Örömmel nézlek
benneteket drága fiatalok, jó látni ahogyan frissen, bátran,
vidáman kacagtok az új tanév kezdetén. Gyönyörködök bennetek!
A szívemben régóta érzek vágyat arra, hogy írjak egy őszinte
levelet a gondokról, buktatókról melyek itt vannak a világunkban,
s melyek rátok is leselkednek. Persze legszívesebben kézen
fognálak, a kápolnába magam mellé ültetnélek, és szívem
minden melegével elbeszélgetnék veletek, de ezt nehéz
megvalósítani, mert már hála Istennek jó sokan vagytok. Meg
aztán az írás megmarad, és én valami olyat szeretnék mondani,
mi jó lenne ha megmaradna nektek egy életre.
Szeretnék
beszélni arról a világról melyben élünk, és arról a szép
világról is mely bennetek bontakozik. Tudjátok nagyon szeretném,
hogy sikeresek, boldogok legyetek. Azt akarom, hogy életetek
eredményes, kiegyensúlyozott legyen, hogy nagyra nőve, szép
családjaitok körében legszebb álmaitokat valóra tudjátok
váltani. Tizenévesen, zsenge fiatalon, szívetekben a bontakozó
tavasszal mindez olyan egyszerűnek, könnyen elérhetőnek tűnik.
És valóban minden, de minden előttetek van, és valóban el is
érhető...
Ferences kisebb testvér
vagyok, csak szépeket mondok, mert azt szeretném, hogy szívetekben
felébredt tiszta vágyak repítsenek, adjanak szárnyakat nektek,
felemeljenek egy tiszta, örömteli, boldog világba. Erre vágyom,
de tudatában vagyok annak, hogy nem tudunk nektek egy új világot
teremteni, ezért szeretnék őszintén szólni a világunkról,
melybe ti is bele születtetek. Tudom, hogy már elég nagyok vagytok
ahhoz, hogy megértsétek, hogy Isten teremtette szép világunkban
nem csak jó dolgok várnak benneteket. Ha elgondolkodtok látni
fogjátok, hogy a nagyvilágban, de még a ti kis szíveitekben is
ott bujkál a gyűlölet, a harag, a kapzsiság, a bujaság, a
hazugság lelke, és szeretne ártani, összetörni mindazt mi
értékes, mi fontos nekünk. Ezért szeretném felhívni a
figyelmeteket a mi Urunk Jézus Krisztus egyik nagyon fontos
kijelentésére: „...az ördög, mint ordító oroszlán körüljár,
keresve, kit nyeljen el.” (1Pét 5,8).
Sokan
azt mondják, hogy nem kell ijesztgetni a fiatalokat, és ezért csak
az általatok vágyott szépet és jót tárják elétek. Én úgy
gondolom, hogy jó ha ti is tudjátok, hogy nem minden kisbaba nő
fel erőben, egészségben, hogy szépen kibontakozva a felnőtt,
érett korba, megvalósítsa álmait. Sajnos még kevesebben érik
meg a tisztességes, boldog öregkort, szépen növekvő unokái
koszorújában. Sokan megtorpannak és ócska, beteges bűnök
hálójába gabalyodva vergődnek, és összetörnek maguk körül
mindent mi érték, élet. Sajnos nagyon sokan nem az istengyermeki
szabadságra, boldogságra nőnek fel, hanem óvatlan, önkezükkel
teremtett hazug, bűnös, fájdalmas világra, mely elemészti őket.
Igen, a gonosz, ha csillogó, vonzó csaliját a horgával együtt
bekapod, nem fog magától elengedni, hanem rángat, vezet és
megpróbál elpusztítani. Az üdvösség sem jár ki alanyi jogon
mindenkinek, ahhoz kitartó, verejtékes munkával fel kell nőni.
Fontos, hogy elmondjuk nektek nagy-nagy alázattal, hogy nap mint nap
sok veszély leselkedik rátok. Olyan veszélyek, kísértések
várnak rátok, amelyektől mi felnőttek bármennyire is
szeretnénk, nem tudunk megvédeni benneteket, de melyektől ti
Istenbe bízó lélekkel megszabadulhattok, ha óvatosan, alázattal
élitek életeteket...
Az erdőben, húsz
őzikéből 2-3 őzike nő fel, a többit megeszik a farkasok, a
ragadozók. A hideg tél megöli a a satnya, az erőtlen, a tátott
szájú őzikét. Az őzike anyukája nem tud egy farkas nélküli
világot teremteni szeretett gidáinak, csak azt tudja tenni, hogy a
maga éberségével, tapasztalatával, kirobbanó fürgeségével,
kitartó szaladásával megtanítja gidáit a létben
maradás mindennél fontosabb szabályaira, azokra a törvényekre,
melyek nélkül elpusztulnának. Mi sem tudunk más világot
teremteni nektek. Egyszerűen ilyen a világ, a létért küzdeni
kell, ilyennek teremtette a jó Isten... Ha akarná, a jó Isten
egyetlen éjszaka alatt az összes farkast levadászhatná, de nem
teszi, mert létünk mozgató ereje, a létért való küzdelem maga.
Ezért nagyon fontos, hogy felkészítsünk benneteket, hogy ebben a
szép, de sokarcú világban megtaláljátok a helyeteket és az
Isten adta törvények között haladva valóban boldogok legyetek,
életetek célba érjen és kibontakozzon. Ne féljetek, hisz oly
sokan kik előttünk jártak bebizonyították, hogy minden nehézség
ellenére, lehetséges, igen lehetséges Erdélyben akár a jég
hátán is boldogságban élni.
Gondolom
bennetek is két kérdés fogalmazódik meg:
1.
Miért ilyen ez a világ? A jó Isten nem tudott volna veszélyektől,
buktatóktól mentes világot teremteni?
2.
És ha már ilyen, akkor, hogy lehet legyőzni a veszélyeket és
elérni mindazt amire vágyunk?
Ezekre
a kérdésekre a következő levelemben válaszolok, és
természetesen azokra is, melyeket ti feltesztek. Szeretném, ha az
új tanévben, most a felnőtt kor küszöbén, ezekről a dolgokról
bölcsen elbeszélgethetnénk. Azt szeretném, ha szívetekben nem
félelem, szorongás, hanem a jó Istenbe vetett bizalom és éberség,
vigyázó, kritikus óvatosság lenne mindennel, mindenkivel szemben,
és ha nagyon figyelmesen járnátok életetek útját, mely hiszem,
hogy igenis a boldoggá tehet.
Szeretettel,
Csaba t.
Fotó: Thaler Tamás
)
