Érdekes érzések gondolatok vannak bennem a
Csíksomlyón eltöltött pár nap után. Kegyelemnek, ajándéknak
érzem az ott eltöltött napokat és azt, hogy a bensõmben lévõ
hívásnak igent mondva, akolitussá avatott Tamás József püspök
atya. Legelõször a Jó Istennek vagyok hálás ezért az
ajándékért, habár abban, hogy ezt vállaltam az is benne van,
hogy végre tegyek én is valamit azért, hogy létre hívott a
Teremtõ erre a csodálatos világra és születésemtõl fogva,
annyi sok szép ajándékban részesített szüleimen, testvéreimen,
barátaimon keresztül. Késõbb amikor társat választottam, a
lehetõ legjobb társat adta mellém Emese személyében és
folytatódik az ajándékok sorozata a gyerekeim, különbözõ
közösségek, munkáim. Itt kiemelném a Szent Ferenc Alapítványt,
ahol ugyancsak én szerettem volna lenni az aki ad, de ez örök
kérdés marad, hogy én adok-e többet a gyerekeknek, vagy én kapok
többet tõlük, munkatársaimtól, Csaba testvértõl stb.
Az
akolitus avatással kapcsolatban is így jártam, én akartam adni
valamit magamból, szolgálatot tenni Istenemnek, egyházamnak
azáltal, hogy nyilvánosan megvallom hitemet, világnézetemet,
önként és örömmel állok a rám bízottak szolgálatára és
azokéra akikkel egyáltalán összehoz a sors, illetve szükség
esetén a mi Urunk szolgálatára, oltára mellett. Erre fel,
csodálatos belsõ béke, öröm és szabadság érzését kaptam a
lelkembe, amiknél azt hiszem, hogy ember ritkán kap értékesebb,
jobb ajándékot és ezeket mind ingyen és bérmentve... ráadásul
érdemtelenül...
Egy lépés a teljesség, a
kiteljesedés felé. Több lettem azáltal, hogy adtam... érdekes
paradoxon. Teljesebb, értékesebb lett az életem, újabb értelemmel
telt fel, újabb céljaim, álmaim lettek, az elõttem álló
feladatok sorozata érdekes hajtó-erõ, amiért érdemes küzdeni,
tenni a dolgomat, egyszóval érdemes élni, érdemes így élni.
Köszönet érte Istenemnek,
egyházamnak, családomnak, barátaimnak, mert mindenki aki
kapcsolatban van velem, valamilyen formában közrejátszik életem
alakulásához... és nem utolsó sorban Csaba testvérnek az
önzetlen segítségéért, az erkölcsi és anyagi támogatásért
és a sok biztatásért.
Szabadon, örömmel és felelõsséggel
próbálok helytállni, feladataimat ilyenképpen végezni.
Egyúttal
az alkalmat kihasználva, kívánok sok kegyelmet a karácsonyi
készülõdéshez, hogy valóságosan megszülethessen bennünk
Jézus.
Szeretettel Laci.
------
"… ami értelmet
ad az életnek, értelmet ad a halálnak is!
… elõbb minden
felnõtt gyermek volt (de csak kevesen emlékeznek rá).
- Ha
valaki szeret egy virágot, amely egyetlen példányban létezik
csillagmilliókon, ez épp elég neki, hogy boldog legyen.."
Exupery
