A római egyház vízkereszt napján ünnepli az Epiphania Domini, az Úr
megjelenésének ünnepét, amihez vallásos szertartások tartoznak. A keleti
egyház ezen a napon ünnepli Krisztus születését, a nyugati egyház pedig
a vízzel kapcsolatos ünnepek sorát csatolja ide, így nem csak Jézus
megkeresztelésére, hanem Jézus elsõ csodatételére, a víznek borrá való
változtatására emlékeznek. Ezen a napon ünneplik ugyanakkor a keleti
bölcsek: Gáspár, Menyhárt, Boldizsár érkezését is a kis Jézushoz.
Szintén egyházi vonatkozása van a víz- és tömjénszentelésnek, ami a
házszentelés szokás-kultúrájának az alapja – magyarázza Kisné Portik
Irén néprajzkutató, aki a vízkereszt-napi és a farsang idõszakához
fûzõdõ néphagyományokról is tájékoztatta hírportálunkat.
A vallásos ünnephez népi szokások társulnak
A
néprajzkutató tájékoztatása szerint valamikor Székelyföldön elterjedt
volt a háromkirályok érkezésének (ún. királyjárás, betlehemjárás)
szokása, az idõk folyamán azonban összeolvadt azzal a karácsonyi
betlehemezéssel, ahol a háromkirályok és a szent család környezetében
lévõ pásztorok alakjai összefonódtak, és így egy együttes népi színjáték
alakult ki. „Kárpát-medencei viszonylatban nagyon kevés a
háromkirály-járási adat, a kutatók inkább ezt az összeolvadt formát
tudták felgyûjteni” – jegyzi meg K. Portik Irén.
Orbán Balázstól származó adatok is alátámasztják, hogy amikor a
házszentelõ pap kilépett a házból, máris sercegett az olaj a sütõben, és
készült a fánk, amivel egymást köszöntötték a szomszédok, a családok.
Házszentelés és népi hiedelmek
A
házszentelés eseménye is tartogat népi hiedelmeket: a leány a küszöb
mellé, a szõnyeg alá helyezte a gyöngysorát, hogy a pap lépjen át azon,
majd a gyöngyöt párnája alá tette, és annak lett a felesége, akivel azon
éjjel álmodott.
Székelyföldi szokásnak tartják égõ gyertyával kikísérni a házszentelõ
papot, mert ebben az esetben hosszúra nõ a kender. Ezt még fokozzák
azzal, hogy farsang idején magasakat ugranak, illetve hosszú laskát
vágnak a húslevesbe, mert ez garantálja a len, a kender rostjának a
hosszúságát, bõségét, minõségét.
Elvárandó volt, hogy házszenteléskor a pap helyet foglaljon,
távozásakor pedig a ház asszonya a pap meleg helyére ült. Ez a tyúkok
termékenységét volt hivatott “garantálni”. Ugyanakkor a pap után, ha
elseperték a pitvart, a tornácot, akkor abban az évben a férjhezadó lány
vagy nõsülendõ legény elhagyta a házat. Farsang végén, ha nem keltek el
a férjhezadó vagy nõsülendõ fiatalok, akkor meg is jegyezték, “látszik,
hogy nem sepert a pap után”.
Január 6-án a templomokban megszentelték a vizet – a hazavitt
szenteltvíz jótékony hatásáról már egy 1499-es adat is tanúskodik. E
szerint dögvész, betegség, béka és mérges férgek ellen eredményesen
használták annak idején, ugyanakkor minden bajnak a kezelésére,
gyógyításra, szerencsehozásra, termékenység-varázslásra,
rontás-távoltartási eljárások során használták. „Néprajzi gyûjtéseim
során Alfaluban hallottam a mondást, miszerint vót olyan es, amikor nem
használt, de azt papja válogassa, mett ha nem jó a pap, akkor nem jó a
szenteltvíz se” – meséli Kisné.
Életre kel Cibere vajda és Konc király
Vallási
vonatkozása mellett a népszokás külön kibontakozik vízkereszt napján –
azok a jellegzetes figurák, akik a farsangban végigkísérik a
mulatozásokat, ezen a napon testet öltenek, és a megfelelõ jelmezekben
színre lépnek. A farsangi mulatságok fõszereplõi Cibere vajda és Konc
király. „Cibere vajda sovány alkatú, önmegtartóztató életformát élõ
ember jelképeként szolgál a népi felfogásban, aki majd a minden
gazdagsága, bõsége és vigadozó életformája miatt erõteljesebbnek
mutatkozó Konc királyt le fogja gyõzni a farsang végén. Vannak vidékek,
ahol ölre mennek farsang kezdetén is, és ilyenkor természetesen Konc
király gyõz. A legtöbb az, ahol együtt jelentkeznek a farsangi fonók,
varróestek, különféle mulatozások társaságaiban és ölre menni
tulajdonképpen csak farsangtemetõ vasárnap szoktak – ez a gyakoribb” –
meséli Kisné, hozzáfûzve, ez a két figura végigkíséri a farsangot, de
mellettük különféle ember- és állatálarcos figurák is megjelennek.
Azok az álarcos alakok, akik vízkereszttõl egészen húshagyó keddig
megjelennek, olyan életformájú emberek, akik a paraszti életvitel, a
földmûvelõ, állattenyésztõ odaadó munkáktól távolabb álló, könnyebben
keresethez jutó alakok, akiket a nép egy-egy ilyen mulatozás alkalmával
viccesen kigúnyolhat – magyarázza a néprajzkutató. A farsangi figurák
között megjelenítik általában a cipõpucólót, a borbélyt, a fogorvost, a
rendõrt, de voltak vidékek, ahol a papot is kigúnyolták.
Hamvazószerda elõtt farsangtemetés
A farsangi
idõszak jellegzetes mozzanata Gyergyó vidékén a farsangtemetés, aminek
hagyománya Ditróban élt meg folyamatosságában a leghosszabb ideig. Az
itt megjelenõ figurák között olyan jelmezek is vannak, amiket csak ezen a
vidéken alakítottak ki. Az állati figuráknak: a gólyának, a medvének, a
kecskének az alakja megmaradt Gyergyóditróban, ugyanakkor különféle
hatások olyan bábukat és olyan farsangi figurákat is besodortak ebbe a
jelmeztárba, ami már nem nevezhetõ kimondottan farsangi álarcnak – mutat
rá a néprajzkutató, a teljesen újszerû várandós nõ vagy sánta öreg
kifigurázát említve ezek között. Jellegzetesen gyergyószentmiklósi
farsangi szokás volt a tüzeskerék-eregetés. Az égõ kereket a Both-vára
közelébõl engedték le és a Békényben oltódott ki.
Farsangtemetés március 13-án
A farsangi
idõszak hossza évrõl évre változik, mivel zárónapja a húsvét
idõpontjához kötõdik: a húsvétot megelõzõ 40 napos nagyböjt kezdetéig,
azaz hamvazószerdáig tart. Idén ez a nap március 16., a farsangtemetést
pedig ezt megelõzõ vasárnapon, március 13-án tartják.
