Eltelt egy fél év
munkával, játékkal tanulással sírással nevetéssel.
Én
rám tíz gyereket bíztak, őket próbálom nevelgetni. Ebből 5
iskolás 4 óvodás és a kis Barbara aki mindig velem van, ő a
családunk kis törpéje. A szobatisztaság felé vezető úton
haladunk, lassan de biztosan. Most már nappalra sikeresek vagyunk,
eltekintve egy-egy balesettől, de az belefér még az ő 2,5 évéhez
képest. Lassan megtanultuk, hogy kérem szépen, köszönöm szépen
és a számunkra nehezen érthető baba nyelv is lassan kitisztul és
már érthetőbb amit mondani akar, igaz még csak én értem igazán,
de számomra ez is haladás előre lépés.
A
négy óvodás Tamáska, Brigitta, Dorottya és a kis Erika szépen
haladnak, tanulgatják a kis verseket, mondókákat, időnként
ügyesen bemutatják egy-egy kis szerep keretén belül az édes
anyanyelvünk alapjait.
Az iskolásoknál
a Gyöngyike III. osztályos nagyon ügyesen halad, megbirkóztunk a
szorzótáblával és ha a második félévben is annyira ügyes lesz
mint eddig, akkor osztályelső lesz a tanév végére.
A
két IV.-es Csilla kissé lassabban halad, de nála is sikerült
előbbre lépni a tavalyi eredményeihez képest, Pamela neki sokkal
nehezebb, viszont azt hiszem, hogy ő tette a legnagyobb lépést
élőrre, mivel szeptemberben még a betűket sem ismerte, most már
lassan, de olvasunk, tollbamondást írunk, számolunk, összeadunk,
kivonunk, szorzunk.
Renáta VI.-ba jár,
sajnos nála nem számolhatok be előre lepésről, ő stagnál, épp
hogy átment matematikából, igaz más tantárgyból nem állt bukás
közelben, de valahogy úgy látom, ő nála nem találtam meg,
amivel motiválhatom, amivel ki tudjam húzni belőle, amit ki
lehet.
A többieknél mindenkinél
megtaláltam valamit, amivel ösztönözhetem, amiért örömmel
harcoltak, de ezzel az egy lánnyal nem megy valahogy, nem sikerült,
talán idővel, vagy lehet, hogy épp kamasz és ezért alakulnak így
a dolgok, de egyelőre ez van.
És végül
a legnagyobbról Ilonkáról pár szót. Ő VII.-es, elég szép
eredménnyel végzet, 8.61-el zárta az első félévet, ügyesen
tanulgat, persze ő is kamasz, de az vele jár.
És
most egy pár szót az iskolai tanuláson kívüli életünkből: sok
mindent csinálunk, játszunk, kézműveskedünk - karácsonyra
készíttetünk a fára díszeket, olyan büszkén mesélték bárki
belépett az ajtón, - „azt mi késztettük”.
Ha
az időjárás engedi, akkor kirándulni járunk a környékre. Van,
hogy egy hosszabbra sikerült séta lesz belőle, máskor játszunk,
a lényeg, hogy együtt jól éreztük magunkat.
Minden
este fél kilenckor kezdünk imádkozni. A gyerekekkel közösen
összeállított ima-csokrunk van a naptári ünnepekkel. Kicsit
változik mindig, hozzá teszünk egy-egy kicsit, mert most ez van,
vagy az van. Ima végén lehetősége van minden gyereknek kérni,
vagy köszönni, elmondani, hogy mi is történt aznap ővele. Majd
olvasni szoktunk Márton Dénes:
Szentbeszédek, történetek gyermekeknek
című könyvből, utána jön a mese, mondás és ekkorra már a
kisebbek békésen alszanak.
Ezzel zárom
beszámolómat, igyekszem legjobb tudásom szerint nevelgetni
tanítani a reám bízottakat.
Őszinte
tisztelettel , szertettel
Nagy
Enikő nevelőnő
Szovátáról
)
