Pozsonyban
vagyok, lelkigyakorlatot tartok a felvidéki magyar testvéreimnek...
Újból és újból felteszik nekem a kérdést: Mit szólok a
szlovák kormány nyelvtörvényéhez? Egyszerű emberek mesélik el,
hogy a munkahelyen beszélő magyar embereket, kacagva megszólítják
szlovák emberek, hogy ügyeljenek, mert meg fogják őket büntetni.
Sok az őszinte panasz! Itt mindenkinek a szívében joggal ott van a
seb, mivel úgy érzik, hogy korlátozzák anyanyelvük
használatát.
Keresem a választ, de csak
egyetlen egyszerű gondolat forog a fejemben: Jó dolog jónak lenni,
jóságosan szeretetben élni, és rossz dolog rossznak lenni,
erőszakosan mások életébe beletaposni. És ez igaz úgy az
egyszerű fizikai személyre, mint a népek nagy családjára
is.
Képzeljük el, mit élt át Saul,
mikor Szent István vére ott kétezer évvel ezelőtt Jeruzsálemben
kiloccsant. Ott állt némán a felheccelt tömegben, mely megkövezte
az Egyház első vértanúját. Milyen hideg, elutasító keménység
lehetett ennek az embernek a szívében? A megfellebbezhetetlen igaza
tudatával, gőgösen mit élhetett át ez az ember? És gondoljunk
arra, hogy ugyanaz az ember mit élhetett át, mikor hosszú évek
múlva, az Isten jelenlétében a tisztán látó ember józanságával
megírja a szép szeretet himnuszát. Szeretem magam elé képzelni
ezt az idős, szakállas embert, ahogyan könnyeivel küzdve egy
pislákoló olajmécses fényében írja:
„ Szóljak
bár az emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem,
olyan vagyok, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom... ha szeretet
nincs bennem, semmi sem vagyok." (1Kor 13)
A
Szeretet himnuszt író ember szívében mennyi béke, öröm, fény,
melegség lehetett, mennyivel gazdagabb ez az ember most, mint a
gyűlölettől vezérelt damaszkuszi úton settenkedő Saul?
Jót
tenni jó dolog! Az az ember, az a közösség vagy akár nép, mely
képes jóságos lenni, jót tenni együtt közösen, az boldog,
felszabadul... A szeretet, a jóság, az irgalom erőt ad, szabaddá
tesz, szárnyakat bont. A harag, a gyűlölet, az erőszak, mint egy
nehéz málha, zsák, ránehezedik az élet útját járó személyre,
népre.
A mi Urunk Istenünk, a szentírás
szerint egyetlen helyen ujjongott fel örömében: az evangélium azt
írja, hogy a mester szétküldi kettesével a hetvenkét tanítványt,
és meghagyja nekik, hogy aranyat, ezüstöt ne vigyenek magukkal, de
vigasztalják a szomorúakat, bátorítsák a csüggedteket,
gyógyítsák a betegeket, egyszóval legyenek jók, tegyenek jót a
testvéreikkel. Jézus egyedül otthon marad és imádkozik szelíden
a társaiért. Aztán a tanítványok elkezdenek lassan vissza
szállingózni, és felszabadult boldogsággal, egymás szavába
vágva mesélik, hogy milyen sok jót tett általuk az Isten... Jézus
egy darabig hallgatja, majd örömében felujjong és elkezdi áldani
a Mennyei Atyát, ki kinyilatkoztatta a jóság, az örömszerzés
örömét a „kicsinyeknek”! A megváltás lényege, felszabadulni
a szeretetre, a jóságra! Mikor Jézus látja, hogy az emberiség
képes önzetlenül szeretni, jónak lenni, akkor örömében
felujjong, mert látja, hogy a teremtés, a megváltás nagy műve
célegyenesben van. Látja Krisztus, hogy Isten legszebb vonása, a
szeretet és a jóság ott ragyog a teremtmény, az ember
arcán...
Hiszem, hogy Krisztus nyomában
járva az a dolgunk, hogy nagy-nagy szeretettel, alázattal megértsük
és megéreztessük egymással, hogy milyen édes és gyönyörűséges
a szeretet útján járni, és hogy mennyire nehéz, lehúzó,
fárasztó a harag, az ellenségeskedés útja. Egymást arra kell
biztassuk, hogy mint nehéz zsákot, fölösleges batyut, engedjük
el a haragot, a félelmet, a bűnt, és merjünk Isten gyermekének
szabadságával, méltóságával kiengesztelődve a szeretet útján
járni.
Tiszta szívvel, a szlovák nép
iránti szeretetből imádkozom, hogy Európa földjének e népe,
merje elengedni törvényeik közül mindazokat, melyek másokat
sértenek, melyeket nem keresztény szeretetből, bizalomból hoztak.
Imádkozom, hogy merjék tiszta szívvel egymást és a köztük élő
magyar kisebbséget is szeretni, elfogadni és értéknek, Isten
ajándékának tekinteni. Kisebb testvéri alázattal imádkozom,
hogy Szlovákia minden lakója megtapasztalja, hogy milyen jó dolog
jónak, jóságosnak, irgalmas szívűnek lenni, a Szeretet Istenének
az útján járni.
Kisebb testvéri
szeretettel, Csaba t.
Pozsony, 2010. október
18.
-----
A pozsonyi városmisszió alkalmából körbe jártam
Magyarország hajdani fővárosát. A török hódoltság alatt, és még közel háromszáz évig, innen intézték népünk gondjait,
problémáit, 1563 és 1830 között itt koronázták a magyar királyokat. Népünk múltja ezer
szállal kötődik ehhez a városhoz.
Szeretettel biztatok minden testvéremet, hogy látogasson el e csodálatos városba, Csaba t.
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
