Trianonra sajnos a kettős
állampolgárságról szóló magyar törvény nem végleges
gyógyír, az ott felszakadt gondokra, kérdésekre, e térségben
élő népek csak együtt adhatnak választ! Én szívből remélem,
hogy amit a huszadik század elvett a Kárpát-medencétől: a békés,
testvéri együtt gondolkodást, a bizalomból fakadó békét, azt
a huszonegyedik század elhozza, visszaadja.
Örömmel és
hálás szeretettel köszönöm a magam és a gyermekeim nevében a
magyar kormány döntését, mellyel befogadó szeretettel utat nyit
az ország határain túl élő testvérek számára. Remélem, hogy
ez az integráló, a sokféleségben egységet kereső lelkület nem
fog leállni a trianoni döntés által határon kívül maradt és
továbbra is ott élni akaró magyarok befogadásával.
A
Kárpát-medence, – de bármelyik más térség – felvirágzása
mindig is összeköthető a bizalomból fakadó befogadó, integráló,
a másikban testvért látó lelkülettel. Árpád vezér nagysága,
országalapító ereje pont e bizalomból fakadó, az itt élő
családokat egy asztalhoz ültető magatartásából ered. Képes
volt akkor, amikor Olaszországban a városállamok egymás ellen
háborúztak, vagy amikor a német fejedelemségek egymást
ostromolták, egy hatalmas, egységes nagycsaládot
megálmodni.
Annyira jó tudni, hogy a honfoglalás korából
nem kerültek elő felégetett városok, tömegsírok, mivel ezek
mind-mind azt bizonyítják, hogy a honfoglaló törzsek és a
honfoglalás előtt itt élő emberek, képesek voltak összefogni,
békében élni, közösen jövőt álmodni. Az évtizedekig tartó
nyugat-európai kalandozásokra is csak azért kerülhetett sor, mert
otthon a hátországban béke volt, és a harcosok családjaikat
hosszabb időre is magukra merhették hagyni. Ha polgárháborús
feszültségek lettek volna, akkor mindenkinek otthon kellett volna
maradnia, hogy egymást kölcsönösen sakkban tartsák.
Az árpádházi királyok
tovább vitték ezt a befogadó lelkületet, ők minden embert
ajándéknak, áldásnak tekintettek, még a legyőzött ellenséget
is. Szent Lászlónak – Erdély védőszentjének- életében
olvashatjuk, hogy a betörő kunokat legyőzi Beszterce környékén,
és mikor a katonái elkezdik lemészárolni a legyőzött
ellenséget, akkor azonnal leállítja őket, mert tudja, hogy az
otthont, hazát kereső emberekkel több, gazdagabb lehet a
Kárpát-medence. Éppen ezért papokat hív, hogy tanítsák,
készítsék fel a közös otthon építésére a legyőzött
ellenséget, majd befogadja, bizalommal és sikerrel letelepíti őket
az ország belsejébe.
Ez a lelkület, ez a szellemiség
győzedelmeskedett nagyon sokszor a történelem folyamán, és
nyomában mindig felvirágzás, gazdagság, erő költözött a
Kárpát-medencébe. Nemcsak kisebb csoportokat, hanem nagyon népes
közösségeket, a bajban lévő horvát népet is befogadja a magyar
korona. Milyen sok mindent köszönhetünk egymásnak?! Hány szálon
kapcsolódott, kötődött össze az itt élő családok, népek
története?
Nándorfehérvárnál, akárcsak oly sok más
csatatéren, az összefogás, a bizalom diadalmaskodott, hisz e
térség fiai együtt álltak ki a Kárpát-medencét elpusztítani
akaró erőkkel szemben. Maga az erdélyi fejedelemség is, nagyon
nehéz történelmi időszakban, a horvát Szapolyai Jánosnak és az
ugyancsak horvát származású Martinuzzi Györgynek köszönheti
létrejöttét. A történészek szép feladata, felsorolni az
összefogás életet teremtő erejének, megannyi bátorító
eseményét.
Együtt, közösen, könnyebb és eredményesebb
házat, hazát építeni. Ez a szép Árpád vezéri álom fakult meg
és dőlt össze Trianonnal. Hiszem, hogy nem az itt élő népek
érdeke volt az, hogy egymást megtagadva, szülőföldjeinket
megtöltsük vérrel, testvéreink sírjaival. Biztos, hogy
mindannyian kevesebbek, szegényebbek lettünk azáltal, hogy
megtagadtuk a testvéri összetartozást. Egészen biztos, hogy a
világ nagycsaládjai között e térség darabocskákra szabdalva,
és egymásnak feszülve nem képes a helyét, szerepét eredményesen
felvállalni.
Trianonra sajnos a kettős állampolgárságról
szóló magyar törvény nem végleges gyógyír, az ott felszakadt
gondokra, kérdésekre, e térségben élő népek csak együtt
adhatnak választ! Én szívből remélem, hogy amit a huszadik
század elvett a Kárpát-medencétől: a békés, testvéri együtt
gondolkodást, a bizalomból fakadó békét, azt a huszonegyedik
század elhozza, visszaadja és akkor az itt élő népek jókedvű
munkával, közösen, mindannyiunk örömére tündérkertté tehetik
ezt a földet.
Reménnyel telt szívvel, Csaba t.
Fotó: Thaler Tamás
)
