hatalmas bográcsban az ebédre szánt gulyás rotyogott, a tatárdombi emlékmû megkoszorúzására került sor. A síremléket a ditrói és szárhegyi önkormányzat, a pártok helyi szervezetei és a Székely Nemzeti Tanács koszorúzta meg, majd énekeltük himnuszainkat.
A koszorúzást követõen a Role együttes a Szent László rockoperából adott elõ részleteket, majd elfogyasztottuk az igen finom gulyást. Az ebéd után néptáncos fellépés, lovasbemutató, végül pedig a Role újabb színrelépése következett. A változatos, szinte egész napot kitöltõ program nagyon változatos volt, amelyen a nagyszámú közönség jól szórakozott és lelkiekben is épült. Tatárdombon egy újabb emblematikus, már hagyományossá vált székelyföldi rendezvény kiteljesedésének voltunk tanui.
Szöveg és fotó: Köllõ Zsófia
)
)
)
