Közeledik
Jáki Szaniszló bencés Atya, a Pápai Tudományos Akadémia
tiszteleti tagja halálának évfordulója. Méltó, hogy emlékezzünk
rá, akit a Budapesti Egyetemi és Főiskolai Lelkészség és a
Magyar Szentek Templomának hívő közössége jól ismert, hiszen a
katolikus hit és élet aktuális kérdéseiről nálunk egy kilenc
éves periódusban 48 magasszintű konferenciát adott (ez egy 16
hetes, heti három órás egyetemi kurzusnak felel mennyiségben és
minőségben egyaránt). 85 éves korában húnyt el 2009. április
7-én, nagykedden. 1924. augusztus 17-én Győrött született és
Madridban halt meg, életének legnagyobb részét azonban az
Amerikai Egyesült Államokban töltötte. 1942-ben lépett a
pannonhalmi Bencés rendbe és 1948-ban szentelték pappá
Asszisziben. Teológiai doktorátust a pápai Anselmianumban (Róma)
és fizikai doktorátust a Fordham Egyetemen (New York) szerzett.
1987-ben Templeton díjat kapott, és 1990-ben a Pápai Tudományos
Akadémia tiszteleti tagja lett. Bár mindig magyarnak vallotta
magát, Magyarországon sem egyházi, sem állami elismerésben nem
részesült. Több mint 60 könyve és több, mint 350 tanulmánya
jelent meg. 2000 fős egyetemi amfiteátriumban Nobel-díjasokkal
eredményesen vitatkozott, de missziós lelkületből ambicionálta,
hogy a mi, legfeljebb 50 fős szerény egyetemi közösségünkben
diákokhoz is szóljon. Legfontosabb felismerése volt a Gödel
teoréma kiterjesztése a fizika területére. Ez azt jelentette,
hogy egy axiomarendszer keretében nem dönthető el annak saját
konzisztenciája (következetessége) vagy kontingenciája
(esetlegessége), ezért a mindenség elmélete (TOE, a fizikusok
álma) talán megalkotható, de nem bizonyítható róla, hogy az a
mindenség elmélete, és így a fizika nem bizonyíthatja, de nem is
cáfolhatja Isten létét. Erre az alapvető kérdésre csak a hit
válaszolhat a kegyelem segítségével. Ezzel a megállapítással
teljesen új alapra helyezte a katolikus apologetikát.
Széles
tudásával biztos eligazítást adott a hit és az Egyház számos
problémájával kapcsolatban. Sok tanulmányt jelentetett meg John
Henry Newman munkásságáról és ezzel jelentősen hozzájárult
boldoggáavatásához, amelyet türelmetlenül várt, de már nem
érhetett meg. Egész gondolatrendszerét összefoglalta az A
Mind’s Matter c. szellemi önéletrajzában. A
lebilincselő könyvet magyarul a Kairosz Kiadó jelentette meg Egy
elme világa címmel. Ennek kiegészítése lett a Five Years
Later c. írása, és megkapta azt a ritka kegyelmet is, hogy
majdnem az utolsó hétig tartóan befejezhette önéletrajzát a
Three More Years c. kiadatlan írásában, amelyről szinte
csak az aláírás maradt le. Lehetetlen meghatódottság nélkül
olvasni a számítógépében megmaradt végső sorait.
Utolsó
éveiben is tele volt tervekkel, foglalkozott többek között a
konvertita Sigrid Undset személyével, a Guadeloupe-i Szűz
jelenéseivel, és egy nyolc részből álló római
előadás-sorozatot készített elő “Mirage of the Conflict
between Science and Religion” (A tudomány és vallás közötti
konfliktus délibábja) címmel, amelynek utolsó két előadását
azonban már nem tudta megtartani. Miközben a Legszentebb Vér
Litániájához jegyzeteket gyűjtött Rómában, érezte első
jeleit a halálos betegségnek, amely nyolc nap múlva kioltotta
életét.
Szaniszló Atya
papi jelmondata ez volt: “Harcoljad halálig az igazság harcát,
és az igazság Istene is harcol majd éretted!” (Sir 4,33).
Valóban haláláig harcolt az igazságért. Halála előtt öt évvel
jelent meg az Archipel Church (Az Egyház mint szigetvilág)
(talán egy allúzió Szolzsenyicinre) c. három részes tanulmány,
amelyben az Egyház mai, külső–belső nehéz helyzetével
foglalkozott. A bátor és őszinte, de belülről jövő kritika
bíztató konklúzióval zárul: az Egyház fenn fog maradni, mert
mindig voltak, ma is vannak és mindig is lesznek szentjei és
különösen vértanúi. Szaniszló Atyáról 2011. április 10-én
este 7 órakor az egyetemi szentmise keretében emlékezünk meg
hazai tevékenységének fő színhelyén, a Magyar Szentek
Templomában. A szentmise után az előbb említett tanulmány 3.
részének hatalmas freskójából olvasunk fel részleteket “A
szentek egyre újabb szigetei” címen. Tisztelőit imádságos
szeretettel várjuk.
Szabó
László
professor emeritus