Az összefogás fél éve - parajdi beszámoló

Kedves Csaba testvér, kedves jótevőink, ismerőseink, barátaink!

A nyár folyamán több táborba voltuk meghívva, melyeken a jó és a közepes tanulók vehettek részt. Voltunk szakács táborban, a szovátai művésztáborban és balatoni táborban, a jó tanuló lányink egy hetes tábort kaptak ajándékba a budapesti Csillaghíd Alapítvány jóvoltából, ami nem csak nekik de még a nevelőknek is életre szóló élményt adott, így erősítve a határon túli és határon belüli magyarok közötti kapcsolatot. Voltunk Balatonszemesen, Balatonbogláron, Balatongyörökön, Szombathelyen, Keszthelyen, Révfülöpön és Tihanyban. Úgy vártak mint testvér a testvért, azok a fiatalok kik már több mint négy éve, minden ünnepünkre, oly nagy szeretettel jönnek közénk. ,,Ha az idő úgy rendelte, hogy egymástól messzire keveredtünk, S kezünk egymáséhoz nem érhet háborgó fellegek felett, Én lelkem eresztem eljutni Hozzád, s ha Te is eképpen tervezel, Küldj fohászt az égi éj felé, s a csillaghíd egymáshoz elvezet... ,, (Csillaghíd Alapítvány ). Mindezeket mi hogy tudjuk megköszönni? „Nagy dolgokat tenni nem tudunk, de kicsiket, nagy szeretettel” Teréz anya

És kezdődött az új iskolai év, gyermekeink mosolyogva jöttek haza a Szent Borbála házba, szeretettel vártuk őket az aprókáinkat. Sok mesélni való volt, ezzel napokat töltöttünk. Jó beszélni velük, szabadon engedni a mesélő tehetségüket. Még jó idő volt kint, sokat játszottunk a velünk szemben lévő parkban, a sárga levelek hullottak, olyan jól lehet játszani még a sárga levelekkel is, szabadon engedni a gyermek kacagást, az örömet. Lassan lassan készültünk a Töltöttkáposzta Fesztiválra, ami nagy sikerrel járt, az utolsó sátor volt a miénk, de mi lettünk az elsők. A Debreceni Baráti Körtől kaptuk ajándékba a központi fűtéshez való fáskazánt. Hálásan köszönjük Nékik!

A Szent Borbála Napköziotthon emeletére, a helybeli polgármester Bokor Sándor, októberben megajándékozott minket három szobába való új bútorral. Most 17 férőhely van, hová nagy-nagy szeretettel várunk minden kedves munkatársunkat és gyerek csapatát, nagy és kicsi házainktól, pihenni, a sóbányában járni, örvendeni a szép természetnek, melyekkel a drága jó Isten ajándékozott meg minket ezen a vidéken. Köszönjük jóságát, segítő társainknak!

November elsején, újra meglátogattuk a helybeli temetőt, ahol kislányunk édesanyja van örök nyugalomra helyezve. Már két éve tartunk megemlékezést ennél a sírnál, imádkozunk és gyertyát gyújtunk minden kedves elvesztett szerettünkért. A gyerekekkel együtt, virágokat is ültetünk és gondozzuk ezt a sírt.

Adventkor közösen készítettünk koszorút, készültünk a Megváltó születésére, házunkat kidíszítettük. Minden adventi hétfői nap beszéltünk, gyertyát gyújtottunk, imádkoztunk. Házunk szép díszítéssel és műsorral várta a „Magyarországi Mikulást” - ki első alkalommal lépett be szerény házunkba. Istenem milyen jó gyermeknek lenni, mennyi öröm volt a szemükben és milyen nagy-nagy szeretettel várták, mert a vallomások szerint „ez volt az első igazi Mikulás”. A kipucolt kiscipőkbe levelek kerültek. A köszönő levelek helyett pedig édességek kerültek bele. Virgács nem került egy cipőcskében sem. Köszönjük nagyon szépen és továbbra is Isten áldjon drága ”Mikulást”.

Keményen készültünk az ötödik gyermek-karácsonyra. A szerepeket két héten át próbáltunk a kultúrotthon színpadán, ruhákat szabtunk-varrtunk, sokat sokat énekeltünk. Elkészítettük a színdarab hátteret: egy Betlehemi kis szobát varázsoltunk a sóbánya egy kis termébe.

Egy két napos kirándulás után, sok sok jó ember összefogásával, erőt kaptunk szép munkát végezni. Amikor tudod hogy munka több felé oszlik, úgy már más is mer vállalni belőle, nem félve, hanem odaadással szeretettel. Jó így közösen dolgozni, a szívek kinyíltak előttünk, és olyan jó hallani ,,Mivel segíthetünk?” - Hát ez az összefogás, a "jót tenni”. Újra köszönöm szívből minden összefogó társamnak, hogy a gyermekek ünnepepét széppé, felemelővé varázsolták. Nem szeretnénk minden nevet felsorolni, de lelkében tudja minden segítő társunk hogy a köszönő levélben az ő neve lenne a legelső. Szó szerint idézem barátainkat.., "Az ünnepi műsor talán még szebb volt, mint a tavalyi, ami pedig emlékeink szerint szebbnek tűnt a tavaly előttinél. Már ha egyáltalán meg lehet ítélni, mindenesetre Kiss Katáékkal még meghittebbé téve a műsort, majd az „Angyalok” csomagjait szétosztva, 2010-ben is igazi csoda történt Parajdon a sóbányában. A szeretet csodája. Drága gyermekeink nevében szívből köszönöm munkájukat, kitartásukat, hogy együtt voltunk az örömben. Ünnepélyünk, hogy felejthetetlen legyen, nem volt nyafogás, - a közös munka öröme volt a mi ajándékunk a várva-várt kicsi Jézuskánknak.

Majd jött a vakáció és a pihenés, az új év, egy új kezdet. Új évünk első iskolai napján, helyi plébánosunk és lelkészünk látogatott meg, házunkat megszentelte, áldást adott az új évre. Ajándék volt számunkra, hogy együtt voltak velünk, gyermekeink között jól érezték magukat. Azóta is többször meglátogattak... igazi lelki ajándék! A drága jó Isten áldja meg Őket! A január minden pénteki napját farsanggal ünnepeltük gyermekeink örömére, vidámságára, de sok-sok jegyet is kijavítottunk, hogy eredményünk jobb legyen az iskolában.

A jó Isten áldja meg minden jótevőnket, keresztszülőket, adományozónkat, azokat kik imádkoznak érettünk, és örömet hoznak szívünkben!

Mély tisztelettel, hálával és köszönettel:

Kovács Ágnes – Parajd
kovacsagnes050169@gmail.com