Új
a szalagparketta, az ajtó és a kerítés. Hatalmas az udvar, szabadon
játszhatnak a gyermekek. Központi fűtés van, hála Istennek –
nyomatékosítja a nevelőnő. Mindig meleg fogadja a csoportot. Az ünnepi
iskolai szünet utáni első nap délutánján érkezgettek a gyermekek a
délutáni foglalkozásra. Nagy fazékban meleg ebéd várta őket. Melinda és
Irénke segített Zsóka nevelőnőnek a terem előkészítésénél. Amíg mi
beszélgettünk, a két csupa derű kislány engedélyt kért, hogy
játszhassanak. Mindennap rakosgatnak valamit, próbálgatják, miként lesz
legjobban elhelyezve a bútorzat és a díszítmények.
Legfontosabb,
hogy az ott töltött idő alatt felkészüljenek a másnapi tananyagból. A
visszajelzések pozitívak, látszik, hogy tanulnak. A nevelőnőtől azt is
megtudtuk: egyikük egy hónapra, se szó se beszéd, elment. A tanárok is
érdeklődtek, hogy mi a gond, de ha a szülők nem küldik, „nincs mit
csinálni”. Aztán Mikulás előtt visszakérezett – most már kezdte
összeszedni újra magát.
Általában „első dolguk a házi feladat”, de az
első iskolai napon még nem volt sok tanulnivaló. Miután mindannyian
megérkeznek a csoportból, és leírják a leckét, együtt ebédelnek. Utána
tanulnak, de helye van a szabad játéknak, kézműves tevékenységnek is. A
téli kedvencek között a „zsákozást” említették: jó nagy lejtő van, ott
csúszkálnak. A szüneteket a nevelőnő részvételével mindig a szabadban
töltik. Remélik, lesz még hó, hogy hóembert is készíthessenek. Tavasszal
az udvart is rendezik majd.
Molnár Melinda
