A római egyház vízkereszt napján ünnepli az Epiphania Domini, az Úr
megjelenésének ünnepét, amihez vallásos szertartások tartoznak. A keleti
egyház ezen a napon ünnepli Krisztus születését, a nyugati egyház pedig
a vízzel kapcsolatos ünnepek sorát csatolja ide, így nem csak Jézus
megkeresztelésére, hanem Jézus első csodatételére, a víznek borrá való
változtatására emlékeznek. Ezen a napon ünneplik ugyanakkor a keleti
bölcsek: Gáspár, Menyhárt, Boldizsár érkezését is a kis Jézushoz.
Szintén egyházi vonatkozása van a víz- és tömjénszentelésnek, ami a
házszentelés szokás-kultúrájának az alapja – magyarázza Kisné Portik
Irén néprajzkutató, aki a vízkereszt-napi és a farsang időszakához
fűződő néphagyományokról is tájékoztatta hírportálunkat.
A vallásos ünnephez népi szokások társulnak
A
néprajzkutató tájékoztatása szerint valamikor Székelyföldön elterjedt
volt a háromkirályok érkezésének (ún. királyjárás, betlehemjárás)
szokása, az idők folyamán azonban összeolvadt azzal a karácsonyi
betlehemezéssel, ahol a háromkirályok és a szent család környezetében
lévő pásztorok alakjai összefonódtak, és így egy együttes népi színjáték
alakult ki. „Kárpát-medencei viszonylatban nagyon kevés a
háromkirály-járási adat, a kutatók inkább ezt az összeolvadt formát
tudták felgyűjteni” – jegyzi meg K. Portik Irén.
Orbán Balázstól származó adatok is alátámasztják, hogy amikor a
házszentelő pap kilépett a házból, máris sercegett az olaj a sütőben, és
készült a fánk, amivel egymást köszöntötték a szomszédok, a családok.
Házszentelés és népi hiedelmek
A
házszentelés eseménye is tartogat népi hiedelmeket: a leány a küszöb
mellé, a szőnyeg alá helyezte a gyöngysorát, hogy a pap lépjen át azon,
majd a gyöngyöt párnája alá tette, és annak lett a felesége, akivel azon
éjjel álmodott.
Székelyföldi szokásnak tartják égő gyertyával kikísérni a házszentelő
papot, mert ebben az esetben hosszúra nő a kender. Ezt még fokozzák
azzal, hogy farsang idején magasakat ugranak, illetve hosszú laskát
vágnak a húslevesbe, mert ez garantálja a len, a kender rostjának a
hosszúságát, bőségét, minőségét.
Elvárandó volt, hogy házszenteléskor a pap helyet foglaljon,
távozásakor pedig a ház asszonya a pap meleg helyére ült. Ez a tyúkok
termékenységét volt hivatott “garantálni”. Ugyanakkor a pap után, ha
elseperték a pitvart, a tornácot, akkor abban az évben a férjhezadó lány
vagy nősülendő legény elhagyta a házat. Farsang végén, ha nem keltek el
a férjhezadó vagy nősülendő fiatalok, akkor meg is jegyezték, “látszik,
hogy nem sepert a pap után”.
Január 6-án a templomokban megszentelték a vizet – a hazavitt
szenteltvíz jótékony hatásáról már egy 1499-es adat is tanúskodik. E
szerint dögvész, betegség, béka és mérges férgek ellen eredményesen
használták annak idején, ugyanakkor minden bajnak a kezelésére,
gyógyításra, szerencsehozásra, termékenység-varázslásra,
rontás-távoltartási eljárások során használták. „Néprajzi gyűjtéseim
során Alfaluban hallottam a mondást, miszerint vót olyan es, amikor nem
használt, de azt papja válogassa, mett ha nem jó a pap, akkor nem jó a
szenteltvíz se” – meséli Kisné.
Életre kel Cibere vajda és Konc király
Vallási
vonatkozása mellett a népszokás külön kibontakozik vízkereszt napján –
azok a jellegzetes figurák, akik a farsangban végigkísérik a
mulatozásokat, ezen a napon testet öltenek, és a megfelelő jelmezekben
színre lépnek. A farsangi mulatságok főszereplői Cibere vajda és Konc
király. „Cibere vajda sovány alkatú, önmegtartóztató életformát élő
ember jelképeként szolgál a népi felfogásban, aki majd a minden
gazdagsága, bősége és vigadozó életformája miatt erőteljesebbnek
mutatkozó Konc királyt le fogja győzni a farsang végén. Vannak vidékek,
ahol ölre mennek farsang kezdetén is, és ilyenkor természetesen Konc
király győz. A legtöbb az, ahol együtt jelentkeznek a farsangi fonók,
varróestek, különféle mulatozások társaságaiban és ölre menni
tulajdonképpen csak farsangtemető vasárnap szoktak – ez a gyakoribb” –
meséli Kisné, hozzáfűzve, ez a két figura végigkíséri a farsangot, de
mellettük különféle ember- és állatálarcos figurák is megjelennek.
Azok az álarcos alakok, akik vízkereszttől egészen húshagyó keddig
megjelennek, olyan életformájú emberek, akik a paraszti életvitel, a
földművelő, állattenyésztő odaadó munkáktól távolabb álló, könnyebben
keresethez jutó alakok, akiket a nép egy-egy ilyen mulatozás alkalmával
viccesen kigúnyolhat – magyarázza a néprajzkutató. A farsangi figurák
között megjelenítik általában a cipőpucólót, a borbélyt, a fogorvost, a
rendőrt, de voltak vidékek, ahol a papot is kigúnyolták.
Hamvazószerda előtt farsangtemetés
A farsangi
időszak jellegzetes mozzanata Gyergyó vidékén a farsangtemetés, aminek
hagyománya Ditróban élt meg folyamatosságában a leghosszabb ideig. Az
itt megjelenő figurák között olyan jelmezek is vannak, amiket csak ezen a
vidéken alakítottak ki. Az állati figuráknak: a gólyának, a medvének, a
kecskének az alakja megmaradt Gyergyóditróban, ugyanakkor különféle
hatások olyan bábukat és olyan farsangi figurákat is besodortak ebbe a
jelmeztárba, ami már nem nevezhető kimondottan farsangi álarcnak – mutat
rá a néprajzkutató, a teljesen újszerű várandós nő vagy sánta öreg
kifigurázát említve ezek között. Jellegzetesen gyergyószentmiklósi
farsangi szokás volt a tüzeskerék-eregetés. Az égő kereket a Both-vára
közeléből engedték le és a Békényben oltódott ki.
Farsangtemetés március 13-án
A farsangi
időszak hossza évről évre változik, mivel zárónapja a húsvét
időpontjához kötődik: a húsvétot megelőző 40 napos nagyböjt kezdetéig,
azaz hamvazószerdáig tart. Idén ez a nap március 16., a farsangtemetést
pedig ezt megelőző vasárnapon, március 13-án tartják.
