Március 15. a Magyar Forradalom napja

Nehéz ma úgy szólni a forradalmakról, hogy ne gondoljunk a forrongó világunk megannyi kirobbant, vagy csendben érõ forradalmáról. Keresztény szempontból, egy vasárnapi szentbeszédben két, - minden igazi forradalmat meghatározó - vonást húzok alá.

I. Õszinte hit abban, hogy lehet jobb, szebb, értelmesebb a világ.

II. Közösség teremtõ erõ, egy láng, mely viharos gyorsasággal az egymástól távol élõ embereket testvérekké teszi.

Nézzünk a világtörténelem legnagyobb forradalmárára, Jézus Krisztusra! Õ üres kézzel jött közénk, hihetetlenül erõsen bízva egy jobb és testvéribb világban. Nem siránkozik a múlt miatt, nem lamentál a római elnyomás, az egymást érõ hatalmas igazságtalan háborúk és a társadalom igazságtalanságai miatt. Jézus egyszerûen kibontja egy új világ, a szeretet és a jóság zászlaját! Hihetetlenül nagy meggyõzõ erõvel ölel át mindenkit, árasztja magából azt, hogy van remény, hogy képes az emberiség megújulni, békében és szeretetben egy új világot teremteni... A kegyetlen nagypénteki események sem tudják megtörni ezt a forradalmi lendületet, hisz húsvét hajnalán újból magasba emeli a szeretet, a remény zászlaját és kétezer éve, töretlen erõvel bontakozik ki Krisztus álma. Ki tudná megmondani, hogy csak ezen a vasárnap hányan kértük a Miatyánkban, hogy "jöjjön el a te országod"? Krisztus, a világ legnagyobb forradalmára!!!

Jézus forradalma közösséget teremt: "hagyd itt a hálót", - mondja Szent Péternek  - "gyere, emberek halászává teszlek"...  Neki mindenki jó, mindenki társ lehet: "Zakeus, gyere, mert ma a te házadban  kell megszállnom". Nem engedi el senkinek a kezét: milyen szép az emmauszi tanítványokkal való találkozása, akik azt mondják: "lángolt a szívünk, míg hallgattuk õt"... Még a keresztényüldözõ Sault is megszólítja, párbeszédet kezd vele, és az nem csak leteszi a fegyvert, hanem újjá születik, mint Szent Pál, és a népek apostola lesz.

Népünk talán legnagyobb forradalmára: Szent István. Nem lamentál, hogy milyen primitívek a X. századi politikák, a gazdasági körülmények, hanem egy álmaiban megfogalmazott, új Kárpát-medence alapjait fekteti le, és a megálmodott világot kemény kézzel valóra is váltja. Új közigazgatási egységeket szervez, törvényeket fogalmaz meg, templomokat, várakat épít, megteremti Magyarországot!

Szent István társakat gyûjtött! Az országán keresztül haladó Gellértet megszólítja, felkéri, hogy segítsen fia nevelésében, a csanádi püspökség megszervezésében. Álmodik, és népe követi õt. Hihetetlenül sokan álltak melléje, hisz képes volt egy máig fennálló nagy családot, országot létrehozni.

A negyvennyolcas forradalmárok is egy új világot álmodnak, megfogalmazzák kiáltványukat, hiszik, hogy õszinte, tiszta vágyaik valóra válhatnak, nem passzívan siránkoznak, hanem kimondják legszebb álmaikat, kerüljön az bármibe.

Olyan jó a dokumentumok alapján elképzelni azt a hihetetlen összefogást, mely 1848. március 15. utáni napokban a Kárpát-medencét jellemezte. Az emberek egymással versenyezve adták oda értékeiket, hogy a forradalom elérje a célját. Fülbevalók, gyûrûk, ezüst eszcájgok, értékes ruhadarabok lettek felajánlva, hogy ha kell, fegyvert vásárolva is gyõzedelmeskedjen a közös szent akarat. S mikor megértik, hogy ez nem elég, tömegesen mennek és tûzik a mellükre a nemzeti kokárdát, életüket ajánlva a szabad, tiszta világért, melynek elérésében hisznek.

Döbbenetes ez a forradalmi erõ mely ott van minden népben, és minden generációban. Számomra, keresztény ember számára, Jézus Krisztus tiszta forradalma az eszménykép. Jézus csak a maga vérét volt hajlandó áldozni, az álmaiért, egy jobb világért, és ma is ezért annyira vonzó sokunk számára.

Hiszem, hogy ma is itt a Kárpát-medencében forradalom zajlik, hisz hatalmas falak, korlátok dõlnek le. Olyan álmok válhatnak valóra, például a kettõs állampolgárság törvénye által, mirõl évtizedekig még beszélni sem lehetett.

Szívem minden erejével imádkozom, hogy minél több ember arcán ragyogjon fel a jövõt fürkészõ, a holnapot álmodó forradalmár tiszta, nemes vonása. Élõ hittel imádkozom azért is, hogy legszebb álmaink megvalósulásához merjük csendesen megfogni a mi Istenünk, Teremtõnk segítõ kezét, és ugyanakkor egymás kezét is merjük bizalommal megszorítani.

Biztos, hogy van jövõ, és ezt még a Japánban pusztító természeti csapások árnyékában is kimerem mondani tudatosan. Isten országa, a szeretet, a jóság uralma, elõttünk van. A II. Vatikáni Zsinat kimondta: Isten azt akarja, hogy az emberiség egy nagy család legyen, és mi mindannyian testvérekként éljünk. Hiszem, hogy minden szép, megfogalmazott, igaz álom, ha kimondjuk és ha együtt akarjuk, akkor valóra válik.

Szeretettel,

Csaba t.

Argentína, 2011. Március 15.