Halálugrás
Csodálom
Máriát!
Egy életerős fiatal lány, tele álmokkal, tervekkel a
jövővel kapcsolatosan. Szeretem magam elé képzelni ahogyan
jegyesével, Józseffel együtt vannak, csacsognak, szövik a
terveket, a jövőjükkel kapcsolatosan, bejárják Názáret szép
tájait, hogy megálmodják kis családjuk otthonát.... És akkor
jön az angyal egy hatalmas kéréssel, egy ismeretlen, életre szóló
feladattal, Isten akaratával.
Mária
nagysága abban áll, hogy igent tud mondani a jó Istennek. Képes
elengedni mindazt miben addig hitt, mit addig kis szívében
építgetett, és ki tudja mondani Teremtőjének az igent.. Ez
olyan, mind amikor az akrobata, fent a magasban elengedi a kezében
lévő biztos trapézt, és bukfencet vetve a levegőben, egy
halálugrással társa karjai közé veti magát. Mária bizalommal,
mindent elengedve repül, és a jó Isten gondviselő karjai
felfogják őt.
Csodálatos
az Istenben bízó ember bátorsága! Mi is érezzük, - különösen
ilyenkor nagyböjtben - hogy ezt-azt el kellene engedni, és hatalmas
lendülettel bele kellene vetni magunkat abba amiben hiszünk, mit
értékesnek, fontosnak, Isten akaratának látunk! A kérdés, hogy
megvan-e bennünk a Boldogságos Szűz Anya bátorsága, hatalmas
életereje, lendülete? El merjük-e engedni azokat a megszokott,
hozzánk nőtt beidegződéseket, kényelmes szokásainkat, melyek
visszafogják szárnyalásunkat?
Emlékszem
milyen nehezen hagytam ott a biztos, kényelmes, karbantartó
állásomat a kis műhelyben, hogy elmenjek a bányába
segédmunkásnak. Magam sem értettem, hogy pontosan miért kell
lépjek, de éreztem, - ott bent, a lelkem mélyén, - hogy menni,
lépni kell. Dolgoztam a föld alatt keményen, és aztán egy év
múlva, egy tavaszi szép napon éreztem, hogy megértem a
továbblépésre. Éreztem, hogy menni kell, életemet, - az
egyetlent, - egy bátor lendülettel Istenem kezébe kell tennem. Rég
érlelődő vágyamtól vezetve, jelentkeztem a teológiára.
Hihetetlenül
nehéz volt elengedni a barátokat, a megszokott életet, megannyi
ismerőst, a kényelmet, és egy hatalmas halálugrásban ellendülni
az ismeretlen, titokzatos jövő felé, hinni azt, hogy
Istenszeretete felfog, és nem lesz halálos zuhanás vakmerő
tettemből.
Csodálatos
volt a teológián szinte lélegzet nélkül repülni az ismeretlen,
új világba. Ma is beleborzongok az akkori élménybe! Huszonévesen
mindent elengedni, és az egyházüldöző kommunista rendszer
csápjai között, bizalommal suhanva, repülni a szeretet Istene
karjai közé... Aztán mint felszentelt pap, ifjúsági lelkész,
elengedni egy nyugodt, konvencionális papi életkeretet, és
befogadni a gyermekeket, belezuhanni a szeretet "törvényen
kívüli" végtelen távlataiba. Hogy mondjam el? Minden egyes
új döntés egy biztos halál, de ugyanakkor egy végtelenül erős,
jóságos, továbblendítő erőnek a megtapasztalása.
Hihetetlen
öröm van bennem, mert megtapasztaltam, hogy Isten erős kézzel,
jóságos karral felfog, felemel, újból és újból értelmet ad a
hitből fakadó döntéseknek.
Idő
kellett megérteni, hogy életünk nem más, mint egy folyamatos
halálugrás, mert minden új lépés, valaminek a bátor elengedése, és zuhanás a gondviselő Isten karjai közé. Egy új munkahely,
családalapítás, gyermekvállalás, de még egy új kapcsolat,
szövődő barátság
is, minden de minden kisebb vagy nagyobb halálugrás, melyek előtt
ha megtorpanunk, életünk kibontakozása leáll, és Szent Péter
példájára mi is elkezdünk süllyedni létünk háborgó, Galileai
tengerén.
Most
ezekben a szent nagyböjti napokban, imádkozom bátorságért, hogy
a soron következő halálugrásainkat - mit tőlünk kér az Úr –
merjük megtenni... Merjük elengedni a kényelmes, talán már rég
kinőtt állomásainkat, és Istenben bízó lélekkel nekilendülni
az előttünk lévő, a szeretet tiszta vágya által szívünkbe
felvázolt nemes cél felé. Lehet, hogy csak egy jogosítvány
megszerzése, vagy egy idegen nyelv elsajátítása a cél, de
lehet, hogy egy rég elkezdett tiszta kapcsolat házasságba torkolló
beteljesülése, vagy a csodálatos szerzetesi, papi hivatás a te
célod... Nem tudom a te utadat, de az biztos, hogy Isten a
továbblépés, a mozgás, a kibontakozás Istene. Ő a dinamikus
haladás, kiteljesedés útján akar vezetni bennünket. Egészen
biztos, hogy a te célod a végtelen, és így mindig van tovább.
Tudnod kell, nincs célba érés ezen a földön, csak
lélegzetvételnyi pihenés, vagy halálos megtorpanás.
Társad,
családod van? Ez nem ok a tunya sodródásra. Egyeztess és
induljatok együtt bizalommal. Egy újabb kisbaba tudatos vállalása,
talán a következő halálugrás számotokra? Rég megálmodott
családi otthonotok alapjainak kiásása? Nem tudom! A jó Isten a
szívetek visszatérő vágyai által akar vezetni. A legszebb
álmotok az Ő szent akarata!
Én,
a te kisebb testvéred, csak biztatni, bátorítani tudlak. Ne félj!
Egyetlen életed van, ne köss a langyos
semmittevésben
kompromisszumokat,
a megszokott kényelemben ne poshadj el! Merd elengedni a biztos
fogást, az állást, és merd elkezdeni a legszebb vágyad valóra
váltását. Bízzál! Ha szíved indít, engedd el a trapézt, és
zuhanj bele akár a tátongó semmibe! Legyen hited az élő Istened
karjai közé vetni magadat! Nem könnyű tudom, de az élet ura,
kinek nevében saját vágyaidra igent mondtál, nem veszi le rólad
a szemét, passzívan nem hagy leesni, összetörni, Ő felfog és
biztos kézzel tovább vezet... És ez a mindig tovább, - látod- ez
az élet! Léted egy bátor nekilendülés, újabb és újabb
halálugrás, kibontakozó repülés a Végtelenbe!! Ne félj! Testi
halálod utolsó ugrásod lesz ezen a földön, elszakadás a földi
trapéztól, egy beteljesedés, bátor repülés Istened karjai
közé.
Ezekkel
a gondolatokkal bátorítalak, biztatlak 2011. nagyböjtjében, és
kívánok mindannyiatoknak Istentől megáldott, szép Húsvéti
ünnepeket.
Kisebb
testvéri szeretettel, Csaba t.
2011.
március 23.
