Dr.
Papp Lajos: A szellem él
Dr.
Papp Lajos szívsebész, a Pécsi Tudományegyetem tanára, valamint
PTE ÁOK Szívgyógyászati Klinika igazgatója. Széchenyi- és
Magyar Örökség, Prima Primissima - , Pro Cultura- díjjal ismerték
el. Alább nagyszerû elõadásának kómáról
szóló részét tesszük közzé.
"Egy
hölgy olyan állapotba került egy budapesti kórházban, hogy a
vezetõ professzor - aki egyébként jó barátom és nagy
tapasztalatú ember - azt mondta róla, hogy nem is érdemes
megkísérelni a mûtétet. A professzor hazament, és fiatal
tanítványa, beosztottja - aki engem egyébként jól ismert és
tisztelt - felhívott, és részletesen elmondta az esetet. A hölgy
az eszméletlenség határán volt, kínlódott az életéért. De ez
a fiatal orvos hitt abban, hogy én tudok és merek segíteni ebben.
Amikor a beteggel találkoztam, ha homályosan is, de eszméleténél
volt. Leletei alapján már nem szabadott volna, hogy éljen.
Mindennek ellenére az élet levegõje ott vibrált a beteg körül.
Én csak egyet kérdeztem tõle:
-
hisz-e abban, hogy életben marad. Mondta, jelezte, hogy hisz. Abban
a pillanatban eldöntöttem, hogy megoperálom. Ez nem egy racionális
döntés volt, hanem inkább egy intuíció. A mûtét után nem tért
eszméletéhez. Hat napig eszméletlenül feküdt. Lélegeztetõgép
tartotta életben. Ezt az állapotot hívják kómának. Én ennek
ellenére mindennap többször is odamentem a beteghez, megfogtam a
kezét, megsimogattam a fejét. És mivel nem akartam, hogy a többi
kollégám megmosolyogjon, ezért egészen halkan a fülébe súgtam
ezeket a mondatokat:
"Ugye
megígérte nekem, hogy nem hagy cserben? Önnek élnie kell. Értse
meg: van esélye. Nem szabad föladnia."
A
beteg hat nap múlva eszméletére tért, és egy hónap múlva a
körülményekhez képest gyógyultan távozott. Ami a döbbenetes,
az most következik. A beteg azt mondta nekem, hogy köszöni a
mondataimat. Elmondta percre pontosan, hogy kedden, szerdán,
csütörtökön, pénteken mikor voltam nála, és miket suttogtam a
fülébe. Utólag leellenõriztem, valóban akkor voltam ott, amikor
õ mondta. Elmondta pontosan, hogy szerdán tizenegy óra húsz
perckor megállt ez és ez az orvos az ágya végénél, és akkor õt
ott halottnak nyilvánították.
Azt
mondta a hölgy: "Szerettem volna nekik odaszólni, hogy ne
temessenek el, mert nem haltam meg. Nagyon rossz érzés volt, hogy
nem tudtam velük szemben védekezni."
Ez
a nõ mindent elmondott. Azt mondta:
"Alig
vártam, hogy maga odajöjjön hozzám, és beszéljen az életrõl."
A
beteg szemén a hat nap alatt végig egy nedves labdacs volt, nehogy
a szemhártyája kiszáradjon. Életfunkciói nem voltak.
Nyilvánvaló, hogy a szemével nem láthatott és a fülével nem
hallhatott, hanem valami mással, amirõl mi nem tudunk. Persze az,
hogy valamirõl mi pillanatnyilag nem tudunk - vagy nem tud még az
orvostudomány -, nem azt jelenti, hogy az nincs is. Az biztos, hogy
ezek után nekem már senki nem mondhatja azt, hogy a kóma
állapotában lévõ beteghez nem érdemes szólni, mert az úgyis
meghalt. De számos más esetben is a betegek beszámolnak a mûtét
alatti élményeikrõl, pedig elvileg semmilyen élményük nem
lehetne. A nagyobb szívmûtéteknél megállítjuk a beteg szívét,
és gép pótolja a keringést és a szívmûködést. Megállítani
a szívet nagyon könnyû, beindítani már nem annyira. Miután
megoperáltuk a szívét, újraindítjuk. Az újraindítás számomra
mindig egy katartikus pillanat. Sokszor a betegek a szív
újraindításának élményérõl pontosan beszámolnak. Ez azért
döbbenetes, mert arról az idõszakról,amelyrõl õ beszámol -
nevezetesen a szív újraindításának élményérõl - abban az
állapotban õ a tudomány mai álláspontja szerint nemhogy nem
érezhet semmit, de nem is élhet."
A
szeretet eredménye
ÉLETMENTÕ
ÖLELÉS
Egyhetes
ikreket inkubátorba kellett tenni, és úgy volt, hogy csak az egyik
marad életben. A kórház nõvére szembeszállt a szabályokkal, és
a babákat közös inkubátorba helyezte. Miután betette õket, az
egészségesebb baba átvetette karját testvérén, és átölelve
tartotta. Erre a kisebbik szívverése stabilizálódott, és
testhõmérséklete is normálisra emelkedett. (Esti Judit interjúja
nyomán)
Ne
felejtsük el megölelni, akiket szeretünk!
(Fotó:
Sárközy György)
)
)
