Keresztes
János 1542-ben született Kasztíliában, az Avilához közeli
Fontiverosban. Családja nagyon szegény volt, édesapja nemesi származása
ellenére, akit szülei elûztek, mert házasságra lépett egy egyszerû
selyemszövõ lánnyal. János fiatalon elveszítette édesapját; édesanyjával
és testvérével Medina del Campóba, a kor jelentõs gazdasági és
kulturális központjába költöztek – mondta katekézise elején a Szentatya.
János 18 éves korában a város jezsuita kollégiumába került, ahol humán tudományokat, retorikát és klasszikus nyelveket tanult. A hároméves tanulmányi idõszak végén már világosan tudta, hogy mi lesz valódi hivatása: a kármelita szerzetesi élet. 1563-ban kezdte meg a noviciátust, majd egy év múlva a salamancai egyetemre került, ahol három évig filozófiát és mûvészeteket tanult.
1567-ben
szentelték pappá, elsõ miséjére visszatért családjához Medina del
Campóba. Ekkor találkozott Avilai Terézzel, ami mindkettejük számára
döntõ esemény: János támogatta Teréznek a rend férfi és nõi ágának
megújítására irányuló terveit. 1568-ban Duruelóban megnyitották a
sarutlan kármeliták elsõ házát, ahol János három társával alakította ki
az elsõ közösséget. Szerzetesi fogadalmuk megújításával vette fel a Keresztes nevet. Ezekben az években születtek Avilai Teréz legjelentõsebb mûvei, illetve Keresztes János elsõ írásai is.
A kármelita megújulás a renden belül
nagy nehézségekbe ütközött, s ez sok szenvedést okozott Jánosnak.
1577-ben rendtársai elrabolták, és a toledói karmelita kolostorba
zárták; rabként bántak vele, testi és lelki erõszakot alkalmazva rajta.
János fogsága idején írta meg egyik legismertebb mûvét, a Szellemi páros éneket.
Szenvedése 1578. augusztusában ért véget, amikor kalandos módon
sikerült elmenekülnie fogságából. A város sarutlan kármelita
kolostorában húzódott meg, ahol Teréz és a megújult rendhez
tartozó társai örömmel ünnepelték szabadulását.
János, miután visszanyerte fogsága idején elvesztett erejét, Andalúziába ment. Mintegy tíz évet töltött a dél-spanyol kolostorokban, egyre jelentõsebb rendi feladatokat teljesítve. Miután visszatért szülõföldjére, a már teljesen önálló joghatósággal rendelkezõ rend segoviai kolostorának elöljárója lett. 1591-ben a mexikói új provinciába küldték, ahol súlyosan megbetegedett és még abban az évben meghalt. X. Kelemen pápa 1675-ben boldoggá avatta, és XIII. Benedek emelte a szentek sorába 1726-ban.
Keresztes Szent János a spanyol irodalom jelentõs alakja. Legfontosabb mûvei között szerepel a Kármel-hegy útja, a Lélek sötét éjszakája, az Égõ szeretetláng és a Szellemi páros ének. Ezek elvezetnek Keresztes Szent János mély és misztikus tanításához, amelynek célja az életszentségre vezetõ út leírása; arra a tökéletes állapotra, amelyre Isten mindannyiunkat hív – mondta XVI. Benedek pápa.
Keresztes Szent János szerint minden jó,
amit Isten teremtett. A teremtmények által lehetõségünk nyílik arra,
hogy felfedezzük Azt, aki nyomott hagyott bennük magáról. A hit az
embernek adományozott egyetlen forrás, amely által megismerheti Istent,
aki egyszerre három személy – hangsúlyozta Keresztes János tanítása
alapján Benedek pápa. Mindazt, amit Isten az ember tudtára kívánt adni,
Jézus Krisztus által tette meg. Õ az egyetlen út az Atyához (v.ö. Jn
14,6). Bármely más teremtmény 
semmi
Istenhez képest, és mit sem ér. Ezért Isten tökéletes szeretetének
eléréséhez az embernek belsõ megtisztulásra van szüksége. Ami valóban
szabaddá és tisztává varázsolja a lelket: a dolgoktól való függetlenség.
Isten az élet középpontja és értelme. A megtisztulás hosszú és
nehézségekkel teli útja természetesen megkívánja az ember
erõfeszítéseit, ám annak egyetlen fõszereplõje Isten. Az egyetlen, amit
az ember tehet, hogy megnyílik Isten mûködésére, s nem állít elé
akadályokat.
Mit jelenthet a mai keresztény ember számára Keresztes Szent János alakja és tökéletességre törekvése? – vetette fel a kérdést a Szentatya. Élete nagyon nehéz volt, mégis fogsága idején írta egyik legszebb mûvét. Példája által megérthetjük, hogy a Krisztussal való élet erõt ad és megvilágítja utunkat. A hit azt jelenti, hogy átadjuk magunkat Isten szeretetének, amely segít a mindennapi élet nehézségei közepette. Kérjük az Urat: támogasson, hogy át tudjuk adni magunkat Isten szeretetének, amelyre hivatottak vagyunk és amely a megváltásunk – buzdított XVI. Benedek pápa a február 16-i általános kihallgatáson.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír
(gj)
