A gyulafehérvári Szent Mihály székesegyház és érseki
palota történetével, helyreállításával és régészeti kutatásának
eredményeivel ismerkedhetett meg a fõváros közönsége az Erdély ezeréves
püspöksége címû kiállításon, a Budapesti
Történeti Múzeumban.
MTI
A gyulafehérvári püspökség - késõbb érsekség - ezer éves fennállásának
alkalmából rendezett tárlat megnyitóján Jakubinyi György gyulafehérvári
római katolikus érsek azt mondta: a kiállítás bemutatja a fájdalommal,
szenvedéssel, de ugyanakkor dicsõséggel teli történelmet. A
gyulafehérvári székesegyház és palota ezeréves egyházmegyei történelmük
kõbe faragott tanúja, a székesegyház a három Hunyadi és a két Szapolyai
kõkoporsójával, valamint az ismeretlen fejedelmi és püspöki sírokkal
Erdélyország történelmének a pantheonja is - mutatott rá.
Diószegi László, a Teleki László Alapítvány vezetõje, a tárlat egyik
szervezõjeként arról beszélt, hogy régi adósságot törlesztenek, hiszen
az ezeréves püspökség és székesegyház méltatlanul háttérbe szorult
Magyarországon.
A Daniela Marcu Istrate régész vezetésével 2000-2008 között lezajlott
ásatások eredményeit és leleteit bemutató tárlat a római kortól a kora
újkorig ívelõ korszakot tárja az érdeklõdõk elé Gyulafehérvár
történetébõl. A római erõd falai között kialakuló középkori város
legfontosabb, ma is álló emléke a Szent István alapította püspökség
központja: a Szent Mihály székesegyház, a történeti Magyarország egyik
legkorábbi, ma is álló épülete. Itt helyezték el Izabella királyné,
János Zsigmond, Hunyadi János kormányzó és Martinuzzi Fráter György
püspök és régens hamvait.
A mellette felépült püspöki palotát a 16-17. század folyamán az erdélyi
fejedelmek állandó rezidenciájukká építették át. A székesegyház és a
palota környezetében felszínre került régészeti leletek, falmaradványok,
sírok az épületegyüttes múltját és az itt élõ emberek mindennapi életét
idézik meg.
A bemutatott tárgyak közül kiemelkedik Szent Katalin aranyozott
ezüstszobrocskája, amely a középkori erdélyi ötvösség magas
színvonaláról tanúskodik. A kiállításon láthatók a fejedelmi palota mára
elpusztult fogadószobáját díszítõ, a 17. században Konstantinápolyból
hozatott izniki fajansz csempék most feltárt töredékei is.
Ezt az anyagot egészíti ki egy párhuzamos kiállítás, amely a
székesegyháznak és a palotának az erdélyi történelemben játszott
szerepét, építéstörténetét és mûemléki helyreállításait mutatja be régi
és új felmérési rajzok, archív fotók, s a legjelentõsebb erdélyi
fejedelmek portréinak segítségével.
Több mûtárgy igazi újdonságot jelent itt: a székesegyház barokk
fõszentélyének tervrajzát például a bécsi állami levéltár kölcsönözte a
tárlatra. A legértékesebb kiállítási tárgy azonban az a római és bizánci
pénzekkel díszített késõ gótikus kehely, amelyet a 16. század elején
Budai Udalrik gyulafehérvári kanonok készíttetett. Ezt a protestánsok
által elûzött Bornemissza Pál püspök vitte magával Nyitrára, ahol ma az
Egyházmegyei Múzeumban õrzik. A kehely 1884 óta nem volt látható
Budapesten.
