250 szegénnyel ebédel vasárnap a pápa Vatikánvárosban, hogy így idézzék
fel Teréz anya születésének 100-ik évfordulóját. „A jótékonyság az az
erõ, amely a világot megváltoztatja."- mondta a pápa a Vatikán
közleménye szerint az étkezés után, majd megemlékezett Teréz
anya"alázatos életérõl". A világ minden részébõl érkeztek szegények.
Jöttek Haitiból, Indiából, Etiópiából, Gabonból és Kínából.
Teréz anya, akirõl a pápa a szegények ebédjével megemlékezett, Teréz
anya 1910. augusztus 27-én, a macedóniai Skopjéban született. Agnes
Gonxha Bojaxhio-ként jött a világra egy albán építõmunkás család
harmadik gyermekeként. Már 18 évesen belépett a Loreto Nõvérek Rendjébe,
ahol felvette Szent Teréz (Lesiux), a misszionáriusok patrónusa nevét.
Teréz anya fiatalon a rend indiai rendházába került, Darjeelingbe, és
egy kalkuttai katolikus leányiskolában tanított közel 20 éven át
földrajzot és hittant. 1946-ban vonaton Darjeeling felé tartott, amikor
saját állítása szerint egy belsõ hang arra szólította, hogy életét a
szegények megsegítésére áldozza. ("Szolgálja Istent a szegények
legszegényebbjei között.")
1946-ban rendje engedélyével Kalkuttába ment, és itt egy nyomornegyedben
megalapította elsõ iskoláját, majd 1949-ben egy patanai iskolában
kitanulta az ápolónõi munkát. Felvette az indiai állampolgárságot, és
felöltötte késõbbi, „egyenruhájává" vált öltözékét, a fehér szárit kék
csíkokkal. Elkezdte összeszedni, ápolni, tisztálkodásra tanítani
Kalkutta utcagyerekeit, hajléktalanjait.
1952-ben pápai engedéllyel megalapította a Szeretet Misszionáriusai
Nõvérek rendjét, amelyet 1965-ben VI. Pál pápa közvetlen vatikáni
irányítás alá vont. A kalkuttai szegényeket és betegeket ápolta. Minden
elesettnek, haldoklónak igyekezett segíteni, mindenkiben Isten gyermekét
látta. Leprásoknak, AIDS-eseknek enyhítette szenvedését, és imádkozott
értük, velük, hogy békében, és méltósággal távozzanak az élõk sorából.
1962-ben humanitárius tevékenységéért megkapta elsõ kitüntetését a Padma
Shri díjat. Éveken keresztül arra használta a pénzét, amit a különbözõ
díjakkal kapott, hogy menhelyek tucatjait alapítsa meg. A szegények,
nélkülözõk, betegek, árvák közötti emberbaráti tevékenységéért 1979-ben
Nobel-békedíjjal tüntették ki.
Magyarországon elõször 1986-ban, majd 1989-ben járt. Ekkor részt vett
budapesti rendjének házalapításán. Közösségének 4 nõvére telepedett le
hazánkban. Élete utolsó két évtizedében súlyos szívproblémákkal
küszködött. 1983-ban, amikor II. János Pál pápánál járt, szívrohamot
kapott. Ennél a rohamnál is veszélyesebb volt második szívinfarktusa
1989-ben. Ekkor pacemakert ültettek szervezetébe, de komoly betegsége
sem tántoríthatta el áldozatos tevékenységének folytatásától.
1995 októberében megjelent életrajzi mûve"Az egyszerû út" címmel.
Világhírû politikusokkal és hírességekkel tartott kapcsolatot, így is
ráirányítva a figyelmet a szegényekre és elesettekre. Legendássá váltak
Lady Dianaval való találkozásai, Bill Clinton pedig 1996-ban az Egyesült
Államok díszpolgárává avatta.
Utolsó éveiben súlyos betegségekkel küszködvén orvosai azt tanácsolták,
hagyjon fel fárasztó munkájával, de õ ezt soha nem tette. Teréz anya
1997. szeptember 5-én hunyt el Kalkuttában. II. János Pál, az elõzõ pápa
boldoggá avatta, amely elsõ lépés volt a szentté avatási folyamatban.
hir24.hu/Független Hírügynökség
