Kedves Gyerekek!
Medves Munkatársaim!

Gyermekkoromban október utolsó hetében mindig kimentünk a temetõbe, hogy szépen rendbe tegyük a sírokat... Úgy gondolom, hogy minden házból jó lenne ha ezen a hétvégén szépen kimennétek a temetõbe, hogy rendbe rakjatok legalább egy-két sírt. Ha nekünk ott abban a temetõben nincs is halottunk akkor is jó lenne néhány elhagyott sírról letépni a gyomot és szépen megtisztítani... Minden temetõben vannak papbácsik eltemetve, nekik nem volt családjuk, az õk sírjaikról nem ártana ha mi gondoskodnánk. Persze minden temetõben vannak elhagyott gyermek sírok is, azokat is rendbe lehetne szedni, hogy majd november elsején a szépen rendbe rakott sírokra egy-két gyertyát, virágot tegyünk. Nagyon fontos, hogy egymást biztassuk a halottakért való imádkozásra...

Szeretettel, Csaba t.

_{Fotó: ThalerT}

_{Mindenszentek - Halottak napja}

A Mindenszentek (latinul: Festum omnium sanctorum) a katolikus és ortodox keresztény egyház ünnepe. A katolikus egyház november 1-jén, az ortodoxia pedig egy héttel késõbb tartja.

Az ünnep, és az azt követõ halottak napja - egyházi jellegén túl- fokozatosan általános népi megemlékezéssé is vált. Ilyenkor mindenki kilátogat a temetõbe, meglátogatja elhunyt hozzátartozóit. Megtelnek a sírok õszirózsával, krizantémmal, az elmúlás jelképes virágaival. Az emberek gyertyát gyújtanak, és elveszített szeretteikre emlékeznek.

A hajdani rómaiak õseiket és hõseiket istenként és félistenként tisztelték. Szobrot emeltek, szentélyt állítottak számukra.
Marcus Agrippa Kr.e. 27-ben építtetett egy hatalmas templomot, amit Pantheonnak neveztek el. Itt az összes isten tiszteletére mutatták be a papok az áldozatot.

A Pantheont aztán Rómában 610 (egyes források szerint 609) május 13-án keresztény templommá alakították. Ez adott alkalmat az ünnep bevezetésére: hiszen ezen a napon IV. Bonifác pápa a templomot az összes vértanú tiszteletére szentelte.

A 4. századból is maradtak fent adatok Mindenszentek ünnepérõl. Szent Efrém szíriai egyházatya és Aranyszájú Szent János például már tudott az ünneprõl, melyet május 13-án, illetve pünkösd utáni elsõ vasárnap ültek meg. / E vasárnap neve a görög egyházban ma is Szentek Vasárnapja. /

Az ünnep történetében újabb lépést jelentett III. Gergely pápa (731-745), aki a Szent Péter Bazilika egyik mellék-kápolnáját nemcsak minden vértanúnak, hanem "minden tökéletes igaznak" a tiszteletére szentelte.

Az ünnep még a VIII. században május 13-ról november 1-jére tevõdött át, valószínûleg azért, hogy ezzel a kelták régi népi újesztendejét megszenteljék.
/A kelták november elsõ napjaiban emlékezetek az elhunytakra különbözõ halotti áldozatok bemutatásával. Náluk már a VIII. században is közünnep volt november elsõ napja - ami az év kezdetét is jelentette./

835-ben Jámbor Lajos császár IV. Gergely engedélyével hivatalosan elismerte az új ünnepet, és attól kezdve a Mindenszentek az egész kereszténység ünnepe lett.

_{Halottak napja}

Halottak napját november 2-án 998 óta tartja meg az egyház. Ez az ünnep összefügg azzal a századvégi szorongásos hangulattal, mely 1000-re a világvégét várta. Ilyen elképzelések mellett igyekeztek a halottakkal "jóban lenni", az elhunytak szellemeivel jó barátságba kerülni. A sírokon gyertyát gyújtottak, hogy "szegény, fázós lelkek annak fényénél melengethessék magukat".

A november 2-i halottak napja konkrétan Sz. Odiló clunyi apáttól (962-1048,) ered. Õ ezt az emléknapot a Cluny anyaegyház alá tartozó minden bencés házban bevezette. Ez a rendelete (998) mindmáig fennmaradt. Hamarosan pedig a bencés renden kívül is megünnepelték, a 14. századtól Róma is átvette.

E napon gyertyákat, mécseseket gyújtunk elhunyt szeretteink emlékére. Ehhez a szokáshoz azonban több népi hiedelem is kapcsolódik. Némelyik szerint ennek az a célja, hogy a világosban a "véletlenül kiszabadult lelkecskék" újra visszataláljanak a maguk sírjába, ne kísértsenek, ne nyugtalanítsák az élõket.

Magyar területeken szokás volt ilyenkor a sírok megtisztítása, rendbe hozása is. Ilyenkor fel is díszítik a sírokat. Virágokat, manapság pedig koszorúkat visznek az elhunytak tiszteletére.

A nép ajkán ennek a szokásnak is megvan a magyarázata: azért kell megszépíteni ilyenkor a sírokat, hogy a halottak szívesen maradjanak lakhelyükben. A néphit szerint ilyenkor ugyanis hazalátogatnak a halottak. Ezért sokfelé szokás volt, hogy számukra megterítettek, kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra. A bukovinai magyarok körében pedig még a temetõbe is vittek ennivalót.

Aki ezeken a napokon nem tud kimenni a temetõbe, az otthon gyújt gyertyát. Zentán Mindenszentek napján a család minden tagja meggyújt egy gyertyát, azt tartották, hogy akié a legelõször leég, az hal meg leghamarabb.