Anton Gots atya emblematikus alakja, alapítója és 15 éven keresztül vezetõje volt a kamilliánus kolostornak Magyarországon. A külföldi kapcsolatai révén a betegpasztorációs szolgálat mellett, havonta több tonna kamionnyi adományt osztott szét a térség szegényeinek, ez állandó feladatot is jelentett. Anton atya elment, ez a forrás megszûnt és a ház arculata megváltozott.

Milyen lett a rend magyar arculata?
„Szent Kamill magyar arca” a szenvedõk szemében tükrözõdik, a szomjazó Krisztust szeretnénk felismerni a „Magyar Golgotán”. Sokféle szomjúság van... Egyelõre elfogadásra váró tervek vannak, azt tartjuk szem elõtt, hogy az arculat kialakításánál hiánypótló feladatokat oldjunk meg.

Mire gondol?
Elsõsorban befogadó, tanulmányi házként mûködünk. Ez a noviciátus, jelölt és fõleg a rendi utánpótlás szempontjából fontos, mert itt vagyunk kelet kapujában, és jelenleg több hivatás születik a határon túlról, mint Magyarországról.
Hiánypótló lenne rehabilitációs központ, házi beteg gondozói szolgálat hálózatának kialakítása, beteg gyerekek felkarolása, szociálisan sérült személyek sebeinek gyógyítása. A lelkiség erõsítésére különbözõ lelkigyakorlatokat indítottunk, hiszen a hely adott és a program sem igényel nagyobb infrastruktúrát. Fogadjuk a szenvedõket, az iránytvesztett fiatalokat, már középiskolás osztályok is „erõsítettek” nálunk, bentlakásos lelkigyakorlaton vett részt Böjte Csaba atya a nevelõszülõi hálózat tagjaival, valamint a helyi - borbányai – hívek is. (Nyíregyháza-Borbánya a város fõplébániájának filiájaként mûködik.)  
A házban 33 fõt tudunk elhelyezni 3 és 6 ágyas összkomfortos szobákban.

A rendház vezetésével a kórházlelkészi, beteg pasztorációs referensi szolgálat is jár.
Feladatunk elsõsorban a kórházlelkészi tevékenység kiépítése. Beszélgetünk a betegekkel és elõkészítjük õket a szentségek felvételére. Szent Kamill atyánkhoz hasonlóan csendes hétköznapi szolgálatként biztosítjuk a mindennapi jelenlétet a kórházban. Tervünk nemcsak a betegek, hanem a kórházi dolgozók, orvosok lelki vezetése, a hozzátartozók lelki segítése . Szentmisét is mutatunk be a kórház területén lévõ kápolnában, amit sajnos hamarosan lebontanak. Ausztiában is lebontották a kórház kápolnáját.
Szeretnénk beindítani a betegeknek szóló lelkiségi füzetet, kéthavi periodicitással, ebben együttmûködést látok az orvosok részérõl. A Kamilliánus Katolikus Orvosok Közösségének 107 tagja van, õk interneten keresztül tartják a kapcsolatot egymással, az közösségük lelki gondozása , valamint a kamilliánus családok lelki gondozása is a feladatunk. 
Szombatonként a betegekért végzünk szentmisét, elõtte a betegek gyógyulásáért imádkozunk.  Tervezem, hogy havonta egy alkalommal a mise végén rövid szentségimádás lesz, majd az Oltáriszentséggel minden beteg elõtt külön imádkozunk.

Egyre kevesebb a hivatás, a fiatalok nem vállalják az elkötelezettséget, nem hallják meg Isten hívását. A kamilliánus rend 16. éve van jelen hazánkban.

Négyen vagyunk a nyíregyházi rendházban, Maczák Béla atya jelenleg klinikai lelki gondozást tanul, Keresztes Attila testvér teológus, szociális munkás, Kovács Levente örökfogadalmas még két évig Rómában tanul és jómagam. Közülünk csak Béla atya magyarországi, mi hárman erdélyiek vagyunk. Van még egy erdélyi és egy román jelöltünk, mindketten a próbaidõt töltik. Nemrég jelentkezett hozzánk ismét egy erdélyi fiatal. Látható, hogy Erdélybõl több hivatás születik, mint Magyarországról.
Nehéz helyzetben van az osztrák tartomány is. Összesen tizennyolcan vagyunk ebbõl négy fiatal magyar örökfogadalmas, a többiek hetven év fölöttiek. De Európában a magyar a legfiatalabb közösség, mert nálunk az átlagéletkor 35 év.  A Jóisten majd megsegít bennünket. Nálunk még van hivatás. Egyházjogilag nézve az elsõ kánonjogi közösség a jelenlegi magyar közösség, mivel eddig ez a személyi feltétel nem volt adott. Kánonjogilag csak három örökfogadalmas atya vagy testvér alkothat szerzetesi közösséget, amelynek van elismert és kinevezett házfõnöke.

Alfréd atya a fekete habitust néha fehérre váltja. Most is ezt viseli.
— Éppen betegekhez készülök a kórházba. Azt tapasztaltam, hogy a betegek megriadnak a fekete színtõl, attól való félelmükben, hogy „az utolsó kenetet”, akarjuk feladni, ami nem utolsó, hanem Isten kegyelmét közvetítõ szentség.  Akkor sem mindig fogadnak szívesen bennünket, ha hívnak, ha pedig hívatlanul érkezünk, akkor végkép nehéz õket megközelíteni. A nevelés is az egyik feladatunk, így a betegeket arra neveljük, hogy ha papot látnak, akkor nem meghalni kell, hanem élni.
A fehér habitus a misszió színe. Nálunk a nõvérek viselnek fehér ruhát középen vörös keresztel. Ha beteghez megyek, én is ezt viselem.

A habitus szolgálat alatt, vagy azon kívüli viselése sokakat foglalkoztató kérdés, megosztja nemcsak a közvéleményt, hanem a papok véleményét is.
A habitus életformát, életvitelt jelent, amely jel a jeltelenné tompuló világban.
Kultúrától is függ.  A nyugati országokban, így pl. Ausztriában is, papi civilben konzervatívnak számítok.  Az osztrák kórházakban a papot összekeverik az orvossal. A pap ugyanúgy fehér köpenyt visel, mit az orvosok. Fontos lenne, hogy ez ne így legyen.
Véleményem szerint az sem jó, hogy ritkán viselem a habitust, de az sem ha állandóan. Az állandó viselése igénytelenséget is vonhat maga után, valamint bizonyos szituációkban nevetségessé válhatok reverendában. Ha valaki csak ettõl pap, akkor inkább ne tegye.
Ha szolgálatot teljesítek, pl. beteghez megyek, akkor fontosnak tartom, hogy rajtam legyen.
Sajnos az emberek gyakran nem merik fölvállalni önmagukat függetlenül attól milyen élet állapotban vannak. Vagy letagadják azt, pl. társaságban a jegygyûrû a zsebben marad, vagy a habitus, az egyenruha mögé bújnak.
Ha mindig bizonygatnom kell azt, hogy pap vagyok, vagy egy másik életállapotban, hogy mi vagyok, az baj. Õszintén kell élni. Jó az, ha az emberek tudják, kik vagyunk. Tehát a kérdés nagyon összetett. Fontos a habitus is, de nem az fogja az identitásomat meghatározni.
Krisztust megismerni, megszeretni és felismerni a szomjazókban, elhagyatottakban, ez az, ami bennünket az Irgalmas Jézus tanúivá tesz a világban, ez a mi „Habitus”-unk, ez a mi arcunk, mert „a Te fényedben látjuk az igazi fényt” s ez nekünk elég.

* * *

A kamilliánus közösség hivatása a betegek, szenvedõk, fogyatékosok, mozgássérültek pasztorációja. Magyarországon 36 Kamilliánus Család van, Erdélyben 9, Ukrajnában 1 és Jugoszláviában is 1. 1995. júliusától Nyíregyházán kórházi lelkigondozást és a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében betegpasztorációs referensi tevékenységet végeznek.

György Alfréd 1975. április 22-én született Csíkszentdomonkoson. Tanulmányait szülõfalujában, valamint Gyergyószentmiklóson végezte. A középiskola évek befejezése után iskolakönyvtárosként dolgozott. 1996-ban lépett be a kamilliánus rendbe, 2006-ban tette le örök fogadalmát Nyíregyházán a kamilliánus kolostorban. Még ebben az évben diakónussá szentelték Bécsben a Borromeo Szent Károly templomban, 2007-ben pedig pappá szentelték Nyíregyházán a Magyarok Nagyasszonya társszékesegyházban. Szentelése után egy évig Bécsben a Lainz-i kórházban szolgált, mint kórházlelkész. A következõ egy évet Budapest Pestszentlõrincen töltötte, ahol a Kárpát-medencei Kamilliánus Családok lelki gondozásával bízták meg, és hivatáspasztorációban is végzett szolgálatot. 2010 szeptemberétõl Bécsben szolgált a tartományfõnökségen. 2010-ben elvégezte a novícius mesterképzõt, és még ebben az évben átvette a nyíregyházi rendház vezetését.

Kovács Ágnes/Magyar Kurír