Ültem a Bogdánffy Szilárd
vértanú boldoggá avatásának szentmiséjén, hallgattam a
felemelő beszédeket, a kórus csodálatosan szép énekét, és
végig ugyanaz a lüktető gondolat motoszkált a fejemben: szegény
Szilárd püspök úrnak, lehet, hogy rengeteg szép, jó gondolata,
terve volt, de azoknak a kimondására sem adott esélyt az akkori
világ... Jóformán még meg sem száradt a szentelése után az
olaj, és már a börtönben, a vallató, kínzó kamrákban volt.
Ők, a megannyi vértanúval, elítélttel megszenvedtek azért, hogy
most, ma nekünk esélyünk legyen arra, hogy kimondjuk,
megvalósítsuk a jó Istenre figyelő lélekkel mindazokat az
igéket, válaszokat, melyeket a világunk lázasan keres.
Ott
voltam Márton Áron dolgozó szobájában Gyulafehérváron, és ott
is ugyanez a gondolat motoszkált a fejemben... Nekik nem volt
lehetőségük alkotni, teremteni, szép, értékes gondolataikat
megvalósítani, kivitelezni, nekünk ma ellenben hihetetlen tág
teret biztosít az Isteni gondviselés... Püspököket, papokat
tüntetnek ki a legmagasabb állami elismeréssel, jelezve ezzel,
hogy csak bátran beszélj, szólalj meg, mutass utat, vezessél
bennünket...
Merünk-e megszólalni? Merjük-e kimondani a
Márton Áronok, a Boldog Bogdánffy Szilárdak hitét, álmait,
terveit, gondolatait? Merünk-e a tettek mezejére lépni, és átfogó
népneveléssel, szervezéssel, a Szeretet országát tovább
építeni? Merjük-e felemelni azt a zászlót, melyet szentéletű
elődeink kezéből kivert a kommunizmus, vagy leragadunk a sebeink
nyalogatásánál, a tragikus múlt feletti sopánkodásnál?
Isten
akaratát kereső lélekkel Szentatyánk XVI. Benedek pápa
meghirdette keresztény világunk újraevangélizálását, e célból
intézményeket kreált... Merünk-e szembe nézni ezzel a nagy
feladattal? Élve a megannyi lehetőségünkkel, felvállaljuk-e a
munkát?
Ilyen ez a szekularizált világ - mondogatjuk! Ez
igaz is, de a nagy kérdés az, hogy milyennek álmodta a mi Urunk
Jézus Krisztus a világunkat? És milyennek álmodta Boldog
Bogdánffy Szilárd és boldog emlékű Márton Áron püspök
atyánk? Ők nem léphettek a tettek, a kivitelezés mezejére, de ma
nekünk esélyünk van, nemcsak kimondani, hanem bölcs egymásra
figyeléssel, alázattal valóra váltani mindazt, amiért ők
életüket, szabadságukat áldozták.
Erdő Péter Bíboros
úr, egy "meg-nem-magyarázható fáradságról" beszélt
Nagyváradon, Szilárd püspök Boldoggá avatásának
elmélkedésében, mely ránehezedik a ma emberére. Biztos, hogy a
gonosz ma a nyílt rabláncok helyett másfajta láncokkal próbál
megállítani, megbénítani bennünket. A célja ugyanaz, maradjunk
veszteg, ne merjük kimondani Istennek életadó igéit, ne merjünk
az élet útján, akár gyöngeségünk tudatával is tovább menni,
építeni a Szeretet Országát. Olyan jó lenne, ha ezt a
láthatatlan láncot is szét mernénk, tudnánk tépni, és Isten
akarata szerint megszólalnánk, cselekednénk!
Kisebb
testvéri alázattal én ezért imádkozom, hogy Népem, Egyházam ne
sodródjon, hanem nagy elődeink szellemében éljen és cselekedjen!
Szeretettel, Csaba t.
)
