2010
karácsonya van! Alázattal, szeretettel arra kérlek Istenem, hogy
népem nagy Karácsonyfája alá ajándékként a Bátorság erényét
tedd. Azt a bátorságot, mellyel kétezer évvel mint védtelen
kisgyerek közénk jöttél, s mellyel ránk mosolyogtál. Mint Isten
tudtad, hogy mi lakik az emberek fiaiban, hogy mennyi háború,
kegyetlenség, kapzsiság, önzés és gőg lakik a marék porból
született ember szívében. Tudtad, és te mégis egyedül, üres
kézzel eljöttél közénk, hogy egy új világot álmodjál velünk,
a szeretet, a jóság, az irgalom világát. Mertél embereket
megszólítani és hívni, hogy társaid legyenek e csodálatos új
világ teremtésében. Csodálom ezt a hihetetlen bátorságot,
mellyel szembe mentél minden gonddal, nyomorúsággal, emberi
gyarlósággal. A kudarcok, árulások nem torpantottak meg, még a
nagycsütörtök, nagypéntek sem törte meg bátorságodat, hisz
húsvét hajnalán újból szeretettel szemünkbe mosolyogtál, és
elkezdted bátran összegyűjteni nagycsaládodat, tovább építeni
álmodat, a Te országodat köztünk.
Uram Istenem, tudom,
hogy egy bátortalan, félénk lélek nem tudja megfogni a Te teremtő
kezedet, az előtte álló szép pályát nem meri befutni, a
teáltalad neki felkínált csodálatos ajándékokat nem meri
kibontani. Ezért is kérem 2010 Karácsonyán tőled Istenem, a
bátorság ajándékát. Ragyogtasd fel gyermekeid arcán a te Isteni
arcod egyik legszebb vonását, a Bátorság szép
vonását!
Szeretettel kérem a bátorság kegyelmét
gyermekeinknek, hogy merjenek szembe menni az iskolában, de az élet
minden percében a saját korlátaikkal, félelmeikkel. A nagyra nőtt
fiataloknak is ugyanezt a bátorság erényét kérem, hogy merjenek
otthont teremteni, családot alapítani, gyermeket vállalni, nevelni
szeretettel. És magunk számára, a felnőtt korosztály számára
is ugyancsak a mindennapok bátorságát kérem tőled Istenem. Azt
az Isteni bátorságot, mely felragyogott Árpád vezérben, mikor
megálmodta itt a Kárpát-medencében a közös otthonunkat. Szent
István bátorságát, mellyel hitet és hazát adott népünknek.
Azt a bátorságodat, mely Szent László királynak erőt adott
kiállni Erdély ostromlott népéért. Domokos Kázmérnak, 1661-ben
a szörnyű törökdulás után te adtál bátorságot, hogy a
romokon mindent újra kezdjen. Márton Áron szentéletű
püspökünkben ugyancsak a te bátorságod lángolt fel, mikor
egyedül is szembe mert menni a kommunizmus kegyetlen, mindent leőrlő
gépezetével. Ragyogjon hát fel bennünk is, a huszonegyedik
századi gyermekeidben, szép Isteni tulajdonságod, a sötétséget
legyőző Bátorság.
Alázattal kérem a bátorság kegyelmét
népemnek, az emberiségnek, ennek a csodálatos szép nagy világnak.
Soha ilyen lehetőségek nem voltak a továbbtanulásra, önmagunk
képzésére, kibontakoztatására, közös álmaink
megfogalmazására, és azoknak hittel, kemény munkával való
megvalósítására! Adj bátorságot Istenünk, hogy ne torpanjunk
meg! Emberi kishitűségünk, a félelmeink, végtelenre nyitott
szárnyalásunkat ne törje meg. Ne álljunk ijedezve, egy-egy
árnyék, a gonosz lélek torz, csalóka fintorai miatt
elbizonytalanodva, remegve a félelem vakvágányára. Mindaz a
tudományos, technikai vívmány melyet oly sok elme az évezredek
alatt fáradhatatlanul létrehozott, s mely ma a kezünkben van, s
melyekkel alázattal élhetünk, szolgálhatunk, csak arra vár, hogy
bátran megfogalmazzuk álmainkat, azokat bizalommal egyeztessük, és
a világot tovább teremteni akaró Istennek bátorságával
elinduljunk. Olyan lehetőségeink vannak, melyről a történelem
nagyjai nem is álmodhattak. Az egyetlen kérdés: merünk-e élni
velük?
Istenünk, mi a te képedre és hasonlatosságodra
születtünk, ragyogtasd fel a szeretet a jóság, a világot tovább
teremteni akaró szabad ember bátorságát gyermekeid
arcán!
Kisebb testvéri szeretettel, Csaba t.
Déva,
2010. december 24.
)
